2016. január 31., vasárnap


FIGYELMEZTETÉS ISTEN NÉPE SZÁMÁRA !
*
MIÉRT  SÁTÁNI  BÁLVÁNYIMÁDÓ  KULTUSZ  A HALOTTAK NAPJA ?
MI A HALLOWEEN ?
*

"Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az ÚR ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek. Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az ÚR előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket is Istened, az ÚR." (5Mózes 18:9-12,)
*
"Ezt mondja az Úr: A pogányok szokásait el ne tanuljátok, és ne féljetek az égi jelektől, mert csak a pogány nemzetek félnek tőlük." (Jeremiás 10:2,)
*
"Amit a pogányok áldoznak, azt démonoknak és nem Istennek áldozzák. Igazán nem akarom, hogy közösségre lépjetek a gonosz szellemekkel. Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a démonok kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg a gonosz szellemek asztaláról. Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?"
(1.Korintus 10:20-22,)
*
"Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, mint vitettetek a néma bálványokhoz."(1.Korintus 12:2,)

Halloween
Világunkban teljesen elfogadott normának számít bizonyos ősi, pogány eredetű (értsd nem biblikus, Isten által nem jóváhagyott) ünnepek megtartása, és inkább az számít kirívóan szokatlannak az emberek szemében, ha valaki nem kíván részt venni ezekben. A legtöbb ilyen korai pogány ünnepnek aztán a katolikus egyház közreműködése által lett egy "keresztényesített" változata is. A legismertebb és messze legnépszerűbb ilyen őspogány ünnep a Szaturnáliából keresztényesített Karácsony ünnepe, aminek semmilyen formában nincs köze Jézus Krisztus születéséhez. Hasonlóképpen a kelta eredetű, de ma már világszerte népszerű Samhain/Halloween szintén egy ilyen, némileg modernizált, de ősi pogány kultuszokhoz kötődő ünnep, aminek nem mellékesen szintén van egy keresztény változata, mégpedig a "Mindenszentek ünnepe". Ebben az írásban a manapság már Magyarországon is egyre elfogadottabbá váló Halloween-hez kötődő tradíciók eredetét és jelentőségét vesszük elemzés alá, szokásunkhoz híven, a bibliai kereszténység szemszögéből.
Előszó - Azt ünnepled, akit éltetsz
A Biblia Istene gyűlöli a pogány ünnepeket és szigorúan eltiltja a híveitől azok megtartását, az azokban való részvételt. Ennek nyomós oka van: ugyanis annak a hatalmát fogadjuk el, azt éltetjük, akinek az ünnepeit megüljük. Vagy Istent az általa meghatározott módon és ünnepeken keresztül, vagy pedig Sátánt az ő általa létrehozott pogány gyakorlatok és kultusznapok megtartásával. Amíg a Bibliában felvázolt és Isten által megadott ünnepek az emberiségnek a bűnből és halálból az örök és tökéletes életre való megmentésének tervét tükrözik, addig a pogány ünnepek a lázadó Sátán halált hozó vágyait és terveit jelenítik meg. Sátán és a démonok ünnepei a szó szoros értelemben a halál kultuszának ünnepei:
Példabeszédek 8:36, “De aki vétkezik ellenem az saját lelkének árt, az engem gyűlölők a halált szeretik.”
A Sátán dicsőíti a halált, mert ő a halál ura (Héb. 2:14), így érthető, hogy ünnepelteti is azt az áldozataival!
Az ünnepek - a fentebbiekben vázoltak mellett - egyben jelként, pecsétként szolgálnak, vagyis beazonosítják és összekapcsolják az imádót imádatának tárgyával. Isten ünnepeinek egy határozott célja az, hogy pecsétként szolgáljanak:
2.Mózes 13:9, "Olyan legyen ez számodra [az Isten ünnepeinek megtartása], mint egy jel a tenyereden, vagy mint egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr törvénye mindig ajkadon legyen." (v.ö. 5Móz. 6:8)
Csak két út van: Az egyik az Istené, a másik a Sátáné. Ha valaki nem Istent követi, az értelemszerűen Sátán követője, aki - az igazakat kivéve - elhiteti az egész világot (Jel. 12:9). Ez okból maradtak gyakorlatban az ősi pogány kultusznapok évezredeken át szinte érintetlenül! A pogány ünnepek által e világ gonosz szellemi vezetőjének (2Kor. 4:4; Eféz.2:2), Sátánnak a bélyegeit viselik mindazok, akik megtartják azokat. Még akkor is, ha csupán ősi, kulturális vagy nemzeti hagyományokra hivatkozva teszik ezt. Tudva, vagy tudatlanul, elkötelezett meggyőződésből, vagy a hagyományok vak foglyaiként, a Sátán fennhatósága alatt lévő tisztátalan szellemek (a démonok bálványai, istenei és azok ünnepei) által a Sátánt éltetik. Isten ettől megóvja, távol tartja a Maga híveit:
Jeremiás 10:2, "Ezt mondja az Úr: A pogányok szokásait el ne tanuljátok, és ne féljetek az égi jelektől, mert csak a pogány nemzetek félnek tőlük."
1Korintus 10:20-22, "Amit a pogányok áldoznak, azt démonoknak és nem Istennek áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek a gonosz szellemekkel. 21. Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a démonok kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg a gonosz szellemek asztaláról. 22. Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?" (lásd még Eféz. 5:11)
1.Korintus 12:2, "Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, mint vitettetek a néma bálványokhoz."
Sátán gyűlöli az emberiséget és "embergyilkos volt a kezdettől fogva" (Jn. 8:44). Ennek megfelelően az általa megalkotott kultusznapok vagy önmaga istenesítését, vagy pedig az emberiség feláldozását, elpusztítását szimbolizálják. Akik neki áldoznak, közösségre lépnek vele! Akinek engedelmeskedünk, szolgálunk, az az Istenünk.
Az Ellenség persze - az Istentől ajándékként kapott bölcsességét használva - olyan külsőségekkel, gyakran érzelmekre ható tartalmakkal töltötte meg az ünnepeit, amelyekkel az emberek könnyen azonosulnak, így az ünnepek megragadják őket, és olyan odaadással tartják meg azokat nemzedékeken keresztül, hogy az adott kultúra szerves részévé válnak. Gondoljunk csak bele a karácsonyhoz kötődő tradíciók megkapó erejébe. Pedig ezek a napok egykor, az ősi múltban, emberáldozati napok voltak és Isten óvva intette fizikai népét, Izraelt attól, hogy ilyenekben részt vegyenek:
5.Mózes 18:9-12, "Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az ÚR ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek. 10. Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! 11. Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. 12. Mert utálatos az ÚR előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket is Istened, az ÚR."
Az ősi pogány emberáldozat, a gyermekek tűzben való kegyetlen feláldozása annyira elterjedt gyakorlat volt, hogy ennek elkerülésére Isten külön felhívta népének figyelmét. Ezek a pogány napok a beavatottak számára a mai napig nem vesztették el eredeti jelentéseiket, így tulajdonképpen ma is emberáldozati napok, csak éppen más formában (finomítva) nyilvánulnak meg. Ennyi előzetes után térjünk is rá a Halloween ünnep eredetére, ami konkrétan egy ilyen ősi, emberáldozatokat követelő ünnephez vezethető vissza!
A Halloween története

Mi jut eszünkbe a Halloween hallatára? Nos, nekünk, magyaroknak elsősorban a hollywoodi filmekből is jól ismert jelenetek: a félelmetes maskarákat viselő, házról-házra bekopogó, édességet követelő gyerekek, csontvázakkal, kivájt tökből készült rémisztő fejekkel, szellemekkel, gnómokkal és mindenféle borzalommal feldíszített házak és kertek. Mindez talán elmenne a móka, a morbid szórakozás szintjén, ha nem lenne a halál és erőszak "élesben" is jelen ezen az éjszakán. Mert az ünnep velejárójának mondhatjuk az olyan tragikus eseteket, hogy ilyenkor gyermekek tűnnek el, majd aztán holttestüket később valami erdőszélen megtalálják. (Ez az Egyesült Államokban gyakori „mellékterméke” ennek az ünnepnek.) Ezt az estét a „poénból” elkövetett garázdaságok és a céltalan vandalizmus kíséri. Az ilyen események arról árulkodnak, hogy Halloween bizony messze több, mint egy ártatlan, szórakoztató vidám ünnep.
Az angol Halloween megnevezés korábbi formája a középkori „all Hallow’s eve" volt, az eredeti ó-angolban pedig „Eallra Hālgena ǣfen”. Jelentése: „minden szentek estéje”. Magyarországon inkább a „Mindenszentek ünnepe”-ként ismert ez, a katolicizmus részévé tett, ünnepnap. A Halloween és a Mindenszentek ünnepe tehát ugyanazt jelentik. Hogy miért tartják a Halloween-t olyan furcsa szokásokkal kísérve, ami szokatlan egy átlag katolikus számára? Azért, mert a Halloween-hez kötődő szokások, hagyományok az ünnep eredeti pogány formájának a hagyományaiban gyökereznek, amelyeken a katolikus egyház, nyilvánvaló okoknál fogva, módosított némileg.
A ma Halloween-ként és Mindenszentek-ként megtartott ünnep elődje a Samhain volt, ami jóval megelőzi a kereszténységet, hiszen több mint 2000 évvel ezelőtt vált hagyománnyá a Brit szigeteken és a nyugat-európai kelta druidák között. A druidáknak évente két különleges áldozati ünnepnapjuk volt, a Beltane, amit Május 1. napján tartottak meg, s ami egyebek mellett a nyár születését szimbolizálta; és a Samhain október 31-én, ami pedig a nyár halálát jelentette. Mindkét alkalmat a „bone fires”, azaz, máglyák meggyújtása kísérte. Tudnunk kell azt, hogy mindkét ünnep gyökere ahhoz a pogány Baál-imádathoz és az azzal kapcsolatos emberáldozati napokhoz nyúlik vissza, amitől a Biblia Istene szigorúan eltiltotta a népét. Samhain jelentése „nyárvég”, amit október 31-én és november 1-én tartottak meg ünnepként. Ekkorra már véget ért a kései aratási idény, a terméseket betárolták, a levelek lehullottak, a napok pedig hidegre fordultak és korán sötétedett. Az állatokat bekarámolták, és mindenki készült a fagyos téli napokra. Ugyanakkor a druidák hite szerint október 31-e estéjén elmosódik a határ a holtak és az élők világa között. A halottak szellemei visszatérnek, a tündérek és egyéb szellemi lények beléphetnek a fizikai világban élők birodalmába, hogy megszállják és zaklassák az embereket. Ezen az éjjelen a kelták részben azért öltöztek be különböző ijesztő szellemeket és démonokat utánzó maskarákba, hogy a gonosz lelkek a magukénak nézzék és békén hagyják őket. Ezt önmagában még be is lehetne tudni úgy, mint egy babonákkal átitatott pogány hiedelmet, ám ennél messze többről van szó. Ugyanis a druidák, vallási meggyőződésből fakadóan, elképesztően kegyetlen áldozatokat végeztek ezen az éjszakán. Ezen az estén aratott a halál, mert ez egy rituális áldozati nap volt, amikor a különböző állatok mellett embereket is feláldoztak, gyakran elevenen égetve meg azokat! És pontosan ez a velejéig sátáni spirituális elem az, ami igazán meghatározza ennek az ünnepnek a tartalmát és arculatát: "Amikor október 31-én beesteledett, a druida klánok felöltötték fehér csuklyás kámzsájukat, s kezeikben sarlókat, valamint a kelta keresztet tartva megkezdték fáklyás felvonulásukat. A felvonulás kezdetekor megöltek egy rabszolgát, majd a holttest bal bokájára kötelet kötve vonszolták azt maguk után. A druidák addig mentek, amíg egy házhoz, vagy faluhoz értek, s ekkor a ‘trick or treat’-nek megfelelő követelésüket kezdték kiáltozni. Mindig egy rabszolgalányt, vagy egyéb női személyt követeltek maguknak. Amennyiben a lakosok nem adtak ki egyetlen leányt sem, úgy a druidák a halott rabszolga vérével nagy hexagramokat, vagyis hatágú csillagokat festettek a falu házainak ajtóira és falaira. Ezután a megidézték „az éj szarvakat viselő vadászát”, hogy valakit rémítsen halálra abból a házból, vagy faluból az éjszaka folyamán. Amennyiben a ház, vagy falu lakosai megadták a „treat”-et, a druidák egy emberarc formájára kivájt tököt helyeztek a ház, vagy kapu elé. A kivájt tökbe egy emberi faggyúból készült gyertyát gyújtottak, hogy az tartsa távol a gonosz szellemeket. Így a „Jack O’ Lantern” a Sátánnal való együttműködést szimbolizálja. (David J. Meyer: "Halloween and the Forces of Darkness")
Talán sokak számára szinte hihetetlen, de ehhez a kíméletlen rítushoz vezethető vissza a népszerű „trick or treat” hagyománya. A házról-házra járó druidák, amennyiben nem kaptak feláldozandó embert, "hexelték" a házat, illetve halált hozó átkot szórtak a ház lakosaira. „A [falra festett] hexagram magához vonzotta a démoni seregeket, akik aztán megszállták a házat azzal a céllal, hogy annak lakóit vagy az őrületbe kergessék, vagy halálra rémítsék.” ("America’s Occult Holidays", 20. o.).
Ha pedig a ház ura kiadta a háztartásának valamely tagját, akkor kapott egy kivilágított tökből készült fejet, annak jeléül, hogy együttműködött és ezáltal (sátáni) oltalom alá került. Ez a halál angyalától megóvó Peszah bárány ajtófélfára kent vérének a szánalmas, morbid és cinikus sátáni utánzata. (Az Ellenség módszeresen használja az Isten által megadott igazságokat eltorzított változatban, hogy az ember spirituális felét könnyebben a hálójába kerítse.) A druidák ezen emberáldozati rítusa elevenedik fel akkor, amikor a szülők engedik gyermekeiket, hogy vidáman, csapatokba állva bejárják a környék házait„trick or treat”-elni. A cukorkák helyettesítik az emberáldozatokat, de ugyanazt a célt szolgálják: behódolni a halál urának. Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy úgy a szülők, mint gyermekeik, ha szimbolikusan is, de Sátánt, a halál urát (Héb. 2:14), és a halál kultuszát éltetik! És ismételt figyelmeztetésként: ezen a napon a sátáni titkokba mélyebben beavatottak továbbra is véghezvisznek valós emberáldozatokat.
Tudni kell, hogy a druidák az egykori Baál-imádat utódlói voltak és innen erednek az emberáldozati rítusaik is. Ezt a kapcsolatot egy alábbi fejezetben még boncolgatni fogjuk.
A druidák szokásait még Julius Cézár is megemlítette az i.e. I. század közepe táján. Amikor Julius Cézár egy rövid időt a Brit szigeteken töltött, megdöbbenve látta, hogy ott a színtiszta Káld misztériumvallást gyakorolják.
"A Gall [kelta] nemzetek rendkívül babonásak ... Vagy embereket áldoznak az isteneiknek, vagy pedig ígéretet tesznek önmaguk feláldozására. A szertartásaik levezetői a Druidák, akik azt tartják, hogy a halhatatlan isteneket csak azzal lehet kielégíteni, és az emberi életet megváltani, ha emberáldozatokat adnak nekik, és nemzeti szokásuk az, hogy ezeket meghatározott rítusok alkalmával [ünnepeken] végzik el."
Feleleveníti, hogy az emberáldozatokat [ekkoriban] úgy végeztek el, hogy vékony gallyakból egy emberformát fontak (angolul wicker man) és miután áldozatukat abba behelyezték, felgyújtották azt (Julius Cézár, Commentarii De bello Gallico  VI.13–18.)

A Samhain katolikus ünnepnappá válik
A modern Halloween kellékei és tradíciói tehát ezeket az ősi időket tükrözik, és mindez érthetőbbé teszi azt, hogy a Halloween-t miért is ünneplik meg oly módon, ahogy azt gyakorlói teszik. De hogyan válhatott egy ennyire nyilvánvalóan okkult töltetű ünnep keresztény ünnepnappá? Azoknak a nem kelta-angolszász területeken élő katolikus embereknek, akik először találkoznak a Halloween-nel kapcsolatos szokásokkal és elrémüldözgetnek rajta, fel kellene fogniuk, hogy maguk is ezt az ünnepet ülik meg Mindenszentek estéjén. Még ha némileg finomított kivitelben is:
Ahelyett, hogy a [katolikus] egyház kioltotta volna az ősi hagyományok gyakorlatait, az egyházfők létrehozták azok keresztény változatait: a középkortól kezdve a Mindenszentek ünnepe, illetve a Halottak napja felváltották az olyan ősi kelta ünnepeket, amelyekkel a halált ünnepelték. - Bannatyne, Lesley Pratt, Halloween: An American Holiday, an American History, Facts on File, Inc., New York, 1990, 10. o.
Más szóval, a pogány hagyományok különböző elemeinek mesterséges módon álkeresztény töltetet adtak. Habár a kivájt töklámpást felváltotta a mécses, de lényegében mindkettő ugyanazt szimbolizálja. A világi kereszténység által ünnepelt Mindenszentek napja tehát a Samhain némileg finomított változata, amit eredetileg a katolikus vallást felvevő kelta tömegek pogány igényeinek kielégítésére tettek egyházi ünneppé. A katolicizmusban az ünnep állítólagos célja az elhunyt keresztény „szentekről” való megemlékezés. Ennek a megünneplését gyakorolják a katolikusok, az anglikánok, valamint a protestáns felekezetek némelyike is. A bibliai kereszténység álláspontja szerint minden egyes hívő ember szent, azaz Isten által elválasztott egyén. A szentek nem a keresztények egy külön kategóriáját képzik, hanem a szentek maguk a keresztények!
Ha felfogjuk a Halloween démoni eredetét, akkor igen nehéz megérteni azt, hogy miért tette magáévá oly sok jóravaló keresztény ember ezt az ünnepet a Mindenszentek ünnepének formájában. Senkinek ne legyen kételye afelől, hogy ez a druidák Samhain-jának megünneplése:
A Mindenszentek ünnepe nem más, mint a novembert elhozó éjszakának, a pogány Samhain-nak a folytatása - Bonwieck, James, Irish Druids and Old Irish Religions, Dorset Press, 1984, 87. o. 
Számos hagyományos hittétel és szokás asszociálható a Samhain-nal … ennek gyakorlata folytatódott október 31-én azzal, amit a Mindenszentek ünnepeként ismerünk. A Hallow Even-ből kaptuk a Halloween megnevezést. – Halloween, and Other Festivals of Death and Life, The University of Tennessee Press, Knoxbille, TN 1994, 16. o.
Kevés olyan ünnep létezik, ami furcsább és paradoxabb történetet mondhat magáénak, mint a Halloween. A meghatározás szerint ez egy római katolikusok által gyakorolt virrasztóünnep, a Mindenszentek ünnepe … [ugyanakkor] Halloween egyértelműen a druida papok által végzett rítusokhoz köthető … - Douglas, George William The American Book of Days, The H.W. Wilson Co., New York, 1948, 741. o.
A szó szoros értelmében több száz további ilyen idézettel szolgálhatnánk, de maradjunk meg e néhánynál és lépjünk tovább.


Vizsgáljuk meg inkább azt, hogy milyen körülmények között lett keresztényesítve a Samhain ?
Nos, I. Gergely pápa i.sz. 601-ben idejét látta annak, hogy szélesebb területekre terjessze ki a katolikus egyház hatáskörét. Ennek megfelelően az i.sz. 7. században a katolikus hittérítők elárasztották a Brit szigeteket és Írországot, hogy további tömegeket nyerjenek meg a katolicizmusnak. Ezeken a területeken ezidáig nagyrészt a druidizmust, kisebb részt pedig az igaz bibliai kereszténységet gyakorolták. A célkeresztben elsősorban a hatalmas kelta népesség állt, az igazi nagy akadályt csupán a mélyen gyökerező babonás hiedelmük jelentette. I. Gergely pápa volt annyira dörzsölt, hogy ne próbálja kitörölni a keltákból azt, amihez oly szorosan kötődtek. Ennek megfelelően utasította fő angliai misszionáriusát, Millitust, lényegében meghagyva neki, hogy ne állítsa le az ilyen ősi pogány ünnepek megtartását, hanem inkább alakítsa azokat az egyházi szertartásokhoz, méghozzá az indítékok pogányról keresztényire való megváltoztatásával. Utasította őt arra is, hogy a pogány kelták templomait hagyják meg, csak helyezzenek azokba keresztény oltárokat, így nyerve meg őket a „hitnek”.
"És mivel szokásuk az, hogy [ünnepeiken] számos ökröt feláldoznak a démonoknak, azok helyébe legyenek más ünnepélyek téve, amivel felváltjuk [az eredetit], mint egy nap azoknak a szent mártíroknak dedikálva, akiknek a földi maradványai ott [azokban a templomokban] vannak elhelyezve. Az ilyen alkalmakon aztán az egykori pogány templomból keresztény szentéllyé alakult épület köré gyűlve faágakból hajlékot készíthetnek maguknak és tartsák meg az ünnepélyt nagy vigadalommal. … Ha az embereket hagyjuk, hogy élvezzék a világi örömöket, készebbé válnak arra, hogy kívánják a szellem örömeit is."

(I. Gergely pápa tanulságos Millitos-hoz írt teljes levelének angol nyelvű változata az alábbi webcímen elérhető: http://seab.envmed.rochester.edu/quotations/bede-31208.pdf )
(II. Ha végigmegyünk az ünnep történetén, ahogy e cikkben is tettük, akkor aránylag jól dokumentáltan követhetjük azt, hogy miképpen vezethető vissza a keresztényesített Mindenszentek ünnepe a pogány druidák Samhain ünnepéhez. De az ünnep gyökerei még ennél is mélyebbre vezetnek. Ha alaposabban megvizsgáljuk, akkor visszavezethetjük a szálakat egészen Babilonig, az emberáldozatokat követelő rítusok szülőhazájáig. Ennek egyik formája a kánaáni baál-imádat és moloch-imádat volt. Baál egy ősi, a mezőgazdasággal asszociált istenség volt, ilyenformán a görög Krónosz és a római Szaturnusz megfelelője. Ezek az istenségek mindannyian emberáldozatokat követeltek maguknak, úgy férfiakat, mint nőket, de elsősorban gyermekeket. Baál és Moloch követői elevenen elégették a gyermekáldozatokat. Alexander Hislop a The Two Babylons című könyvében közvetlen kapcsolatba hozza a druidák áldozati szokásait a baál-imádókéval: "A druidák által imádott isten Baál volt, amint azt a 'Baál-tüzeik' is mutatják. Tudjuk, hogy ők emberáldozatokat adtak vérszomjas isteneiknek. Bizonyított tény, hogy gyermekeiket tűzbe vitték Moloch-ért, hiszen ez le van jegyezve a Jeremiás 32:35 és Jeremiás 19:5-ben, amiből látható, hogy mindkettő [a baál-imádat és druidizmus] ugyanannak a rendszernek a részét képezte." (Hislop, The Two Babylons, 232. o.) Hislop véleménye szerint - s ezt sokan osztják - a Kahna-Baál (Baál papja) titulus szülte meg a kanibál kifejezést, amit az emberevőkre használunk. Tény, hogy a baál-papok és a druidák alkalmanként fogyasztottak áldozataik húsából, s ezt már Plinius is lejegyezte az i.sz I. században. (Pliny, Natural History, xxx, 13) Számos, az ünnepnapok eredetét kutató további egyén szintén kapcsolatba hozza a Samhain-t a baál-imádattal:
(III. "Több, Halloween-hez kötődő szokás az ősi Baál ünnepek hagyatéka. További idekötődő szokások pl. a druidák tüzében szenvedők jajkiáltásainak értelmezéséből való jóslást elevenítik fel.”George William Douglas, The American Book of Days 569. o.
(IV. "Halloween. Nem más, mint Samhain estéje ... az elsőszülött gyermekek feláldozása ...  Samhain éjjele a rettenet és a veszély éjszakája volt." - National Geographic.1977, Május, 625-626. o.
(V. „Az elsőszülöttek feláldozását feleleveníti a Dindshenchas [középkori ír verses eposz], amely leírja, hogy Samhain alkalmával gyermekeket áldoztak fel” - Rogers, Nicholas. Halloween: From Pagan Ritual to Party Night, p. 17. o.)
(VI. „November elsején ünnepelték Samhain-t (Halloween-t) … tüzek gyújtásával köszöntötték Baált” - Kelley, Ruth Edna, The Book of Hallowe’en, Lothrop, Lee and Shepard Co. Boston, 1919
(VII. „ ... mivel emberevők, és egyébként is nagyétkűek, és mivel tiszteletbeli dolognak vélik, hogy amikor apjuk meghal, elfogyasztják azt …” - Strabo, Geography 4:4
(VIII. “ ... ekkor a druidák meggyújtották a Baal-Tinne-t, Baálnak szent és igaz tüzét.” - Wilde, Lady Francesca Speranza. Ancient Legends, Mystic Charms, and Superstitions of Ireland, 101. o.
(IX.
Ez remek példája annak a bevetté vált katolikus stratégiának, miszerint ha meghagyják a pogányok szokásait, hiedelmeit és gyakorlatait némileg keresztényesített formában, akkor megnyerik őket az egyház számára. A különböző pogány kultúrák sajátos ünnepeit hagyták az adott terület hívőinek megtartani, a szélesebb körben gyakorolt ünnepeket pedig a későbbiek folyamán az egyetemes katolicizmus részévé tették. A Halloween-nek ez az utóbbi, méltányosabb sors jutott, amikor i.sz. 835-ben IV. Gergely pápa elrendelte, a Halloween/Mindenszentek ünnepének hivatalos katolikus ünnepé való tételét.
Enélkül a fordulat nélkül a Samhain minden bizonnyal megmaradt volna a kelták bizonyos elemei által gyakorolt helyi, sajátos tradíciónak. A babiloni misztériumokat öröklő, és azokat tovább éltető katolikus felekezetnek köszönhetően azonban az emberiség jelentős hányada által elfogadott ünneppé vált. Sátánnak gondja van arra, hogy megőrizzék hagyományait (ha rak is valami külső látszatot, fátylat a mélyebb tartalom leplezésére). Az némileg érthető, hogy a Sátán uralma és megtévesztése alá rekesztett pogányok urukat éltetik ünnepeik által. Az is érthető, hogy Sátán sikeresen visszaterelte a kereszténység nagy részét a maga ideáihoz. Egy dolog azonban érthetetlen és elfogadhatatlan, mégpedig az, ha Isten igaz népe közül bárki is visszatér ehhez az okádáshoz (2Pét. 2:22; Gal.4:9) azáltal, hogy valami módon részt vesz a Halloween megünneplésében. Emlékezzünk Illés próféta szavaira:
1Királyok 18:22 „Meddig akartok még kétfelé sántikálni? Ha az Úr az Isten, akkor őt kövessétek; ha meg Baal, akkor kövessétek azt!”
A Halloween babiloni eredete és a Baál imádathoz való kapcsolata
A Baal-Tinne konkrétan a május 1-én gyújtott tüzekre utal, de neve nyilvánvalóvá teszi a druidák baál-imádatát. Május 1. szintén egy emberáldozati nap volt, ami ma a háttérhatalmi elit által kreált "munkások napjaként" vagy „munka ünnepeként” van újraértelmezve és világszerte ünnepeltetve.
A Szentírás gyakran tesz utalást ezekre a rettenetes pogány áldozatadásokra. Isten szemében a legnagyobb bűnök közé számított az, amikor népe, Izrael elfordult tőle és ezeknek az isteneknek kezdtek szolgálni, gyermekeiket a pogányok rítusai szerint a tűzben feláldozva:
Jeremiás 19:5 Magaslatokat építettek a Baalnak, hogy elégessék tűzzel fiaikat, amit egyáltalán nem parancsoltam, sem el nem rendeltem, de még csak eszembe se jutott.
Jeremiás 32:35 Magaslatokat építettek Baalnak a Ben-Hinnom völgyében, hogy ott fiaikat és lányaikat tűzbe küldjék Moloch tiszteletére, amit egyáltalán nem parancsoltam nekik, mert eszembe sem jutott, hogy ilyen utálatos dolgot megtehetnek; és így bűnbe vitték Júdát.
Közismert tény, hogy
Izrael házának tíz törzsét (a későbbi “elveszett tíz törzset”) a bálványimádat miatt adta Isten az asszírok fogságába, s ez elsősorban a baál-imádatot és az azzal kapcsolatos szokásokat jelentette. A kitelepített izraeliták között ott voltak a baál-imádó elemek és azok papjai is. A későbbiek folyamán az elveszett tíz törzs egy nagyobb hulláma a keltákként lett ismert, e néven tűntek fel, majd telepedtek meg Nyugat-Európában és a Brit szigeteken. Az idők folyamán az egykori baál-imádat némileg módosult és a baál-papok átadták helyüket a druidáknak. A kutatóknak nem volt igazán nehéz dolguk a hagyományok hasonlóságait és kapcsolatát felfedni. A különbségek felszínesek: pl. a korabeli Kánaánban és Babilonban egy Moloch képére készített szobor-katlanban égették el az áldozataikat, ezzel szemben a druidák a "Wicker Man"-nak nevezett, gallyakból font, emberformájú ketrecbe zárva.
Megjegyzendő, hogy az elveszett tíz törzs nemzetségeinek csupán egy kis hányada volt bálványimádó. Amikor az első angolszász telepesek, a keresztény pilgrimek 1620-ban megvetették lábukat az észak-amerikai kontinensen, betiltottak minden pogány eredetű ünnepet és hagyományt, köztük Halloween-t és a Karácsonyt is! A későbbi, egyre fokozódó bevándorlási hullámok miatt ez természetesen megváltozott, de Amerikában nem ünnepelték a Halloween-t egészen 1845-ig. 1845-50 között hatalmas éhínség sújtotta Írországot (a hírhedt "ír krumplivész") és csaknem egy millió ír bevándorló érkezett Amerikába, akik magukkal hozták a Samhain-t, illetve a Halloween-t.
A mostani korszak végére a kelta/angolszász nemzetek olyannyira elpogányosodtak, hogy vészjóslóan illik rájuk Ézsaiás próféciai üzenete:
Ézsaiás 28:18 Ti ezt mondtátok: Szövetséget kötöttünk a halállal, és egyezségre léptünk a holtak hazájával. Ha jön az elsöprő áradat, nem ér el bennünket, mert a hazugság lesz az oltalmunk, a hamisság a rejtekhelyünk.

Az okkult rendszerek összefonódásai

A Halloween a halál kultuszát ünnepli, a halált dicsőíti, ami egyben a luciferi titkos társaságok jellemzője is. A kivájt tök, és a számos titkos társaság által emblémaként használt koponya és csontok más formában, de ugyanazt szimbolizálják. A modern okkultizmusnak számos formája, "iskolája" van, amelyeknek egyenként megvan a maguk sajátos fókusza. Ugyanakkor a különböző okkult rendszerek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, s egy ilyen kapocs a Samhain/Halloween, pontosabban az ősi október 31-i áldozati ünnep. Megtartják a boszorkányoktól a Sátán egyházán át a Bohemian Grove politikai elitjéhez tartozó tagságáig mindannyian:
„Halloween története elkerülhetetlenül az ősi kelta Samhain fesztiválig megy vissza …” - Skal, David J. Death Makes a Holiday: The Cultural History of Halloween, 20. o.
„Samhain: Ez a "boszorkányok újéve" s a legfőbb sabbat, amelyből minden egyéb [ünnep] ered.” - RavenWolf, Silver. Teen Witch, 42. o.
„A Halloween egyike a modern Witch-ek [boszorkányok] négy fő, vagy nagy-szombatjának, és ez a messze a legfontosabb és legnépszerűbb az általuk megtartott nyolc ünnep közül. A boszorkányok újéve Halloween-nel kezdődik, amit rítusok elvégzésével tartanak meg.” – Dunwich, Gerina, The Pagan Book of Halloween, 120. o.
Halloween-t az Anton LaVey által megalapított Sátán egyháza is jeles ünnepnapként tartja meg:
„Az egyén születésének napja után a két legfontosabb sátánista ünnepnap a Walpurgisnacht (május 1.) és a Halloween.” - LaVey, Anton Szandor. The Satanic Bible,  96. o.
A sátánista egyház egy főpapja, Blanche Barton pedig a Church of Satan weboldalán a következőket írja az ünnepről:
„Ez [Halloween] a legjámborabb embernek is megadja a lehetőséget arra, hogy egy éjszaka erejéig belekóstoljon a gonoszságba. Módjukban áll táncot lejteni az ördöggel … Azt látom, hogy ezen az éjszakán a világ minden táján összejönnek a sátánisták kis csoportjai, … hogy  poharat emeljenek a pokol seregeire” http://www.churchofsatan.com/Pages/BBHalloween34.html
Az USA elitjének egy exkluzív klubja a Bohemian Grove, ahol nyaranta találkozik az amerikai politikusok és üzletemberek színe-java. Az itt végbemenő rítusok között található "a gondok elégetése" megnevezést viselő szertartás. A rítus gyakorlói druida kámzsákba öltöznek és jelképesen emberáldozatot adnak egy nagy bagolynak [a Halloween dekorációinak egy fontos kelléke a bagoly], ami szintén az egykori Baál és Moloch imádatához vezethető vissza.
Ahogyan a Karácsonynak, úgy a Halloween-nak is van egy erősen kommersz oldala, s az ünnephez kapcsolódó dekorációknak, maskaráknak, a kizárólag csak erre az alkalomra csomagolt édességeknek óriási forgalma van. Ez pedig azt jelenti, hogy az oktalan fogyasztók hatalmas további bevételhez juttatják azokat a multinacionális óriásvállalatokat, amelyeket a beavatott luciferiánus háttérhatalmi elit birtokol. Sátán és beavatottai az emberiség elpusztítását tűzték ki célul, és nem csak hogy megünnepeltetik az emberekkel a halálukat, de még jól meg is fizettetik velük azt.
Melléklet :
Jack – O- Lantern – a tökfej lámpás/halálfej


Bár korábban már némileg érintettük, néhány további megjegyzést idézünk a Halloween legjellegzetesebb szimbólumával, a kivilágított tökfejjel kapcsolatban. The Jack-O-Lantern – The World Book Encyclopedia, 1977-es kiadásának, 9. kötete, 24-26. Oldalain ez áll: "A külsőleg ártalmatlan, kivilágított tök arc, a "Jack-O-Lantern' a kárhozott lelkek ősi szimbóluma". Az Occult Conceit című könyv 190. oldalán pedig ezt olvashatjuk: "A gyertyával kivilágított tök koponya azokat a házakat vagy otthonokat jelölte meg, amelyek szimpátiával voltak a sátánisták iránt, és ezáltal kiérdemelték a kegyelmet, amikor az éj terrorja elkezdődött."
„Kivájva és egy gyertyával kivilágítva a halált és a szellemvilágot szimbolizálják.” (Thompson, Sue Ellen. Holiday Symbols and Customs, 256. o.)
"… A Jack-o’-lantern, ahogyan azt a hagyományos ünnepi formájában látni szoktuk, a halálfejet jelképezi, a háromszögben kivágott orr és a fogazat feltüntetése ezt azonnal elárulják." (Skal, David J. Death Makes a Holiday: The Cultural History of Halloween, 38. o.)

MASKARÁK, ÁLARCOK

A maszk, vagy álarc viseletének hosszú okkult történelme van. Az antik világban a maszk felvételével démoni entitásokat "hívtak meg" magukba az emberek.
„A maszkot [rituális módon] viselő személy úgy érzi, hogy egy mély belső változáson ment keresztül, és ideiglenesen felveszi a maszk által reprezentált isten vagy démon tulajdonságait.” - Biedermann, Hans.Dictionary of Symbolism,  218. o.)
A modern okkult körök "álarcos báljain" is hasonló szerepet tölt be a maszk, amikor az orgiákon az emberek ideiglenesen levetik hétköznapi identitásukat. Nem csoda hát, hogy a druidák rítusaiban is szerepet kapott ez a viselet. Miközben a tűzben égő ember vagy állat a haláltusáját vívva üvöltött, a közönség állatbőrökből és állatfejekből készült maskarákban ugrándozott, kántált és táncolt a tűz körül.
http://soospeter.blogspot.hu/2015/10/halottak-napja-halloween-halalkultusz.html

2016. január 28., csütörtök

Pápai látogatások a Föld vezetőinél, államférfiaknál.

Kis gyűjtemény Ferenc pápa látogatásairól, amiket a mai államférfiaknál, országok vezetőinél, egyéb kiválóságoknál tett, amióta Szent Péter székében ülve igazolja  “az egész föld csodálva követi vala…” (Jel. 13) prófétikus előrejelzését. A képsor – bár eléggé változatos, - de még korántsem teljes.


Ferenc pápa - Netanjahu Izraeli miniszterelnökkel


            Ferenc pápa - Netanjahu Izraeli miniszterelnökkel és Simon Peresz-el


                                    Ferenc pápa - Abbasz Palesztin elnökkel



          Ferenc pápa - Ronald S. Lauderrel, a Zsidó Világkongresszus elnökével

                        Ferenc pápa - Abraham Skorka Argentin zsidó főrabbival


                            Ferenc pápa - Barack Obamával, az USA elnökével



                       Ferenc pápa - Vlagyimir Putyinnal,  Oroszország elnökével



                           Ferenc pápa - Angela Merkel német kancellárral


   Ferenc pápa az EU Parlamentben is kivívta az EU vezetők hódolatát




Ne felejtsük el, hogy még az idén szeptemberben Ferenc pápa látogatást tesz az USA Fehér Házában és beszédet mond az ENSZ  New York-i székházában is, ahol a globális világkormány útját előkészítő politikai beszédet fog mondani.
                                 Ferenc pápa - II. Erzsébet  angol királynővel


                     Ferenc pápa - Bartholomew Konstatinápolyi pátriárcha



                                   Ferenc pápa - Al-Sisi Egyiptomi elnökkel


                                               Ferenc pápa - Jordán királlyal


Áder János látogatása Ferenc pápánál, és meghívja Magyarországra 2016. évre




Mit csinál a pápa Áder János homlokánál?


                                   Ferenc pápa - Szaud Arábiába is ellátogat



                                         Ferenc pápa tekintélye alatt a
                  Görög egyház - Izrael - Palesztin vezetők békés egysége


             Ferenc pápa keleti bálványimádó vallások vezetőivel teljes egységben





                                           Ferenc pápa a siratófalnál


                                Ferenc pápa hódol a zsidó áldozatok emlékére


                          Ferenc pápa kezet csókol egy holokauszt túlélőnek

      Ferenc pápa ezekkel a gesztusokkal teljesen megnyeri a zsidóság (Izrael) bizalmát.
                         Ferenc Pápa nevetve, látható tudatossággal mutatja
                                           a sátánt tisztelő kézjelet




XVI. Benedek pápa is kinyilvánította kézjelzésével a …. rendszerhez tartozását



 
https://www.youtube.com/watch?v=yulAlfwtUuM
http://hvg.hu/tudomany/20151223_kina_kozossegi_kreditpont_megfigyeles#utm_source=hvg_top&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2015.12.24&utm_content=top1&type-id=HvgTopHvg&user-id=%7B@(%22@%22)sid%7D

2016. január 24., vasárnap

Ferenc, a Vatikán imámja 

Vélemény a pápa legutóbbi kijelentéseiről 2015. 12. 04.

Ferenc pápa hatnapos afrikai körútjának utolsó állomásán a Közép-Afrikai Köztársaságban, Bangui­ban meglátogatott egy mecsetet, ahol cipőjét levéve Mekka felé fordulva imádkozott, majd kijelentette: „A keresztények és a muszlimok testvérek... együtt nemet kell mondanunk a gyűlöletnek, a bosszúnak és az erőszaknak, különösen annak az erőszaknak, amit a vallásnak vagy magának Istennek a nevében követnek el, jóllehet Isten a béke, szalaam.”
Keresztény–muszlim párbeszéd a terror ellen: a nemzet­kö­zi média ezt a szlogent mantrázva újra a pápát ünnepelte, aki a veszélyeket vállalva elment a békét hirdetni a háborús zónába is. A színpadias gesztusnak azonban ára volt: Ferenc ezzel azokat az afrikai keresztény mártírokat árulta el, akik inkább Jézust választották, mint hitük megtagadását a késekkel, kalasnyikovokkal és bombákkal térítő iszlamista halálprédikátorokkal szemben.
Azt az ugandai nyolcgyermekes anyát, akit otthonából kirángatva agyonlőttek, mert férje áttért a kereszténységre. Azt a líbiai hívőt, akinek a lefejezését az ISIS helyi csoportja videóra vette. Azt a 21 mártírt, akit Banguimban, néhány kilométerre a pápa által meglátogatott mecsettől automata fegyverekkel a keresztény negyedben halomra lőttek. Azt az apát, akit hat gyerekével lincselt meg a felhergelt muszlim tömeg a nigériai Kandungban.
Ezek a mártírok nem valamikor a középkorban haltak meg. Az elmúlt hetekben ontották vérüket azok, akik a „szalaam Istenének” vallását követik. Az afrikai áldozatok mellett ugyanezekben a hetekben muszlimok keresztényeket gyilkoltak Indonéziában, Bangladesben, Szíriában, Irakban – és Párizsban is.
A katolikus egyházfő nemcsak az áldozatoktól fordította el a fejét, hanem a tényektől is. Igen, egy keresztény testvérének tekintheti a muszlimokat, ám egy muszlim ugyanezt csak a vallása megtagadásával teheti. Egy muszlimnak csak egy másik muszlim lehet a testvére: az iszlám közösségében, az ummában nincs hely más vallásúak számára.
Ferenc pápa rendszeresen azonosítja a keresztények Istenét és a muzulmánok Istenét, Allahot. Nemcsak afrikai útján állította ezt, hanem a párizsi támadásokat követően is azt mondta, hogy „blaszfémia Isten nevét használni” az erőszak igazolására. A Biblia számos néven említi Istent, ám ezek között nem szerepel az Allah név. A Korán pedig tiltja azt, hogy Allah nevét muszlimokon kívül más is használja. A Korán továbbá állítja, hogy Allahnak nincs fia: ha a pápa mégis Istennel azonosítja a muzulmánok istenét, ezzel megtagadja Jézus Krisztust, Isten egyszülött Fiát. Lehet, hogy a média szemében a béke (szalaam) mázával bekenve a kettő egyformának látszik, ám a katolikus egyházfő számára ez nem mentség.
A pápa valóságtorzítása környezetére is ragadós. A párizsi merény­letek után Thomas Rosica atya, a Vatikán angol nyelvű sajtóattaséja kijelentette: „Az Allahu Akbar kiáltást soha nem használták erőszakra és pusztításra történő felhívásra.” A korai muszlim hódítók csatakiáltásairól csak írásos feljegyzéseink maradtak, de Nick Berg újságíró lefejezéséről már videófelvétel is. Ezen ugyanúgy az Allahu Akbar kiáltás hallható, mint a szeptember 11-én Pennsylvaniában lezuhant United Airlines 93-as repülőgépe fekete dobozának felvételén. Szemtanúk ugyanezt hallották, amikor 2014-ben a jeruzsálemi zsinagógában mészároltak terroristák vagy a Charlie Hebdo szerkesztőségében és a Bataclan nézőterén történt mészárlás során is.
Ferenc pápa már többször veszélyes útra tévedt azzal, hogy a népszerűség érdekében – még saját egyháza egységét is kockára téve – alapvető keresztény hittételeket feszegetett. Amikor azonban a tényeket is alárendeli a propagandának, már a józan ésszel is konfliktusba kerül. (-yp-)
http://www.hetek.hu/velemeny/201512/ferenc_a_vatikan_imamja

Állami gyerekrablások Norvégiában

Jóléti diktatúra

Morvay Bátor 2016. 01. 22. (XX/03)
Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Véleményem: Az a filozófia, amelynek alapja a "Mindenható, Mindenkit Megvédő Állam", láthatóan hajlamossá válhat olyan tettekre is, amelyek merőben ellentétesek az alapvető emberi (sőt Isteni) jogokkal.Például, hogy a szülők felelőssége, jogai, Istentől kapott felhatalmazása nem állami jogkör.Ha ezt a gondolatmenetet továbbszőnénk, eljuthatunk oda is, amiről János apostolnak isteni kinyilatkoztatásban adta tudtul a Jelenések könyve szerzője, hogy eljön az az idő, amikor az Állam minden polgárát megjelölheti. Beoszthatja a "szeretem-nem szeretem" kategóriába. Ettől már csak egy lépés az, hogy akit nem szeret, annak az életével is szabadon rendelkezhet. Az Ősellenségnek hatalmas a fantáziája és mindenkor rendelkezett elegendő kiszolgálóval is, hogy Istennek - gyermekein keresztül - bánatot okozzon. Nem segít itt más, csak az Úr kegyelme! Imádkozzunk a Bodnariu családért!(D.O.)


Amerikai pünkösdi hívõk tiltakoznak a Bodnariu család gyermekeinek elhurcolása ellen.
Nemzetközi tiltakozást váltott ki, hogy tavaly novemberben egy ötgyermekes norvég családtól valamennyi gyermeküket azonnali hatállyal elvette a gyermekvédelmi hivatal. A romániai bevándorló, de már kilenc éve biztos egzisztenciával Norvégiában élő szülőkkel szemben az egyik iskolai tanár tett bejelentést, miszerint „radikális keresztény nevelési elveikkel” veszélyeztetik gyermekeik fejlődését. Ugyanakkor sem fizikai, sem másfajta bántalmazást, sem pedig elhanyagoltságot nem állapítottak meg a Bodnariu családban. A megdöbbentő eset távolról sem egyedi, ami alábbi összeállításunkból kiderül.
A naustdali általános iskolában, hasonlóan a norvég oktatási rendszer egészéhez, minden a gyerekek jogai körül forog. Ahogy egy kivándorolt magyar tanársegéd leírja: a cél, hogy „kreativitásra, önkifejezésre és döntésre” tanítsák meg a tanulókat, akik maguk dönthetnek arról, részt akarnak-e venni a foglalkozásokon (órák ugyanis nincsenek), vagy pedig facebookozni, játszani akarnak-e az iskola által kötelezően biztosított laptopokon. Szerinte ez egy „hetedik mennyország” mind a tanárok, mind a diákok számára.
Nos, egy ilyen földi paradicsomba csöppent bele a 9 éves Eliana, a 7 éves Naomi, a Romániából bevándorolt ötgyermekes Bodnariu család két legidősebb lánya, akik számára ez az önkifejezésre épülő modell drámai következményekkel járt. Az interaktív, beszélgetős órák elvárásainak megfelelően ugyanis lelkesen osztották meg az otthon tanult bibliai történeteket a tanárokkal és az osztálytársaikkal a különböző tematikus foglalkozásokon, amivel tudtukon kívül magukra ragasztották a „túlzottan keresztény” címkét az iskolavezetés részéről. Szüleik, Marius és Ruth Bodnariu ekkor már kilenc éve éltek Norvégiában, korábban pedig mindketten a Román Pünkösdi Egyház árva gyerekek felé való missziójában dolgoztak. Iskoláskorú gyerekeiken kívül még három kisfiú, az 5 éves Matthew, a 2 éves John és a 3 hónapos Ezekiel alkotta a később „közveszélyesnek” minősített családot.

A gyermek az állam tulajdona


Pontosan nem lehet tudni, hogy mi váltotta ki az „akciót”, de tény, hogy a lányok tanára tavaly novemberben bejelentést tett a Norvég Gyermekvédelmi Hivatalnál (Barnevernet) arra hivatkozva, hogy Eliana és Naomi radikális világnézeti neveltetése veszélyes mind rájuk, mind a többi gyerek számára. Konkrétumként azt adta meg, hogy szerinte nem természetesen viselkednek, valamint odahaza azzal „terrorizálják” őket, hogy Isten megbünteti a bűnöket.
November 16-án a hivatal emberei rajtaütésszerűen kivonultak az iskolába, ahol rögtönzött kihallgatást szerveztek a szülők tudta nélkül. Ráadásul egy rövidke beszélgetés után nemcsak hogy igazolva látták a tanár gyanúját, hanem mivel előfordult, hogy a gyerekek „fenekelést” kaptak, ha engedetlenek voltak, ezért „veszélyeztetés” gyanúja miatt az iskolából egyenesen a Barnevernet helyi központjába szállították őket. Ezután a hivatal emberei rendőri kísérettel kivonultak a családhoz, és a két kisebbik fiút is „védelem alá” helyezték, majd pedig kihallgatták. Ez alapján indokoltnak találták, hogy az alig 3 hónapos Ezekielt is elvegyék a sokkos állapotban lévő szülőktől.
Mindezt alig 48 óra alatt, a kiskorú gyerekek „vallomása” és bármiféle fellebbezési lehetőség vagy jogsegély biztosítása nélkül. Bodnariuék ügyvédje szerint a nemzetközi jog értelmében „gyermekrablásnak” minősíthető a norvég gyámhivatal brutális beavatkozása. Szerinte az is abszurd, hogy a látogatási jogot is megvonták a két nagyobbik lány esetében, akiket a szülők azóta nem láttak, hogy november 16-án reggel elmentek az iskolába.

A tömeggyilkos Breivik börtöncellája. Norvégia nagyobb önkifejezési jogot biztosít neki, mint egy ötgyermekes keresztény házaspárnak.
A lányokkal először 2016. január 14-én beszélhettek telefonon alig 10-10 percet, míg a két fiút csak az anya látogathatja meg hetente egyszer, a babát pedig hetente kétszer. Az öt gyerek tartós hollétéről a Barnevernet csak annyit közölt, hogy szétválasztották és három különböző nevelőotthonban helyezték el őket, valamint, hogy azonnali hatállyal elindították az adoptálási eljárásukat, ami során fizetett nevelőszülőkhöz közvetítik ki őket, akik integrálják majd őket a norvég társadalomba. Ekkor a látogatási idő évente kétszer 15 percre csökken, amit olyan „nem megfelelő magatartás” esetén, mint például a nyilvánosság bevonása, bármikor megvonhatnak a „veszélyesnek” minősített Bodnariu házaspártól.
Ebben a morálisan és jogi szempontból is embertelen eljárásban az egyedüli fellebbezési lehetőség a Norvég Gyámügyi Bíróság, ami valójában csak a nevében minősül bíróságnak, ugyanis se független bírót, se pedig jogi védelmet nem biztosít a szülők számára. A bíróság ugyanis lényegében csak annyit tesz, hogy felállít egy szociális munkásokból és szakértőkből álló bizottságot, akik újra „megvizsgálják” a Barnevernet döntésének megalapozottságát. Azonkívül, hogy a szülők beadják a kérvényt, semmiféle befolyásuk sincs az eljárásra, ugyanis a korábbihoz hasonlóan ez is szigorúan titkosított. Miután zárt ajtók mögött a gyámügy egyik szerve elbírálja a gyámügy másik szervének a döntését, a demokratikus és humanitárius értékeit nagy hangon propagáló norvég jogrend már nem kívánja tovább vizsgálni a kérdést, és az esetek 90 százalékában véglegesíti az érintett gyerekek elvételét.
A Bodnariu-ügy jelenlegi stádiumában a házaspár, más lehetőségük nem lévén, a sajtón és a román államon keresztül ostromolja a Barnevernet némán hallgató erő­dítményét, ami a jogszabályokra hivatkozva rendületlenül folytatja az öt gyerek adoptálását. Ez alapján ugyanis álláspontjuk tökéletesen védhető, legalábbis az ő értelmezésük szerint. A norvég gyermekvédelmi törvény 4.12 § (a-d) pontja ugyanis a világon egyedüliként nem a konkrét bizonyítékok, hanem gyanú alapján hozza meg döntését, azaz ha már feltételezni lehet, hogy a „jövőben” a szülők nem megfelelően nevelik majd a gyereket, az már elég az azonnali beavatkozáshoz.
Esetünkben erre a tanár által állított „túlzottan vallásos” viselkedési jegyek, értsd a Bibliáról való beszéd, énekek vagy az időnként alkalmazott fenekelés alapján jutott a gyámügyi hatóság, ahol a „keresztény radikalizmus és agymosás” (indoktrináció) külön veszélyeztetettségi kategóriát képvisel. Ezt a gyámügyi felfogást egyébként mind az Európai Unió, mind az ENSZ gyermekjogi egyezmény is súlyosan jogsértőnek tartja, annak ellenére, hogy maguk is liberális elvek mentén határozzák meg a gyermekjogokat. Nemhiába mondják a jogvédők, hogy a norvég állam a tömeggyilkos Anders Breiviknek több jogot biztosít, mint egy szülőnek, akinek a gyerekét a Barnevernet vitte el.
Ennek a klasszikus európai gondolkodásmód számára abszurd jogfilozófiának a gyökere az elmúlt évtizedekben kiforrt skandináv társadalomképre vezethető vissza, ami a „tökéletes” állam képére épült. Ez biztosítja a polgár identitását és magabiztosságát, aki a jólét és a béke fennmaradását az államba vetett maximális bizalomban látja. Ezért fogadja el, hogy a gyermek elsősorban nem a szülő, hanem az állam tulajdona, akinek így nevelési „elsőbbsége” van ifjú polgárai felett. A központi norma akadályoztatása a szülők részéről – például nem elfogadott nevelési „módszerek” által – így egyet jelent a gyermek jogainak megsértésével. A bőkezű „szülő” mindezért cserébe sok százezer utódjának modern oktatással és folyamatos szociális védőhálóval biztosítja a tökéletes polgárrá való nevelését. E szemléletmód egyedüli hátránya, hogy még a skandináv állam sem tud több lenni, mint egy finomra hangolt emberi gépezet, ami kontroll híján ugyanúgy kegyetlen tud lenni, mint bármelyik másik, hasonlóan túlbürokratizált szervezet.
Mivel az átlagpolgár alapfelvetésként fogadja el, hogy övék a világ legjobb társadalma, így az állam kritikája finoman szólva is „illetlenségnek”, de leginkább sértésnek minősül.

Elhallgatni, majd démonizálni

A Bodnariu-ügy norvég sajtóvisszhangja jól jellemzi az ország közhangulatát: nemcsak a kormányzati sajtóban, hanem általában a norvég médiában sem illik semmi olyanról beszélni, ami kényelmetlen, és megingatja a norvég emberek bizalmát abban, hogy ők a világ „legjobb” társadalma. Norvégia valóban fejlett és gazdag ország, de sok példa mutatja, hogy nehezen bírja a kritikát. A legtöbb norvég számára elképzelhetetlen, hogy az ő „tökéletes társadalma” valamiben diszfunkcionálisan, vagy akár kegyetlenül és igazság­talanul működik. Az emberekből – negatív történelmi tapasztalatok híján – hiányzik az egészséges bizalmatlanság a hatalmi túlkapásokkal szemben. Az ügyről többnyire az alternatív, közösségi média tudósít, ahogy az általában Skandináviában jellemző – például a mene­kültek által elkövetett bűncselekmények ügyében is. 
Az eset a többi gyámügyi visszaéléshez hasonlóan először a teljes elhallgatásba, majd pedig a nemzetközi visszhangot követően a szülők durva rágalmazásába torkollott a norvég sajtóban. A harminc nagy­követség előtt szervezett tüntetést a Morgen­-bladet magazin nemzetközi összeesküvésnek és vallásos bigottságnak minősítette, míg a norvég keresztény sajtó elítélte a szülőket, hogy azt a látszatot keltik, mintha keresz­tény­üldözés lenne az országban, pedig csak egy elszigetelt, maradi család esetéről van szó. A durvább hangok szerint a szülők valójában „gyermekverő” fanatikusok, és örülhetnek, hogy nem kaptak börtönbüntetést. Hiába a nemzetközi bírálatok, a szülők állítása és a gyámhivatal körüli visszásságok, csakis egyedül a házaspár lehetett a felelős, hiszen az államról alkotott rózsa­színű kép tételesen elutasítja a rendszer bárminemű bírálatát.

Nevelőszülő-ipar

Ugyanakkor norvég világi értelmiségiek kiálltak a család mellett, elsősorban azért, mert úgy látják, hogy az ügyben az arányosság jogi elve mindenképpen súlyosan sérült, mivel csak akkor lenne indokolt a drasztikus fellépés, ha ezek a gyerekek valóban nélkülözésnek, életveszélynek és elhanyagolásnak lettek volna kitéve – ami a megismerhető és ellenőrizhető tények alapján nyilvánvalóan nem állt fenn. Sőt, a nemzetközi botránnyá váló gyerekelhelyezési viták miatt civil szervezetek is kezdenek óvatos kritikákat megfogalmazni a Barnevernettel szemben, főleg miután több pénzügyi visszaélésre is fény derült. A nevelőszülőség ugyanis nagyon jó üzlet: volt olyan gyámügyi ügyin­téző, aki egy családtól elvett gyereket a saját testvéréhez helyezett ki gondozásba, így biztosítva a folyamatos állami pénzforrást és persze munkát saját nővérének. Egy nevelőcsalád ugyanis akár havi 60 000 norvég korona (1,9 millió Ft) támogatást is kaphat, ha bevállal egy gyereket. Van például olyan gazdasági társaság, amely évente több mint 550 millió norvég korona haszonhoz jutott abból, hogy nevelőszülői szolgáltatást nyújtott.
Ráadásul a nevelőszülőkhöz került gyerekek nem feltétlenül kerülnek védettebb környezetbe: nemrég egy norvég pedofil nevelőapuka bukott le, aki 2003 és 2012 között több száz gyereket rontott meg, és mintegy 40 000 gyermekpornográf fotót és további 4000 filmet találtak nála, amikor letartóztatták.
A kutatások alapján a nevelőszülőkhöz helyezett gyerekek egyébként jóval nagyobb arányban hajlamosak az öngyilkosságra. Volt olyan eset is, amikor Norvégiának nemzetközi fórumon kellett számot adnia arról, hogy miért sértik meg rendszeresen a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményt. Egy másik felháborító ügyben a szo­-ciá­lis munkás a bíróságon folyamatosan hazudott, csak azért, hogy az anya ne kaphassa vissza a gyermekét. Mivel az ügyvéd sikeresen bebizonyította a szülő igazát, ebben az esetben a kislány visszakerülhetett a családjához.
A Bodnariu család ügyében, noha a Chicagóban élő nagyszülők – akik a gyermekek visszaadásáért folytatott kampány első számú szervezői – kényszeradoptálás címén lehetségesnek tartják a norvég állam beperlését, a realitás mégis az, hogy Eliana, Naomi, Ezekiel, Matthew és John valószínűleg a Barnevernet újabb ikonikus áldozataivá válnak. A gyámhivatal hozzáállását jól mutatja, hogy az egyedüli lehetőséget a megoldásra abban látják, ha az anyuka elválik a férjétől, aláírja, hogy az agresszív és bigott volt, és a családot pszichikai terror alatt tartotta, majd pedig kérvényezi, hogy egyedülálló anyaként visszakaphassa a gyerekeit, vállalva azok „helyes” neveltetését. Ha nem, akkor az a sorsuk, hogy tökéletes norvég polgárokká váljanak egymástól szétszakítva, „veszélyes” hitüktől és szüleiktől pedig örökre megfosztva.

Globális modellé válhat a norvég minta

Lapunkban nemrég bemutattuk az 1995-ben, egy kanadai–francia újságíró által nyilvánosságra hozott ún. Torontói jegyzőkönyveket. (Titkos dosszié. Hetek, 2015. október 16.) A dokumentum – bár eredete vitatott – összegyűjti azokat a programpontokat, amelyek alapján a társadalmi globalizmus felgyorsítható. Egyik legfontosabb feladatnak a családra épülő társadalmi szerkezet megváltoztatását tekinti, mondván, ha ezt sikerül megrendíteni, akkor felszámolhatók lesznek a tradicionális vallási felfogások is. „A nyugati társadalom alapjai lényegükben a zsidó-keresztény örökségből eredeztethetőek. Pontosan ebből az örökségből jött létre a család, minden létező társadalmi szerkezet csomópontja és szegletköve.” A család megváltoztatását már a 19. század végi és 20. század eleji „forradalmi” írók elkezdték, majd a „nonkonformista filozófusok” folytatták azzal a céllal, hogy az egyén érdekeit és fontosságát előtérbe helyezzék a család felett. A változásokat mint progresszív, a modernitás és a demokrácia kiszélesedését szolgáló folyamatokat igyekeztek beállítani. Az individuális jogok abszolutizálásával eredményesen alá lehet ásni a nemzeti, etnikai, vallási közösség érdekeit: „Többé nem a társadalom (a többség joga) az, amit kötelező érvénnyel kell védeni az egyénekkel szemben, akik fenyegetést jelenthetnek erre, hanem fordítva: az egyén joga az, ami védelemre szorul a többség potenciális fenyegetésétől.” Ennek az alapvetésnek a megvalósítását szolgálja a hagyományostól eltérő szexuális viselkedésformák – mint egyéni alapjogok – törvényi védelme, valamint olyan gyermekvédelmi jogszabályok és intézmények felállítása, amelyek az állam számára lehetőséget adnak arra, hogy a gyerekek feletti felügyeletet könnyedén ki tudják vonni a családi keretek közül, ha ezt indokoltnak látják. „Azáltal, hogy a »szülői szerepet« átruházzuk az államra, sokkal könnyebb lesz ezt követően egyesével kisajátítani minden olyan jogkört, amelyek korábban a szülők kizárólagos hatáskörébe tartoztak. Így elérjük, hogy a zsidó-keresztény gyökerekkel rendelkező hagyományos, vallásos oktatást a gyermekek elleni visszaélésként kezeljék.” Tévedés azt gondolni, hogy csak a kommunista vagy náci állam akarta kisajátítani a gyermekek nevelését. A progresszív társadalmakban is cél az, hogy a gyermek egyéni jogaira – például a nemi identitásának szabad eldöntésére – való hivatkozással korlátozzák a szülők jogait a nevelés során. Ha ezt sikerül általános, globális „gyermekvédelmi alapokmányban” rögzíteni, akkor nemcsak az óvodákban lehet majd megtiltani a gyerekek nemek szerinti megkülönböztetését – amint arra már ma is több példa van skandináv országokban –, hanem ezt a követelményt ki lehet terjeszteni a családokra is. Ha pedig a szülők ragaszkodnak ahhoz, hogy újszülött koruktól kezdve a biológiai nemüknek megfelelően neveljék, öltöztessék és szólítsák gyermeküket, akkor a „gyermekvédelmi hivatalok” közbeavatkozhatnak, és kiemelhetik a „veszélyeztetett” gyerekeket a családból, ahogyan azt ma a bántalmazott vagy ellátás nélkül hagyott gyerekekkel teszik. A dokumentum kitér arra is, hogy milyen munkatársakra van szükség ennek végrehajtásához: „Egy ilyen terv garantált sikere érdekében létfontosságú, hogy az ezekben a hivatalokban állami szolgálatban álló közalkalmazottak fiatalok és tapasztalatlanok legyenek, olyan személyek, akiknek nincs semmi tapasztalatuk az általunk üresnek és hiábavalónak gondolt eszmékkel kapcsolatban, missziós lelkesedéssel hisznek viszont abban, hogy ők a veszélyben lévő gyermekek nagy védelmezői. E hivatalnokoknak minden szülőt potenciális bűnözőnek kell tekinteniük, akik veszélyt jelenthetnek a gyermek jólétére.”

A norvég családmodell

Norvégia egészen az 1970-es évekig az egyik legtradicionálisabb országnak számított sokak szemében. Ennek megfelelően a hagyományos nemi normarendszer és a családközpontúság megkérdőjelezhetetlennek tűnt az északi államban. Néhány év alatt azonban óriásit fordult a világ a norvégokkal: a skandináv országban egy abszolút újdonságnak tűnő társadalompolitikai rendszer felépítésén munkálkodnak, amelyben az állam a privátszféra tekintetében is kiemelkedő szerepet kap. De mi eredményezte ezt a gyors változást? A válaszadáshoz alighanem érdemes visszamenni egészen a 19. századig, egészen pontosan az ún. „skandináv realista” felfogás kialakulásáig. Az elsősorban a jogi gondolkodásban nagy szerepet játszó elméleti irányzat elutasította a metafizikai jellegű gondolkodásmódot, helyette a pszichológia és a szociológia vált a skandináv gondolkodás alapjává. A skandináv jogi realizmusra jelentős hatással volt egyébként Sigmund Freud pszichoanalízise is. Ez az áramlat nyilvánvalóan befolyásolta az egyébként erős lutheránus kötődésű ország későbbi sorsát is, és egyúttal teret készíthetett a 20. század második felében  éppen a skandináv országokban a társadalmi nemekről (gender) való erősen kritikus gondolkodásnak.  Még jelentősebb szerepet játszhat az éppen Norvégiában az 1970-es évektől amerikai „hittérítők” (például Jo Freeman) révén megjelenő úgynevezett radikális újfeminizmus is. Az olyan norvég szerveződések, mint az Újfeministák és a Női Front feltűnő megmozdulásai nagy sajtóérdeklődést keltettek. Az újfeminizmus a Svédországból importált, tudományos és politikai igényekkel jelentkező gender-ideológiával együtt jelentős változásokat ért el a norvég  közéletben. És ez alatt nem csak az ismert vívmányokat, az engedélyezett terhességmegszakítást, a radikális nemi kvóta bevezetését az 1970-es években, vagy az első „női kormány” 1986-os megválasztását kell érteni. Sokkal inkább az „egyenlővé tétel” politikai címszava mögött megvalósuló gendersemleges házasságot, a férfiak szülői szabadságát, vagy egyéb különös családpolitikai intézkedéseket. A norvég családpolitikában még egy igen fontos tényező van, ami szerepet játszik: ez pedig az állam. A skandináv országokban, minde­nek­előtt Norvégiában a jóléti állam szerepe  extrém módon megnövekedett társadalmi kérdésekben. Ennek alapja nyilvánvalóan Norvégia kiemelkedő gazdasági helyzete és a gondoskodó állam modellje. 
A jóléti állam politikájában a gondoskodásra szorulók iránti felelősség a családról egyre inkább az államra hárul. Ezzel viszont átlépik azokat a határokat, amelyek elválasztották az államot a magánszférától. Az egyén nagyobb függőségbe kerül az államtól, miközben a családtagok egymás iránti felelőssége – legalábbis formailag – kisebb. Ez az úgynevezett defamilializált családmodell, ami maximalizálja a személyek anyagi függetlenségét a családtól és a házasságtól – érvelnek mellette a kutatók. Igen ám, viszont egyúttal erősíti az egyén függőségét az államtól. A jóléti állam norvég modellje ráadásul találkozott a radikális feminista és egyenlősítő (gender) mozgalmakkal. Ennek eredménye például, hogy a gyermekek saját maguk választják meg nemüket hétéves koruktól (lehetnek férfiak, nők, transz-szexuálisak), illetőleg hogy – jelentős részben a nők független anyagi pozícióinak erősítése érdekében – a nevelés is inkább állami hatáskör, a családtól függetlenebb módon történik. A skandináv modellt vizsgálva alighanem jogosan vetődik fel Aldous Huxley világhírű regényében, a Szép új világban ábrázolt jövőkép: az állam által központilag irányított nevelés és a regényben „bokanovsky-eljárásként” becézett, a családi szférától és a nemi kapcsolatoktól is elválasztott reprodukciós eljárás. Megjegyzendő: Európában jelenleg a skandináv államokat, mindenekelőtt a norvég modellt tekintik követendőnek. (Hegedős Soma)
A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/201601/allami_gyerekrablasok_norvegiaban

2016. január 20., szerda

A New Age “mellékhatása”, a Harry Potter jelenség 

Nem szükséges csodálkozni, szörnyülködni, vagy megbotránkozni az alábbi tanulmány elolvasása után.Teljesen természetes, hogy amivel/akivel életünknek egy részét eltöltjük, megosztjuk, azzal vállalunk sors/idő/lelki.... közösséget.Ebből fakadóan a jellem elváltozik, alakul és esetleg véglegesen eltorzul(hat). Az ilyen gyerekkori hatásokat később már kivédeni, vagy levetkőzni nem lehet. Ugyanis akkora a bevéső hatás, hogy egy életen át megmarad, rögzül. Nyilván ez az egész társadalomra is alapvetően hat(hat). A Biblia erre elég példát hoz elénk. Egy példa, ami a Noé korabeli társadalom lelki/szellemi állapotát fémjelzi:

"Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a Földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz,…”(I.Móz.6,5)
Nem véletlen, hogy Jézus is kiemelten említette ezt a példát utalva a végidőkre, nagy apokaliptikus beszédében. Máté 24,37. 
 
"A miképen pedig a Noé napjaiban vala,
akképen lesz az ember Fiának eljövetele is."
Ugyanerre célozva, János apostolon keresztül az Úristen előre jelezte a hasonló lelki-szellemi torzulásokat második eljövetele előtti időkre utalva, részben pedig egyesek végső sorsára figyelmeztetett: “A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.”(Jel.21,8)
A kiemelt szavakban – is - utalt rá az ihletett szerző a mai világban széles körben tapasztalható lelki-szellemi jelenségekre. A legnagyobb baj, hogy korunkra a lekicsinylő,degradáló “megmagyarázom a gyerekemet”,illetve: “nem kell megijedni, csak mese…” és hasonló megnyugtató szülői szövegek a jellemzők.
Ha az ördög megnyerte a legkisebbeket, már szabad utat kap(hat) akárhova. A társadalom bármelyik rétegébe, csoportjába, hiszen az alapállás már biztosított. A közös platform ez esetben a “lélek halhatatlanságának” téves eszméje. Amiben biztosítva van, hogy az emberi léleknek ÖNMAGÁBAN van egy soha el nem múló “adottsága/képessége”. Ezzel a tulajdonsággal felvértezve a halált is “túléli.” Igaz ugyan, hogy ez a FELTÁMADÁST feleslegessé teszi, de ez már apróság. A varázslók, a szellemi világban hívők képzése többek között a Harry Potterek világában indul be, aztán már szabad az út a démoni világ képviselői előtt. (D.O.)

Személyiségtesztet vettek fel Harry Potter-rajongókkal, itt az eredmény

2015. szeptember 01 Szerző:HVG Pszichológia
Kinyomtatom Elküldöm
A kutatók szerint minden egybevágott.
Megmondod, kik a kedvenceid a Harry Potter-mesékből, én pedig megmondom, ki vagy – választotta mottónak nemrég megjelent tanulmányához Laura Crysel, a floridai Stetson Egyetem pszichológusa.
Kollégáival egy internetes Harry Potter-rajongói oldal aktív felhasználóit kérdezte, hogy a mese helyszínéül szolgáló roxforti boszorkány- és varázslóiskola melyik háza (ezek adnak otthont a jellemük, tehetségük és érdeklődésük alapján beosztott diákcsoportoknak) a kedvencük, majd személyiségteszteket vettek fel velük.
A Griffendél-rajongók voltak a legextrovertáltabbak, a Hugrabug-kedvelők a legkedvesebbek, a Hollóhát-pártiak azok, akik a leginkább keresték a szellemi kihívásokat, a Mardekár-híveknél pedig nagyobb arányban volt kimutatható a „sötét hármasnak” nevezett tulajdonságegyüttes: a narcizmus, a machiavellizmus (azaz a könyörtelen törtetés) és a pszichopátia.
Nem meglepő módon ezek a tesztekkel kimutatott személyiségjegyek egybevágnak azokkal a tulajdonságokkal, amelyek a mesében az egyes házak lakóit jellemzik.

Forrás: http://hvg.hu/brandchannel/extrapszichologia_20150829_Szemelyisegteszte

2016. január 19., kedd

A számla  

Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban, kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel
nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:

- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft
- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft
- mert elmentem tejért: 100 Ft
- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft
- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft
- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft

Összesen: 4800 Ft.
Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne. Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:
- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft
- az átvirrasztott éjszakákért, amit a betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft
- a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0 Ft
- könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft- mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0 Ft
- reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem neked: 0 Ft
- az életemért,amit minden nap neked adok: 0 Ft.

Összesen: 0 Ft
Amikor befejezte, anya mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE
 Szerdahelyiné Szántó Mária

2016. január 14., csütörtök

És ön mennyi vizet evett meg ma?

2015. december 08
Szerző: hvg.hu
Címkék: vízfogyasztás;
Kinyomtatom Elküldöm
Jóval több víz felhasználása szükséges a húsfogyasztás igényeinek kielégítéséhez, mint a növényi alapú ételek előteremtéséhez. Ezt már régóta tudjuk, de néhány összehasonlító kép viszonylag megdöbbentően hat.
A Guardian által idézett számsort a litván Eglė Plytnikaitė öntötte grafikákba.

1 kg csokoládé előállításához 17 ezer liter vízre van szükség – ez megtöltene egy nagyobb házi medencét
Fotó: Eglė Plytnikaitė / Behance

Ahhoz, hogy 1 kg marhahús az asztalra kerüljön, 15 ezer liter vízre van szükség – ebből 250 alkalommal vehet egy pihentető fürdőt
Fotó: Eglė Plytnikaitė / Behance

Az 1 kg sertéshúshoz szükséges 6 ezer liter vízből 188-szor lehet lezuhanyozni
Fotó: Eglė Plytnikaitė / Behance

Egyetlen tojás 196 liter víz elhasználása után kerülhet az asztalra – ez 784 pohár víz
Fotó: Eglė Plytnikaitė / Behance

Ehhez képest 1 kg kukorica 1200 liter vízből megvan, 1 kg liszthez pedig 1892 liter szükséges
Fotó: Eglė Plytnikaitė / Behance

1 kg banán megtermelése során 790 liter vizet használnak el, 1 kg zöldbabhoz pedig 586 litert
Fotó: Eglė Plytnikaitė / Behance

1 kg paradicsomhoz csak 214 liter víz fogy, 1 kg krumplihoz pedig csak 287 liter
Fotó: Eglė Plytnikaitė / Behance
És íme sok népszerű élelmiszer összesítése egy angol nyelvű táblázatban. Az adott élelmiszer neve után a mennyisége szerepel, a harmadik oszlopban pedig az előállításához szükséges vízmennyiség, literben.

Fotó: IME
http://hvg.hu/instant_tudomany/20151208_es_on_mennyi_vizet_evett_meg_ma#utm_source=hvg_daily&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2015_12_08&type-id=HvgDaily&user-id=BCD9E2BC&utm_content=normal