2014. augusztus 31., vasárnap

A hiszékenység vámszedői (sugárözön és egyebek)

168 Óra Online írása

http://www.168ora.hu/tudas/mindenutt-sugarak-radiesztezia-130277.html

A mai korra annyi jelzőt lehetne illeszteni, amiket az utóbbi kb másfél évszázad termelt ki, hogy köteteket írhatnánk tele. Azonban egy jézusi mondat tömörebb és jellemzőbb minden emberi szónál: “Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is.” Máté evangéliuma 24,24. (katolikus fordítás) Nem kell valódi “krisztusi” megjelenésekre gondolni, bár előfordulhatnak efféle “jelenések” is, de a csalás nagymesterének rafinált  technikái sokrétű és változatos módon kerítik be áldozataikat. Amennyiben hatásos és maradandó lenne a “gyógyítás”, a tényleges egészség-helyreállító trükkök után a beteg olyan módon távozna, amint azt a biblia, Jézus gyógyításairól feljegyzi:  (“Kelj fel - így szólt ekkor a bénához -, vedd az ágyadat, és menj haza!" Máté 9,6. Új fordítású biblia). Mindezt persze nem az anyagiak motiválják, ha a cél valóban tisztességes és önzetlen. Sajnos a “spiripiszkos” (Co Karinthy) ügyletek terjedéséPDVD_051nek nem látszik a vége.(D.O.)

A Nagy Küzdelem Krisztus és Sátán között végső fázisa felé közeledik, ezért az Ősellenség gőzerővel gyártja az igazsághoz mindenben hasonló – de valójában pusztító hatású – módszereit.

2014. augusztus 28.

Mindenütt sugarak – Radiesztézia

Boldogkői Zsolt professzor írása a 168 Óra.hu-n

A nyugati alternatív medicina „energiagyógyászai” két fő forrásból tákolták össze elméleteiket: a keleti misztikus filozófiákat és a nyugati tudományt gyúrták össze különféle arányokban. A tudományból azonban a tartalomra nem, csupán a szakkifejezéseire volt szükség a módszereik hitelesítése végett. Az alternatív gyógyászat „erőterei” a fizika által nem ismertek, más szavakkal ezek nem léteznek. A fő probléma azonban nem a blabla metafizika, hanem a hatástalan terápia. Ebben az írásban a radiesztéziáról lesz szó.

Kapcsolódó írásaink

Az anyaföld állítólag gyógyító alapsugárzást bocsát ki magából. Ez az egész Földet behálózó úgynevezett Hartmann-sugárzás 2x2 méteres négyzethálós szerkezetű, sávjainak szélessége pedig 30 cm (Hartmann-sávok).

E négyzeteket egy második, úgynevezett Curry-rácsokból álló struktúra szeli átlósan át. A kérdés már itt elemi erővel törhetne fel: vajon honnan tudhatók e mérhetetlen paraméterek ily rendkívüli pontossággal?

A radiesztézia a Föld-sugárzás beazonosítását tűzte ki célul. E sugárzások ugyanis az egészségre káros hatást gyakorolhatnak. Az egyik probléma azt követően alakulhat ki, ha a fekhelyünk vagy az íróasztalunk egy Hartmann-sávba kerül. Egy másik gondot az okozhat, ha a Curry-sáv negatív pólusán tartózkodunk sokat. Az is aggodalomra adhat okot, ha e természetes sugárzás kereszteződik a föld alatt csordogáló vízerekkel, ami ezért eltorzul, s így betegítővé válik.

Geopatikus stressz a neve annak a hatásnak, amit e negatív sugárzások a szervezetünkben okoznak, s aminek hatására az auránk elvékonyodik, sőt akár ki is lyukadhat. Amint ez a kedvezőtlen helyzet bekövetkezik, a szervezet bioenergia-szintje nyomban lecsökken, az egyensúlyi állapot pedig felborul. Innentől a folyamat önmagát gerjeszti: a csakrák energiafelvevő képessége beszűkül, végül leáll, s ennek hatására a belső elválasztású mirigy (nincs név, csak simán mirigy) működésében zavarok lépnek fel. A dominó közben tovább dől: a hormonális szabályozás összeomlik, s betegek leszünk. Hacsak nem teszünk ez ellen valamit. Szerencsére van megoldás: „szakembert” kell hívni, aki beméri a sugárzásokat, majd bemozgatja bútorainkat a megfelelő irányba, s így elkerülhetjük az egészségünket fenyegető különféle interferenciákat.

A bemérés történhet egy erre a feladatra kialakított pálcával vagy ingával, de a kvalifikáltabb „mestereknek” már erre sincs szükségük, ők ugyanis a harmadik szemükkel (brrrr...) is képesek az erőterek érzékelésére. A legmagasabb szintű megoldást persze az képezi, amikor nem is kell mozgatni a szobánk tárgyait, mivel a „mester” meditációval képes eltüntetni a negatív energiákat. A radiesztéziát ma már az eredetitől jóval szélesebb körben alkalmazzák.

Gondoljunk csak bele, ha a világon minden energiából áll, akkor ez a módszer gyakorlatilag mindenre alkalmazható. Mérhetjük az ember energetikai terét, meghatározhatjuk a betegségek pontos helyét, sőt azok okát is felfedhetjük. A felfedezett ártalmas sugárzások száma azonban egyre nő, legalábbis az ezotéria lelkes hívei szerint. Kiderült például, hogy egy rendkívül alacsony (7,83 Hz) frekvenciájú rezgés fogja körül a Földet, melyet felfedezőjéről Schumann-hullámoknak nevezünk. Ezeknek a rezgéseknek hullámhossza megegyezik az emberi agy alfahullámainak hosszával. Ebből bizony az következik, hogy e mágneses mező fő funkciója a szervezetünk harmóniájáról, tehát az egészségünkről való gondoskodás. Az ideológia teoretikusai szerint az űrállomásokon mesterségesen kell Schumann-rezonanciát előállítani az asztronauták számára, hogy el ne tolódjon az energetikai egyensúlyuk (sic!). Folytassuk a sületlenségek sorát.

A káros sugárzások természetesen az élővilág többi tagjára is hatással vannak, az állatok, sőt a növények is szenvedhetnek a geopatikus stressztől. A gyümölcsfákat például tilos a Hartmann-sávokba ültetni, mert nem eresztenek gyökeret, de például ha a diót kettős vízér földsugárzási zónája fölé ültetjük, akkor sokkal hamarabb hoz termést. A növényeknek is van ugyanis aurájuk. Sőt a növényeket rendszerezhetjük is aszerint, hogy energiaadók, vagy ellenkezőleg, energiaelszívók. Ez utóbbiakra a gyógynövények a példák.

A fitoterápia elméleti alapjai bizony ilyen egyszerűek. Szinte csak mi emberek nem érzékeljük a betegítő teret. A macska ösztönösen megérzi a káros Föld-sugárzást, s valamilyen okból mindig ebben sütkérezik, a kutya viszont kerüli ezeket. Figyeljük hát háziállatainkat! Ismeretlen gondolkodótól idézek: „Mindenkire hatással van az állatok közelsége, gyógyító és kiegyensúlyozó szerepük nagyrabecsülést érdemel! Nemcsak energetikailag segítenek az energiablokkok feloldásában, de tiszta léteszenciájukkal lelkileg is nagy blokkoldók, segítőtársak.” Így kerül hát a háziasítás biológiája teljesen új alapokra.

A radiesztézia egyetlen problémával küszködik csupán, igaz, ez eléggé súlyos: a feltételezett energiák és sugárzások sajnos csak fantomlétezők. Ha valami nincs, akkor nem is okoz semmit, s így nem is kell tennünk semmit sem ellene, sem annak érdekében. Számos, úgynevezett kettős vakteszten alapuló vizsgálatot végeztek, melynek során a „bioenergetikusok” kivétel nélkül minden alkalommal megbuktak. Na jó, ezek persze „csak” tudományos vizsgálatok voltak.

Címkék:

egészség orvos radiesztézia gyógyítás alternatív medicina

 

2014. május 15., csütörtök

Jézus törvénytelen pere

 

Sokszor és mélyen elgondolkoztam Jézus halálán, annak borzalmas módján.Amikor olvasom az evangéliumokat, amikor eljut az ihletett író a Megváltó életének a végső eseményeihez, önkéntelenül is NEKI szorítok. A per során izgulok, mintha bármi, ami akkor történt, ennyi idő távlatából megváltoztatható lenne. A végén belenyugszok és hittel fogadom, hogy mindez a messiási próféciák gazdag tárában (mintegy 300 ószövetségi kijelentésről van szó) megíratott, és pontosan, betű szerint beteljesedett. Az igazi megnyugvás(om) az a tudat, hogy nem nekem kell meghalni, ha ezt a mindenekfelett rendkívüli és egyedül üdvösséghozó tényt – MEGVÁLTÁSOM tényét,- minden részletével együtt napi életem során végig megvallom. Ebbe az igazságba hitemmel erősen belekapaszkodok, mert csak ez vihet át a Mennyei Jeruzsálembe, az üdvözültek jövendő honába.(D.O.)

HETEK közéleti hetilap

    1984 éve zajlott Jézus törvénytelen pere

Cikk nyomtatása

Továbbítás emailben

A császár emberei

Morvay Péter 2014. 04. 18.

Egy húsvétra magyarul is megjelenő könyv, amely Jézus perét és kivégzését eleveníti fel történelmi háttérrel, azt állítja, hogy a Názáreti haláláért az ismert szereplőkön kívül elsősorban Tiberius a felelős, mert a hozzá való viszony minden érintett döntését közvetlenül befolyásolta. A népszerű amerikai rádiós újságíró, Bill O’Reilly korábban Lincoln és Kennedy meggyilkolásának történetét dolgozta fel, és ezek sikere nyomán látott hozzá, hogy megvizsgálja, kik, miért és hogyan döntöttek Jézus sorsáról. A Jézus – Egy kivégzés igaz története című kötet nem teológiai mű, ám tiszteletben tartja a Biblia állításait, miközben lebilincselő képet ad a történelem legnagyobb drámájáról, amely a peszach ünnepe előtt zajlott le Jeruzsálemben.

Tiberius Julius Augustus Capri szigetén, a Földközi-tenger azúrkék vizére néző megerődített hegyi kéjlakában élt, amikor júdeai helytartója parancsot adott Jézus kivégzésére. A közel hetvenéves „öreg kecske”, ahogy alattvalói a háta mögött suttogva nevezték, hírhedt volt perverz kegyetlenségéről. Egyik kedvenc szokása szerint orgiái tetőpontján megparancsolta katonáinak, hogy a rabszolgák és a vendégek közül némelyeket a sziklákról a százméteres mélységbe vessenek.

Pedig a Római Birodalom második császára nem született szörnyetegnek. Két évvel Julius Caesar halála után jött a világra. Nem származott nemesi családból, de amikor anyja elvált természetes apjától, hogy hozzámenjen a férfihoz, aki később Augustus néven került hatalomra, az akkor hároméves Tiberius előtt minden ajtó megnyílt. Augustus hamarosan saját fiaként fogadta örökbe, és amikor végső vereséget mért Marcus Antonius és Kleopátra összevont seregére, Tiberius a császár mellett állt a római diadalmeneten.

„A legsötétebb ember”

A fiú kivételezettként nőtt fel, klasszikus nevelést kapott, kiváló szónok és költő volt. Húszéves korára hadseregek parancsnoka lett, és ebben is kiválóan helytállt. Briliáns hadvezérként és rettenthetetlen harcosként ismerték – ugyanakkor ismerősei búskomor és gondterhelt viselkedését, illetve az arcát csúfító fekélyeket jegyezték meg róla az első találkozás után. Amikor visszatért Rómába, szerelmes lett, és feleségül vette a nemesi családból származó Vipsania Agrippinát. Gyermekük is született, Drusus Julius Caesar. Amikor Vipsania újra teherbe esett, Augustus kegyetlenül közbelépett. Parancsba adta, hogy Tiberius nyolc év házasság után azonnal váljon el, és vegye feleségül az uralkodó nem sokkal korábban özvegységre jutott leányát, Juliát. Amikor Tiberius megpróbált ellenállni,

Tiberius császár 23 éven át uralkodott, i. sz. 14–37 között.

Augustus megfenyegette, hogy vagy beleegyezik a válásba, vagy kegyetlenül megbűnhődik. A kétségbeesett Vipsania elvetélt. Tiberius majdnem beleőrült a dologba, de megtette, amit a császár követelt tőle. Nem sokkal később Róma egyik utcáján véletlenül összetalálkozott szeretett Vipsaniájával, és teljesen összeroppant. Mindenki szeme láttára zokogásban tört ki, majd a nő bo­csánatáért esedezett. Amikor Augustus hírét vette az esetnek, megtiltotta neki, hogy valaha is újra találkozzanak, miközben új felesége távollétében azzal is megalázta, hogy bordéllyá változtatta a családi villát.

A történeti beszámolók szerint Tiberius ezek után tudatosan választotta sorsának a kegyetlenséget és az önpusztítást. Az idősebb Plinius úgy jellemzi őt, mint tristissimus hominum, „a legsötétebb ember”. Már majd­nem negyvenéves volt, amikor Rhodosz szigetére száműzte magát. Itt vált megrögzött alkoholistává és perverz gyilkossá. Rendszeresen öletett meg embereket, egy alkalommal lefejeztetett valakit csak azért, mert hibásan végzett el valamilyen matematikai számítást.

A nagy per története ma is lezáratlan. Bill O’Reilly és Martin Dugard dokumentum-könyve.

Uralkodása utolsó éveiben Augustus visszahívta Rodoszról, és megkezdte felkészítését a trónra lépésre. Augustus korábban nem őt akarta utódjának, de ekkorra már nem volt más megfelelő trónörökös, így Tiberius a császár Kr. u. 14-ben bekövetkezett halála után Róma második uralkodója lett. A trónon is folytatta kegyetlenkedéseit: válogatás nélkül gyilkoltatott meg mindenkit, aki trónkövetelőként felléphetett volna vele szemben. A saját családját sem kerülték el azonban a tragédiák. Fogadott fia, Germanicus népszerű hadvezér volt, aki visszaszerezte a germánoktól a teutoburgi erdőben tőrbe csalt és lemészárolt három római légió jelvényeit. A mendemondák szerint Tiberius keze is benne volt abban, hogy harminchárom évesen váratlanul meghalt. A császár azonban vér szerinti fiát, Drusust is elveszítette, akit saját felesége mérgezett meg. Az uralkodónak elege lett Rómából: parancsot adott, hogy újítsák fel Augustus villáját Capri szigetén. Ide, a Villa Jovis kéjlakába vonult vissza, mindeközben szigorúan a kezében tartotta Rómát. A birodalom uralkodása alatt is folyamatosan terjeszkedett, elsősorban északon, Pannonia, Dalmatia és a germán vidékek felé.

Tiberius Julius Augustus a Capri szigeti hegycsúcs magasából, távol minden merényletkísérlettől, kegyenceivel körülvéve irányította birodalmát. Rendeleteit a római köztisztviselőknek kötelező volt betartatni.

Poncius Pilátus, Júdea újonnan kinevezett római kor­mányzója tisztában volt azzal, hogy személyes és politikai jövője csakis attól függ, mennyire sikerül kedvében járnia a züllött Tiberiusnak. Annak ellenére, hogy maga pogány isteneknek hódol, Tiberius tiszteli a zsidók hitét és szokásait. Parancsba adta Pilátusnak, hogyan bánjon a zsidókkal: „Ne változtass meg semmit a hagyományaik közül, de tekints szent bizalommal a zsidókra magukra és törvényeikre, amelyekkel a közrendet fenntartják!”

Amikor Pilátus i. sz. 26-ban – alig egy évvel Jézus nyil­vános fellépése előtt – megérkezett Júdeába, elrendelte, hogy a császári jelvényeket függesszék ki Jeruzsálemben. A zsidók értésére adták, hogy inkább a halált választják, mintsem eltűrjék az istentelen jelképeket a szent városban. Pilátus visszakozott, de a Róma által kinevezett főpap, Kajafás beszámolt az esetről a császárnak. Tiberius szigorú levélben rótta meg a prefektust, aki igyekezett megtanulni a leckét: a „szent bizalmat” és a közrendet a főpappal, Kajafással, a zsidók vallási vezetőjével, Jeruzsálem legnagyobb hatalmú emberével összefogva kell biztosítania. Tiberius parancsainak megfelelően Pilátusnak nem szabad beleavatkoznia a zsidók törvénykezésébe.

Nem királyunk van, hanem császárunk

Amikor három és fél évvel később Jézus megérkezett a peszachi ünnepre Jeruzsálembe, már mindenki ismerte őt. Bár voltak, akik az elmúlt időszakban hátat fordítottak neki, a tömeg ünnepelte és várta, hogy nyilvánosan is a vezetőjük legyen: „A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról gallyakat vagdalnak és hintenek vala az útra.” (Máté 21,8)

Miközben a nép között a várakozás tetőpontjára hágott Jézussal kapcsolatban, ugyanezt élték át félelem formájában a zsidó vallási vezetők: „Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy.” (János 12,29)

Számukra nem volt kérdés, hogy mit kell tenni Jézussal. A döntést már a peszach előtt meghozták Jézus felől: „Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível. Ha ekképpen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet. Egy pedig ő közülök, Kajafás, aki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok. Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.” (János 11,47-50)

Kajafás ekkor már tizenkét éve töltötte be a főpapi tisztet, ami kivételesen hosszú időnek számított. Előtte a főpapok mind Róma bábjai voltak, akiket a kormányzók könnyedén leválthattak, ha bármilyen tekintetben ellenkeztek velük.

Ő azonban, aki a szadduceusok szektájának tagja volt, egy­szerű, de nagyon hatékony módszert talált ki arra, hogy hatalmon maradhasson: távol tartotta magát Róma ügyeitől. Róma pedig cserébe általában távol tartotta magát a Templom ügyeitől. A főpap segített Pilátusnak megtartania a beosztását, a kormányzó pedig folyamatosan növelte Kajafás befolyását.

Kajafás ugyanakkor tudta, hogy Pilátus nem lát ellenséget Jézusban: még a római hadsereg tisztjeit sem tiltja el attól, hogy felkeressék a Názáretit. A kormányzó természetesen tisztában van Jézus hatalmas népszerűségével, de nincs oka aggódnia emiatt. Jézus tiszteletben tartja Tiberius képmását, az embereket felszólítja: „adják meg azt a császárnak, ami a császáré”, csakúgy, mint a Templomnak való köte­lezettségeiket. Persze, élesen bírálja a vallási vezetőket, de hát róluk Pilátusnak is megvan a véleménye, tudja, mi mindenre képesek a hatalomért.

A prefektus idejének nagy részét Caesareában töltötte. Az ünnepekre azonban Jeruzsálembe utazott, mert tudta, hogy a több százezres tömegre oda kell figyelni. Közben igyekezett láthatatlan maradni, hogy ne sértse a zsidó zarándokok érzékenységét. Ezt az ünnepet is a háttérben kívánta eltölteni, így nem avatkozott be, amikor a peszach előtti héten Jézus a Templomban konfliktusba került a pénzváltókkal és farizeusokkal. Pilátus nem kapott utasítást Tiberiustól arra, hogy beavatkozzon a Templom ügyeibe.

Pilátus passzivitása miatt a főpapok előtt megoldhatatlannak tűnt a helyzet: Jézust Jeruzsálemben folyamatosan tömeg vette körül, ezért ott nem foghatták el, mert azzal zavargásokat kockáztatnak, amivel nem tudnak Pilátus előtt elszámolni. Az éjszakákat viszont a városon kívül, Bethániában töltötte Jézus, ahonnan csak őrséggel és nagy feltűnést keltve lehetne Jeruzsálembe hozni. Ha azonban nem lépnek, akkor attól tartottak, hogy Pilátus a nép hangulatát érzékelve Jézus mellé áll, és felhasználja az alkalmat arra, hogy a népszerűtlen vallási elittől megsza­baduljon. Végtére is Tiberius utasítása nem személyek pozícióban tartására vonatkozott, hanem a közakarat tiszteletben tartására.

Egyre fogyott az idő, amikor befutott Júdás, akinek az árulása megoldotta az észrevétlen elfogás kérdését. Arra vi­szont már esély sem volt, hogy szabályos vádat emeljenek Jézussal szemben, mert kevesebb mint 24 óra volt hátra az ünnepig. Tárgyalást csak nappal lehetett tartani, és ha el is ítélik Jézust, a végrehajtás előtt egy napot várni kellett.

A peszach alatt nem végezhették ki Jézust, az ünnep végére viszont híre mehet az elfogásának, és akkor zendülés fenyeget. Ezért aztán a megkötözött Jézust a Getsemáné kertből a volt főpap, Annás házába viszik. A szadduceus rendhez tartozó Annást Pilátus elődje, Gratus távolította el hivatalából, a szintén szadduceus Kajafást nevezve ki helyette. Annás azonban megtartotta főpapi címét és befolyását, csak­úgy, mint Róma iránti lojalitását, amelytől családjának rangja és hatalmas jövedelme függött.

Annás tudta, hogy nincs joga ítéletet hozni Jézus felett, de nem hagyta kihasználatlanul az időt: a templomőrökkel brutálisan megverette, miközben összegyülekeztek a Szanhedrin tagjai. A kihallgatáson újabb törvénytelenségek történtek: nem adtak jogi képviselőt Jézus mellé, és arra is kény­szerítették, hogy saját szavaival mondjon magára vádat – de csak az számított, hogy a pert néhány óra alatt lezárják. A koncepciós eljárás végén megszületett a teátrális ítélet: Jézus istenkáromlást követett el, ami halállal jár. A gond az volt, hogy Pilátus számára a zsidó törvények megsértése nem elegendő ok a kivégzésre, sőt még az sem, hogy amikor megkérdezi: „Te vagy-é a zsidók királya?”, Jézus helybenhagyja az állítást: „Te mondod” – feleli. (Lukács 23,3)

A prefektus a vádak ellenére kijelenti: „Semmi bűnt nem találok ez emberben.” (Lukács 23,4) Egy pillanatra úgy tűnik, sikerül megszabadulnia a kellemetlen ügytől, amikor Kajafást és foglyukat elküldi Heródes Antipászhoz, Galilea tetrachájához. Nagy Heródes ötödik fia már bizonyította azt, hogy a császár számíthat rá a kényes ügyek elrendezésében. Elfogatta, megkorbácsoltatta és keresztre feszíttette gamalai Júdást, a lázadó zsidó vezetőt. Meg­szabadult Jézus mentorától, Keresztelő Jánostól is. Pilátus arra számított, hogy Heródes most is talál valami megoldást. A galileai uralkodó azonban nem kívánt beavatkozni a Róma és a Templom között kialakult konfliktusba. Miután Jézus a csodák iránti kíváncsiságát sem elégítette ki, rövid úton visszadobta a labdát. Pilátus mégis értékelte a gesztust, hogy Antipász nem adott igazat a háborgó főpapoknak, és ezzel a két korábbi rivális ki is békült egymással.

Amikor Jézus visszakerül Pilátus elé, a kormányzó előbb megostoroztatja (lásd keretes írásunk), majd újra, még nyomatékosabban kétszer is kijelenti a főpapoknak, hogy „értsétek meg, nem találok benne semmi bűnt” és „én nem találok bűnt ő benne” (János 19,4 és 19,6).

Pilátus ezen a ponton egyértelműen úgy látja, hogy a császár (és egyben a saját) érdeke ellen lenne, ha kivégeztetné Jézust, hiszen a jogtalan büntetés könnyen lázadáshoz vezethet, és ezért Tiberius őt tenné felelőssé. Ám mielőtt szabadon bocsátaná, még egyszer kihallgatja Jézust. „Honnét való vagy te?” – kérdi, majd amikor nem kap választ, a császártól kapott jogkörére hivatkozik: „Nékem nem szólsz-é? Nem tudod-é hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bo­csássalak?” Jézus ekkor – utoljára – válaszol a kormányzónak: „Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked: nagyobb bűne van annak, aki a te kezedbe adott engem.” (János 19,11–12)

Pilátus megdöbben a felelettől: Jézus azt állítja, hogy Tiberiusnál nagyobb hatalom áll mögötte. Végképp sza­badulni akar a Názáretitől, ám abban is biztos, hogy a császár nem tűrné el, ha egy trónkövetelő támadna Júdeából.

A főpapok és az általuk befolyásolt tömeg is tudja, hogy Pilátust csak az győzheti meg, ha az uralkodóra hivatkoznak. Ezért a végső vádjuk már nem is Jézus, hanem nyíltan a kor­mányzó ellen szól: „Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja; valaki magát királlyá teszi, ellene mond a császárnak!” (János 19,12)

Tiberius palotája Capri szigetén. A császár itt, a Villa Jovis kéjlakban értesült Jézus kivégzéséről.

Reggel 9 óra van már, Jeruzsálemben egyre többen értesülnek Jézus elfogásáról. A kormányzó látja, hogy nincs kiút, a közrendet immár Jézus szabadon bocsátása is súlyosan veszélyeztetné. De még egy utolsó kísérletet tesz, hogy megmentse Jézust. Ekkor Pilátus már a törvénytévő székben ül, jelezve, hogy a döntése immár végleges. A megkínzott Jézusra mutat: „Ímhol a ti királyotok!” A válasz egyértelmű: „Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt!” Pilátus visszakérdez, utoljára: „A ti királyotokat feszítsem meg?” A főpapok válasza egyben Jézus kirakatperében az utolsó szó: „Nem királyunk van, hanem császárunk!” (János 19,14–15) Pilátus jól tudja, hogy miért adták a kezébe a Názáretit, ám amikor a per végül Tiberius kontra Jézus üggyé válik, a kormányzó számára nem kérdés, hogy ki mellé kell állnia.

A következmények rövid távon látszólag mindenben Pilátust igazolták: Jeruzsálemben nem tört ki lázadás Jézus kivégzése nyomán, a kormányzó kibékült Heródes Antipásszal, Kajafás bebizonyíthatta a nép előtt, hogy legna­gyobb riválisa hamis messiás és ugyanolyan halandó, mint bár­mely közember; Tiberius pedig utólag jóváhagyta az eljárást és megerősítette pozíciójában a prefektust.

Hamar kiderült azonban, hogy Jézus meggyilkolása minden felelős számára tragikus lépés volt: Júdás már aznap öngyilkos lett, Pilátust hat évvel később Tiberius visszahívta, és a bukott kor­mányzó maga is az önkéntes halálba menekült. Száműzött bujdosóként halt meg Heródes Antipász, akit a császár megfosztott uralkodói címétől. Negyven évvel Jézus kivégzése után Titus több ezer keresztfát állíttatott a város körül a menekülő zsidók megbüntetésére. A főpapok és a nép – akik a Caesart választották Jézus helyett – elveszítették a Templomot, Jeruzsálemet és az országot. Tiberius gyűlölt uralkodóként halt meg, és amikor tetemét Rómába szállították, a tömeg kis híján a Tiberisbe dobta a császár holttestét. Hamvait a barbárok szórták szét 400 évvel később, és hamarosan Róma is elbukott.

Jézust a Menny három napon belül rehabilitálta. A földön azonban még hátra van a per újratárgyalása.

Tizennyolc óra kín

Fájdalmasabb keresztre feszítésről árulkodik Jézus lenyomata – állítja egy brit orvos, aki a torinói lepel vizsgálata alapján úgy véli, hogy a keresztre feszített áldozat kezeit a feje fölött rögzítették, Y alakban. Matteo Borrini, a liverpooli John Moores Egyetem munkatársa szerint „ez a pozíció a közgondolkodásban jelen lévő T alakú megfeszítésnél is nagyobb szenvedést eredményezhetett, a légzést ugyanis rendkívül megnehezítette, a halált így nagy valószínűséggel fulladás okozta”.
A szakember az eredményeket az American Academy of Forensic Sciences februári találkozóján ismertette. Borrini szerint hasonló testpozícióban sokakat kínoztak a középkorban, az esetek többségében azonban a gerendára függesztett áldozat csuklóit kötéllel, és nem szögekkel rögzítették. Nem először vetődött fel Jézus Y alakzatban végrehajtott keresztre feszítésének lehető­sége, korábban már egy amerikai és egy dán orvos is írt tanulmányt róla.
Jézus szenvedései a kereszten érték el a tetőpontjukat, de nem ott kezdődtek. Már az elfogása előtt, a Getsemáné-kertben elkezdett „rettegni és gyötrődni… haláltusában lévén… verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak”. Lukács leírása a vérizzadás (haematohydrosis) ritka jelenségére utal, ami csak különlegesen erőteljes stresszhelyzet, szorongás esetén lép fel, amikor a hajszálerek az elpattanásig tágulnak, a vér bejut a verejtékmirigyekbe, ezek pedig megrepednek, és igen nagy mennyiségű verejtéket termelnek, amely a vérrel együtt jelenik meg a bőr felszínén. (Fájdalmak férfia. Hetek, 2000. október 18.)
Az első fizikai csapást Annás főpap házában mérik a megkötözött Jézusra, amit az őrök gúnyolódva folytatnak. A verés egészen addig tart, míg Jézust a Szanhedrin elé állítják. Ez a bántalmazás azonban messze elmaradt a Pilátus előtti tárgyalást követő korbácsolás szenvedéseitől, amely néhány óra múlva következett be.
A római ostorozás, a verberatio során az elítélt karjait magasba nyújtva arccal egy oszlophoz kötözték, teljesen meztelenül. Jézus esetében ez nagy nyilvánosság előtt történt, megszégyenítéssel is súlyosbítva a fájdalmakat. Az ítéletet két katona végezte folyamatosan, felváltva ütve a flagrummal. Ez a rövid nyelű korbács két ágban végződő bőrszíjakból állt, amelyek végén mogyorónyi ólomdarabok vagy éles birkacsontok voltak.
Eusebius, a történész így számolt be egy korbácsolásról: „A bámészkodók ámulattal teli döbbenettel nézték, ahogyan a korbács minden csapására a vénáig és az artériáig felszakad a hús, és láthatóvá válnak a belső és rejtett szervek, a belek és akár a nemi szervek is.” Nem tudjuk, hány ütést mértek Jézusra, mert a rómaiakat nem korlátozta a zsidó törvény, amely legfeljebb 39 csapást engedélyez. Csak egy feltétel volt a katonák számára: az, hogy ne öljék meg Jézust.
A korbácsolást követően Jézust tovább bántalmazták az őt őrző római katonák. Ennek legfájdalmasabb eszköze a töviskoszorú volt. A rhamnus nabeca 2-2,5 cm hosszú, egymáshoz különösen közel növő, görbe tüskéi belehatolnak a koponyát körülvevő számos idegbe, és karmolva érnek el a koponyacsontig. A fejet beidegző két idegpályában jelentkező erős, éles, szúró fájdalom idővel elviselhetetlenné válik, és ekkor a sérültnek olyan érzése támad, hogy borzalmasan fázik, ráadásul a kialvatlanság és a stressz jelentősen megnöveli a fájdalomérzetet.
Általános római szokás volt, hogy a megfeszítés helyére vezető úton az elítélt maga viszi a patibulumot, keresztjének vízszintes fáját, ami 30-50 kilogramm súlyú, durva gerenda volt. Valószínűleg Jézus megkínzott fizikai állapota, nem pedig a rómaiak részvéte vezetett ahhoz, hogy egy idő után a keresztet másnak kellett továbbvinnie a római katonák kényszerítésére.
Megfeszítése előtt Jézust mirhás borral kínálták, ami kábító, fájdalomcsillapító hatású, ám ő nem fogadta el. Ekkor letépték róla ruháit, és újra teljesen meztelenre vetkőztették, ami a megszégyenítés egyik eszköze volt. (Nyugodtan elfelejthetjük a feszületek „ágyékkendős” Jézusait: a rómaiak soha nem feszítettek keresztre senkit, csak meztelenül.)
A keresztre feszítés kivégzési módját a rómaiak a perzsáktól vették át, de jelentősen megváltoztatták. Szinte tudományos gonddal tökéletesítették olyan módszerré, amely maximális fájdalom előidézését és a haláltusa időtartamának adagolhatóságát tette lehetővé úgy, hogy közben ne következzék be eszméletvesztés, amely csillapíthatná a fájdalmat, vagy meggyorsítaná a halált. A klasszikus római írók, például Cicero és Seneca megegyeztek abban, hogy ez a kivégzések között a legszörnyűbb halálnem.
A 15-20 centiméter hosszú, 8-9 milliméter széles, külön erre a célra készült szegeket a közhiedelemmel ellentétben nem a tenyéren ütötték át, mivel az nem tudta volna megtartani a test súlyát, mert szétszakadt volna, hanem pontosan a csukló közepénél, ott, ahol a kézfej átmegy a csuklóba, a hüvelykujj dombja alatt. Az ideg sérülésekor a fájdalom villám­csapás­szerű, heves, égető, perzselő érzéssel végigfutva a karon egészen a gerincoszlopig hatolt. A lábfejek átszögezése is ugyanilyen hatással járt.
Ezután a keresztet függőleges helyzetbe emelték, ami által az elítélt teljes testsúlya a három szögre nehezedett. A halál azonban nem emiatt következett be, hiszen ezek kevés vérveszteséggel járó, nem halálos sebek voltak. A felfüggesztett test mellkasa a kezeken lógó teljes testsúly miatt annyira kifeszült, hogy az elítélt csak belélegezni tudott, a levegőt nem tudta kifújni. Ha a lábai nem kissé meghajlítva lettek volna felszögezve, az elítélt fél órán belül megfulladt volna.
A fulladásig tartó kereszthalál azonban kegyetlenül hosszú út volt. Minden alkalommal, amikor az áldozat levegőt vesz, saját testének súlya ellen kell dolgoznia, és a lábait átszúró szegre támaszkodva, felfelé kell nyomnia a testét, mert csak így képes a tüdő a levegőt befogadva kitágulni. Végül az áldozat annyira kimerül, hogy nem tud már se be-, se kilélegezni. A római feljegyzésekben még két napig szenvedő keresztre feszítettről is van híradás. (Elfelejthetjük tehát a legtöbb evangélium-film mozdulatlan Megfeszítettjét is.) A keresztre feszítettek szinte állandóan mozogtak, újra meg újra felnyomták magukat, majd visszazuhantak, pedig
minden mozdulat, levegővétel borzalmas fájdalommal járt.
Jézus esetében mindezt tovább fokozta korbácstól szétszaggatott hátának állandó érintkezése a kereszt durva fájával. A haláltusát a római katonák a lábcsont eltörésével akarták lerövidíteni, hogy a városfalon kívül, de látótávolságon belül zajló kivégzés ne zavarja a peszachi ünnepet. Erre azonban már nem volt szükség, mert Jézus három óra szenvedés után kilehelte lelkét. Előtte azonban még átment a fizikai fájdalmaknál is gyötrelmesebb megtapasztaláson, amit az Istentől való teljes elszakítottság váltott ki.
Pilátus annyira elcsodálkozott Jézus gyors halálán, hogy ellenőriztette, valóban meghalt-e: a már élettelen test mellkasába dárdát döfött egy katona. János apostol beszámolója szerint ekkor Jézus testéből vér és a felgyülemlett víz jött ki.
Az evangéliumok görög szövege alapján feltételezhető, hogy Jézus az utolsó pillanatban is tudatánál volt. Egy végső, hangos kiáltással tudatosan „kibocsátotta / kidobta szellemét” (Máté 27,50), „kilélegzett” (Márk 15,37; Lukács 23,46), „átadta szellemét” (János 19,30), miután hangosan megállapította, hogy „elvégeztetett”. Márk megjegyzi, hogy „a vele szemben álló római százados, amikor látta, hogy ily módon kiáltva bocsátotta ki szellemét, így szólt: Biztos, hogy ez az ember Isten Fia volt!” (15,39). A kivégzőosztag parancsnoka volt az első, aki megtapasztalta azt, amit Jézus előre megmondott: „Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól…” (János 8,28).
A megaláztatás és a fájdalmak ezzel véget értek. Az út innen már felfelé vezetett: előbb Arimathiai József sírjába, ahol – amint azt Ézsaiás előre látta – „gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában”, majd vasárnap hajnalban vissza az életbe, onnan pedig győztesen a „hatalomnak a jobbjára”. Csaknem kétezer év telt el azóta.

http://hetek.hu/hit_es_ertekek/201404/1984_eve_zajlott_jezus_torvenytelen_pere

2014. május 14., szerda

Fejlődés, vagy degeneráció?

 

A legújabb kutatások szerint az emberek egyre butábbak, kisebbek és gyengébbek

Idők jelei: Bár Dániel próféciáiból tudjuk, hogy az utolsó idők egyik jele a tudás megnövekedése, az emberiség által felhalmozott ismeretek nincsenek arányban értelmi képességeinkkel és nem tévesztendők össze a bölcsességgel, ahogy ezt az alábbi cikk is jól illusztrálja.

„Te pedig, Dániel, zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig. Sokan tévelyegnek majd, de az ismeret gyarapodik.” Dániel 12:4

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, … kik mindig tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak.” II. Timóteus 3:1-7

mutation_buildup_wideForrás: The Truth Wins

A tudósok rájöttek, hogy az emberek testének mérete és értelmi képességei jelentősen csökkentek elődeinkhez képest. A múlthét során a Cambridge Egyetem egyik elismert professzora azt mondta, hogy „jó erőben lévő sportolóink is eltörpülnek az őseink mellett.” Ennek egyik legfőbb oka az emberi génállomány romlása. A Corness Egyetem kutatója, Dr. John Sanford és más tudósok közreműködésével végzett kutatás arra a megdöbbentő eredményre jutott, hogy a génjeink sok tízezer hibát (mutációt) tartalmaznak és a helyzet minden egyes generációval egyre romlik, ahogy újabb és újabb hibák adódnak a már meglévőkhöz. Ennek tükrében nem meglepő tehát, hogy elődeink nagyobbak, erősebbek, gyorsabbak és okosabbak voltak nálunk. A helyzet az, hogy jobb génekkel rendelkeztek.

Sok ember számára ez megdöbbentő felfedezésnek számít, mert azt feltételezték, hogy az emberiség fizikailag és mentálisan is folyamatosan „fejlődik” az elmúlt generációkhoz képest. A valóság ennek éppen az ellenkezője. A Cambridge Egyetemen végzett kutatás szerint a ma élő emberek gyengébb fizikumúak, mint több ezer évvel ezelőtt élt őseink:

„Legkiemelkedőbb sportolóink is eltörpülnek az őseink mellett,” nyilatkozta Dr. Colin Shaw az Outside Magazinnak. „Egyértelműen gyengébbek vagyunk, mint régen.”

A kutatás az i.e. 5300 és i.sz. 850 közötti időszakból származó csontvázakat vizsgált.

A csontvázakat a Cambridge Egyetem diákjainak csontjaival vetették össze és azt találták, hogy az i.e. 5300-ban élt földművelők combcsontjai éppen olyan erősek voltak, mint egy edzésben lévő terepfutóé.

Szintén a Cambridge Egyetemen végzett korábbi kutatás pedig azt találta, hogy testünk és agy térfogatunk is „jelentősen kisebb”, mint több ezer évvel ezelőtt élt őseinké:

A Cambridge Egyetem által végzett korábbi kutatás azt találta, hogy az emberek testmérete jelentősen csökken.

A szakértők szerint az emberiség túl van a csúcspontján és a modernkori emberek 10 százalékkal alacsonyabbak és kisebbek, mint vadászó őseink.

Ha ez nem lenne elég lehangoló, azt is kiderítették, hogy az agyunk is kisebb.

A kutatás eredményei cáfolják azt a korábbi feltételezést, hogy az emberek az idő előrehaladtával nagyobbak és magasabbak lettek, aminek alapját a közelmúlt fizikai fejlődésre vonatkozó adatok szolgáltatták.K039

A tudósok szerint a csökkenés az elmúlt 10.000 év során történt és a mezőgazdaságot, a korlátozott étrendet és a rossz táplálkozási szokásokhoz és a betegségek terjedéséhez vezető elvárosiasodást nevezik meg a fő okoknak.

Érdekes. A legtöbb film alacsony, buta, hajlott hátú emberként mutatja be őseinket, akik alig voltak képesek életben maradni a hideg, kegyetlen körülmények között.

A tények mást mutatnak.

Az emberi faj fizikai hanyatlásának legfőbb oka a génállomány folyamatos és szisztematikus romlása. Dr. John Sandord szerint minden ember több tízezer káros mutációt hordoz a génjeiben és további 100 új mutációt ad tovább a jövő generációinak. Sok tudós úgy vélekedik, hogy ez idővel egy úgynevezett „genetikai összeomláshoz” vezet majd. Gerald H. McKibben és Everett C. McKibben a következőket írják tanulmányukban:

A genetikusok már jó ideje aggódnak az emberi gének mutációi miatt, valamint azért, mert a generációnkénti egy darab / fő káros mutáció genetikai degenerációhoz vezet. A korábbi feltételezések alapját a valóságnál jelentősen alacsonyabbnak vélt becslések képezték. Az egészen 2002-ig visszamenő eredmények azt mutatják, hogy az emberi mutációs ráta generációnként 100 hiba (helytelen kód) per fő. Egyes tudósok szerint ez az érték közelebb van a 300-hoz.

Azonban a fejenkénti 100 hiba is súlyos következményeket jelent és ez az érték folyamatosan emelkedik. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy az emberi génállományban bekövetkező mutációk nagy része, de talán mindegyike szükségszerűen káros. „Már a saját generációnkban bekövetkezett károkat sem képes senki helyreállítani, akkor sem, ha meg tudnák akadályozni további mutációk bekövetkezését.” A folyamat minden jel szerint egy visszafordíthatatlan, lefelé irányuló spirál, ami „mutációs összeomláshoz” vezet.”beolvasás0356

A jelen technológiai fejlődésének tükrében ezek a kutatási eredmények bizonyára sokaknak hihetetlennek tűnnek, pedig ez a helyzet. A Stanford Egyetem egyik biológia professzorának két közelmúltban közzétett tanulmányában azt olvashatjuk, hogy az emberiség elbutulása évezredek óta tart:

Az emberek okosodnak vagy butulnak? A modern életvitelt és technológiát bármelyik korábbi generációval összevetve az ember azt gondolná, hogy egyre okosabbak vagyunk. Azonban Gerald R. Crabtree professzornak a Genetikai Trendek folyóiratban megjelent két tanulmánya azt állítja, hogy az emberiség folyamatosan veszít mentális teljesítményéből és ez a folyamat 2000-6000 éve tart! A professzor szerint ezt a neo-darwini evolúció alappillérének tekintett genetikai mutációk okozzák.

Tehát Crabtree professzor szerint is a génállományban felhalmozódó hibák okozzák a degenerációt:

A 1000 Genomes Project Consortium által szolgáltatott adatok és a Nature folyóiratban megjelent két tanulmány alapján Crabtree professzor úgy becsüli, hogy az elmúlt 3000 évben (hozzávetőleg 120 generáció alatt), 5000 olyan mutáció történt a génállományban, ami befolyásolja mentális képességeinket. Azt állítja, hogy míg ezek legtöbbjének nincs hatása, 2-5 százalékuk káros, és szinte mérhetetlenül kicsi töredékük javítja a fittséget. Crabtree professzor a káros és jótékony mutációk arányára alapozza becsléseit.

Ha őszinték akarunk lenni magunkkal, elég szétnézni a világban és elegendő bizonyítékot láthatunk mentális képességeink csökkenésére…

http://idokjelei.hu/2014/05/a-legujabb-kutatasok-szerint-az-emberek-egyre-butabbak-kisebbek-es-gyengebbek/?fb_action_ids=10152178202614862&fb_action_types=og.likes&fb_ref=.U3I9uOBAx30.like

2014. május 7., szerda

Pedofília és csetszoba

e-mail a levládámban:

“Talán gondolkodtatok rajta, hogy mit is takarhat a holnap délutáni bántalmazás-megelőzési képzés?

Hogyha szülő/nagyszülő/testvér/pedagógus vagy, akkor gyere el mindenképp!

Egy filmben három személy megrendítő sorsán át ismerkedünk meg a bántalmazás hatásaival, amit követni fog egy beszélgetés és egy összefoglaló a témával kapcsolatban. Ebből megtudhatjátok, mit tehetünk annak érdekében, hogy a mi környezetünkben ilyen ne történhessen meg!

Megéri eljönni! Egy felejthetetlen alkalom lesz!

Várlak benneteket!”

Kedves Ottó,

köszönöm, hogy megosztod ezt a fájlt (pdf), talán segíteni tud szülőknek és gyermekeknek egyaránt...

Ahogy említettem, ez egy valós beszélgetés, amit az FBI tett közzé. A beszélgetés egy 50 év körüli férfi (bf4uonly azaz "fiúbarát csak neked") és egy 12 éves kislány között zajlott.

Különböző színekkel vannak jelezve azok a stációk, amin keresztül eléri az elkövető, hogy bízzon benne a kisgyermek, és hogy bizalmatlanná váljon a szüleivel szemben. E folyamat neve "grooming", ami tipikus minta ezeknél az elkövetőknél. Szomorú, hogy a folyamat végén az elkövetők azzal védekeznek, hogy a gyerek "beleegyezett" a kapcsolatba, nem értik, miért vádolják meg őket erőszakkal, és pedofíliával, és ilyen szörnyű bűnökkel...

Elmentem és nem bántam meg. Akinek gyerekei / unokái vannak és természetesen félti őket, annak ez a maga megdöbbentő valóságával csak egyet mondhat:

MONDD EL MINÉL TÖBBEKNEK! Íme:

-----------------------------------------------------------------------

Angel Most épp egy kicsit egyedül érzem magam, összevesztem a suliban a legjobb barátommal

  Bf4uonly Hello Angyal- úgy hallatszik, most nehéz lehet neked. Akarsz csetelni?

  Bf4uonly Ne aggódj, hogy most épp nincs a suliban barátod, itt vagyok én neked

Angel Milyen idős vagy?

  Bf4uonly Én 25. Az túl öreg?

  Bf4uonly Mi az ami már öreg? Látom a profilodból, hogy 12 éves vagy. Édes :-)

Angel Nem is tudom... igen, 12 vagyok

   Bf4uonly De tudom, hogy milyen, ha a suliban a haverok szörnyűek... Segíthetek?

Angel Azt hiszem nem... különös

  Bf4uonly Ki más használja még ezt a komputert...

Angel Angyal- csak én

  Bf4uonly A saját szobádban vagy? Van webkamerád?

Angel Aha

  Bf4uonly A szüleid is használják ezt a komputert

Angel DEHOGY IS!

  Bf4uonly Lennél a barátnőm?

Angel Szeretnél velem járni?

  Bf4uonly Hát persze, hogy veled akarok járni... van mobilod?

  Bf4uonly Szeretném ha a barátságunk a mi kis titkunk maradna, és szeretném, ha különlegesnek éreznéd magad emiatt, úgyhogy ne mentsd el a beszélgetést, hogy ez mindig a mi kis titkunk maradjon. Azt hiszem, hogy nagyszerű vagy és örülök, hogy a barátomnak hívhatlak és remélem, hogy valamikor többek is lehetünk mint barátok ;-)
Csókolóztál már?

Angel Miért?

   Bf4uonly Mert szeretném megcsókolni az édes ajkaidat és álmodozni, hogy egy nap találkozunk

   Bf4uonly Amikor találkozunk, megmutatok neked mindent, mit is jelent a szerelem ;-)

  Bf4uonly  Mi az emailed és majd küldök neked néhány képet... és én is szeretném, ha küldenél nekem néhány fényképet magadról – meztelent!

Angel (A beszélgetés folytatódik és a barátság elmélyülni látszik...)  Most mennem kell... :-(

  Bf4uonly Rendben, Angyalom... mi lenne, ha holnap ugyanekkor, ugyanebben a csetszobában találkoznánk, vagy esetleg felhívnálak

Angel Rendben, ugyanitt, ugyanekkor holnap. Alig várom. Sms-ezz holnap

Bf4uonly Édes álmokat és ne feledj el képet küldeni... és akkor álmodozhatok rólad, míg találkozunk... én édes szerelmem

2014. április 27., vasárnap

Alzheimer közelről

Én jól tudom, ki Ő...<br /><br />Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor fél 9 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára. Időközben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. <br /><br />Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével. Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel...<br /><br />Akkor csodálkozva megkérdeztem: És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek? Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő...<br /><br />Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget...<br /><br />Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!... Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem?!... nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus. Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van...<br /><br />Ha tetszik, oszd meg!

Én jól tudom, ki Ő...

Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor fél 9 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára. Időközben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem.

Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével. Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel...

Akkor csodálkozva megkérdeztem: És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek? Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő...

Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget...

Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!... Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem?!... nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus. Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van...

Ha tetszik, oszd meg!

https://www.facebook.com/jozsef.kanizslai/posts/458961254238606

2014. április 14., hétfő

Megbocsátás a gyakorlatban

Csak emlékeztetés céljából említem, hogy ez a látszólag csekély tétel, mekkora súlyt jelenthet akkor, amikor az a bizonyos isteni mondat  “megmérettél a mérlegen és híjával találtattál” kínos pontossággal elhangzik. Mennyi minden eszünkbe fog jutni azokból a meg nem bocsátott, de inkább jól bevésett, elraktározott dolgainkból, amiket mi könnyen veszünk , de azon a bizonyos mérlegen a mérleg nyelvének szerepét fogják betölteni.

A mennyei kapukon bejutni azok fognak, akiknek nincsenek haragosai, (akikre Ő  nem haragszik, szívében béke van, habár azokéban nem), olyan esetei, személyekkel kapcsolatban el nem rendezett ügyei, félrenézései, hogy ne kelljen rátekinteni, elmenni hozzá, “rendezni végre közös dolgainkat…”. Ez egyenlő a HIT általi megigazulás kritériumaival. (“Csak az igazak öröklik a földet”.)

Az eljövendő  Mennyei Jeruzsálem lakóit az abszolút béke és szeretet jellemzi, minden és mindenki iránt. Itt olvad össze egyetlen tételbe az I. Korintus 13 és Jelenések 21,7- 8 és 17, valamint a 22. 10-15-ig és a 21.vers. Kiegészítésül Jézus mintaimája, a Miatyánk szíve: “Amiképpen mi is megbocsátunk…” (D-O.)

Lélekhang

A rab és az őr - Corrie ten Boom a megbocsátásról2013.11.25.

Corrie ten Boom (1892-1983) holland evangélista volt. A háború alatt zsidó származású honfitársait rejtegette, ezért koncentrációs táborba került. Miután kiszabadult, úgy érezte, soha többé nem akar Németországba menni. Isten mégis odaküldte. Így írt erről:

München egyik templomában az alagsori teremből, ahol igét hirdettem, kifelé tartottak az emberek. Csak lassan tudtak haladni a széksorok között.

A bűnbocsánatról volt szó. Ebben a szétbombázott országban az embereknek erre volt a legnagyobb szükségük. Sok képet használtam ennek szemléltetésére, egyebek közt a próféta e szavait is: "Isten a tenger mélyére veti a bűneinket." Ha beismerjük bűneinket - mondtam -, akkor Isten azokat a tenger mélyére veti. Mégpedig végérvényesen. S ha nincs is benne a Bibliában, hiszem, hogy Isten kiírja: Halászni tilos!

Senki sem nevetett a teremben. A komoly arcokra pillantva arra gondoltam, vajon értették-e a kis tréfa jelentését? De 1947-ben, Németországban egy prédikáció után senki sem tett fel kérdéseket. Csöndben felálltak, beburkolóztak a kabátba, kendőbe, s elhagyták a helyiséget.

Ekkor láttam meg a férfit, amint a többiekkel ellentétes irányban felém közeledett. A kopasz fejű, kövér ember szürke kabátban volt, és gyűrött filckalapot tartott nyugtalan kezében. Láttam a kabátot és a barna kalapot - de a következő pillanatban már kék egyenruhában és halálfejes sapkában láttam ugyanezt az embert. Én meg ismét ott álltam abban a nagy helyiségben, bántóan fényes fényben, középen nagy halom ruha és cipő. A szégyen, hogy meztelenül kellett elmennem ezelőtt az ember előtt, még mindig megkínzott. És ebben a pillanatban magam előtt láttam a testvéremet is, aki belehalt az ottani kínzásokba. Ez Ravensbrückben történt. S az az ember, aki most felém közeledett, őr volt ott. Az egyik legborzalmasabb őrünk. Odaért hozzám, megállt előttem.

- Kisasszony, ez nagyon jó bizonyságtétel volt - mondta, és nyújtotta a kezét. - Milyen jó, hogy az ön mondása szerint minden bűnünk a tenger fenekén van!

És most én, aki olyan meggyőzően beszéltem az imént a megbocsátásról, a jegyzeteimet kezdtem rendezgetni, hogy ne kelljen kezet fognom vele. Ő nem emlékezett rám, persze hogy nem. Hogy is emlékezhetett volna egy fogoly nőre, sok ezer közül. Én azonban emlékeztem rá. És a korbácsára is, ami az övébe volt dugva. Akkori kínzóm, rabtartóm előtt álltam. Megfagyott bennem a vér.

Ő folytatta:

- Ön említette Ravensbrücköt. Én őr voltam ott.

Úgy látszik, tényleg nem ismert fel.

- De ennek vége - folytatta. - Keresztény lettem. Jézus Krisztus megszabadított. S tudom, hogy Isten minden ott elkövetett rémtettemet megbocsátotta. De ezt most szeretném az ön szájából is hallani, kisasszony.

Ismét felém nyújtotta a kezét, és komoly hangon kérdezte:

- Meg tudna nekem bocsátani?

Itt álltam most én, akinek bűnei újból és újból megbocsáttattak, aki Isten bűnbocsánatából éltem, és nem tudtam ugyanezt megtenni. A testvérem ott halt meg, jutott eszembe. S ki tudja, hogy ez a férfi mennyivel járult hozzá az ő lassú, borzalmas halálához. És most ezt ő ki akarja radírozni belőlem egy egyszerű kéréssel: "Meg tudna ön bocsátani?" Néhány másodperc telhetett el, amíg előrenyújtott kezével ott állt, de számomra ez kínos óráknak tűnt, mert még sohasem történt meg velem, hogy ilyen nehéz dologban kellett döntenem, mint most. Tudtam, hogy meg kell bocsátanom. Hiszen Isten megbocsátásáról szóló ígéretnek van egy döntő előfeltétele: hogy megbocsássunk azoknak, akik vétkeztek ellenünk. "Ha meg nem bocsátjátok az embereknek a bűneiket - mondja Jézus -, a ti mennyei Atyátok sem bocsát meg nektek." Én ezt tudtam. Nemcsak a Bibliából, hanem a mindennapi tapasztalatomból is. A háború befejezése óta egy olyan otthont tartottam fenn, a nácik áldozatai számára, ahol őket gondoztuk, és ott kézzelfoghatóan megtapasztaltam, hogy csak azok találtak vissza az életbe, csak azok voltak képesek újrakezdeni, akik korábbi ellenségeiknek meg tudtak bocsátani. Tekintet nélkül arra, hogy milyen egészségi állapotban voltak. Aki a keserűségét ápolgatta, rokkant maradt. Ez éppen olyan egyszerű volt, mint rettenetes. És most itt álltam a hideg szívemmel. Nagyon szégyelltem magam. De a megbocsátás nem érzés dolga - gondoltam. A megbocsátás az akarat tette. És az akarat a szív hőfokának tekintetbe vétele nélkül is képes cselekedni. "Uram, Jézus, segíts rajtam!" - imádkoztam magamban. Én most szabaddá teszem a kezemet, hogy megbocsássak! Te add hozzá a szükséges érzést is! Elengedtem a jegyzeteimet, s gépiesen, mint egy darab fát tettem kezemet a férfi kinyújtott kezébe. S amikor ezt tettem, különös dolog történt. Gyógyító melegség hatotta át az egész szívemet, egész lényemet. Sírni kezdtem. 

- Megbocsátok, testvér - mondtam -, teljes szívemből! 

Hosszan tartottuk egymás kezét. Egykori őr és az egykori fogoly. Isten szeretetét soha nem éltem át ilyen intenzíven, mint abban a pillanatban. Az azonban világos volt előttem, hogy ez nem az én szeretetem volt. Ez a Szentlélek ereje volt, akiről a Bibliában, a Római levélben ezt olvassuk: "Isten szeretete kitöltetett a szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nekünk." 

Forrás. http://canadahun.com

http://www.lampaseslandzsa.hu/lelek/07corr.htm