Színhely:
Zöldellő nyoszolya
Idő: A tavaszég mosolya
Szereplők: Kösöntyűk Kerekded csésze
Jóillatú borok Virágok szinméze
Tükröző halastók Szőlőgerezdek
Hófehér juhsereg, most feresztett
Elefántcsonttorony
Szederjes bársony
Liljommal övezett gabonaasztag
(S most föllépsz a színre én nagy Költőtársam
Salamon király, aki mindezt összeragasztod
«És lészen mint kösöntyűk a te tomporod
És a te köldököd, mint kerekded csésze
És a te ínyeid mint jóillatú borok
És a te ajkaid mint virágok színméze
És fogsorod juhsereg, most feresztett
És a te emlőid szőlőgerezdek
És elefántcsonttorony a te nyakad
(A költő már lankad és el-elakad
«És hajad fonatékja szederjes bársony
(A költő már tünődik az elmuláson
«És a te szemeid mint tükröző halastók
És liljommal övezett gabonaasztag
A te kis hasad, mátkám
(A költő följajdul a változás átkán
És elbucsúzik az ifjúságtól
S az álom ellibeg, dörömböl a valóság:
«És minden és minden csak hiábavalóság!»
S most fellép Salamon, a Prédikátor
Új Szín: Elsárgult nyoszolya
Idő: Többé soha, soha.
Címkék: versek