Rabszolga
“Miért él a pór? - A gúlához követ
Hord az erősnek, s állítván utódot
Jármába, meghal. - Milljók egy miatt.”
Ha csak a Tragédia színeinek során megyünk végig, bármelyik korszak működését vizsgáljuk, elkeserítő és kiábrándító tanulságokkal gazdagodunk.Kizsákmányolás, elnyomás, szellemi elnyomorítás.. stb a végeredmény. A fejlécben linkelhető cikket olvasva – és ami mai napság körülvesz, figyelve – sokakban felrémlik az INKVIZICIÓ emlékének világi értelemben vett visszfénye, rémes emléke. Mert végtelenül leegyszerűsítve mi volt a lényeg? A MÁSKÉNT GONDOLKODÓK sakkban tartása, vagy, ha ez nem sikerült, akkor a fizikai kiirtásuk a legszörnyűbb módokon.
Nemrégen jelent meg egy könyv, címe VALDENSEK. Ha a nem túl vastag könyvecskét erősen összenyomjuk, szinte patakzik a vér a lapokból,az emberi gonoszságnak,és az ennek nyomában járó emberi szenvedéseknek hihetetlen méretű áradata. Amit az emberi elme ki tudott találni egy MÁSKÉNT GONDOLKOZÓ népcsoport elleni merényletekre, azt ép idegekkel elolvasni is komoly teljesítmény. “Mindössze” az volt a bűnük, hogy a bibliából megismert eszméket, az egyszerű, becsületes életformát, a sallangoktól mentes Krisztusi mintát merték/akarták követni. Azt az istentiszteleti formát gyakorolni, ami szöges ellentétben állt a pompázatos, túlcicomázott, pöffeszkedő középkori egyház liturgiájával és tanrendszerével.
Mindeközben a háttérintézményül szolgáló tényleges hatalom – az INKVIZICIÓ – szerepéről sem volna szerencsés megfeledkezni, már csak azért is,mert minden időkön átsugárzik a berendezkedés következetes kegyetlensége, amit az EGYHÁZ tanaihoz való igazodás okán (ürügyén?), lényegében az egyházi és világi HATALOM urainak a jól működő szövetségére épült.
Nézzük meg tehát a ZÖLD SZÁM elődjének működését. “Az egyház feladata, hogy megjelölje a testén megjelent száraz ágakat, és felkérje a világi hatóságokat, hogy távolítsa el azokat”. (Idézet emlékezetből)
Ez – ha bepillantunk a részletekbe – nem jelentett mást, mint a társadalom egészének a görcsös félelmét amit az inkvizitorok ismételt megjelenése egy-egy városban, településen előidézett, azzal, hogy mindenkibe beletáplálta a gyanakvás, a mindenkitől való félelem érzését.A keresztül-kasul jelentgető, félelemben élő tömegekben elhintett hisztéria táplálta esetenként a jól menő üzletemberek, a kiemelkedően sikeres vállalkozók, vagy egyéb – az átlagból kiemelkedő - emberek elleni akciókat.E korban, ennek a szellemnek köszönhetően a bármiben is másként élő, gondolkozó – egyáltalán ”A GONDOLKOZÓ” - emberek váltak célszeméllyé.
“Az egész eljárás a legnagyobb titokban folyt…Ez a titokzatosság az egész tartomány minden lakóját szörnyű félelemben tartotta. Senki sem tudhatta, hogy milyen feljelentést, vallomást kapott róla az egyházi törvényszék, milyen pletyka került az inkvizitorok füléhez. Elég volt néhány könnyelműen elejtett szó, vagy egy-két ellenséges irígy ember feljelentése,s már elindult az inkvizició gépezete. Sokszor maga a feljelentéstől való félelem késztetett arra, hogy magukat és társaikat feladják.A feljelentési kötelezettséget igen szigorúan vették. Aki ennek nem tett eleget, arra keményen lesújtott az inkvizició. Igy például egy dél-franciaországi ember már 1262-ben a Szent Hivatal elé került, de “csekély” bűne miatt viszonylag enyhe büntetéssel szabadult. 1311-ben, tehát majdnem 50 év múlva jelen volt, amikor bátyja halálos ágyán eretneknek vallotta magát. Minthogy ezt a tényt bátyja és annak családja iránti szeretetből és szánalomból nem jelentette, az inkvizició életfogytiglani börtönre ítélte.
Egyetlen nyom újabb adatok egész tömegét adta a Szent Hivatal kezére. Az áldozatok száma hólabdaként növekedett, s a rémület sötét fátyola ereszkedett az egész vidékre……”
Általában a Szent Hivatal eljárása olyan volt, hogy minél kedvezőtlenebb helyzetbe hozza a vádlottat, lehetetlenné tegye védekezését. Tanúnak mindenkit elfogadott: családtagot, tolvajt, gyilkost, rosszhirü leányt, stb, de csak, ha terhelő vallomást tett.Noha a katolikus egyházban a gyónástitok szentség,az inkvizició felhasználta a gyónásnál szerzett értesüléseket is. Kötelességévé tették a lelkipásztoroknak, hogy kényszerítsék a gyónó gyermekeket eretnekek feljelentésére…………………………
A spanyol inkvizició állami hatáskörben működött,de egyházi irányítás alatt. Erősen antijudaista, antiszemita színezetű volt, amit a kínzásoknál használt kérdések is elárulnak. “Az évenként kifüggesztett hitkiáltványban mindenkit felszólítanak, hogy jelentsék fel azokat, akik megtartják Mózes törvényeit, megünneplik a szombatot, pénteken ételt készítenek lassú tűzön fővő edényeikben szombatra, fehérneműt váltanak, s jobb ruhába öltöznek e napon… stb. … A hitkiáltvány ezernyi apróságra felhívja a figyelmet, körültekintően megtanítja a lakosságot arra, hogyan ismerheti fel azokat, akik eltérnek a közszokásoktól, közerkölcsöktől, s akiket az egyház és az állam a maga ellenségeinek tart.” (Kulcsár Zs. Inkvizició és boszorkánypörök)
