Karácsonyfa zsidó szemmel

Olvasva ezt a  cikket (illetve amit a CBS –ben szerzője felolvasott) be kell vallanom, hogy a karácsonyra sohasem tudtam olyan elragadtatott eufóriával tekinteni, mivel gyerekkorom nagy szegénysége miatt anyám ilyenre nem költött. Elég volt, hogy nem éheztünk, volt egyszerű lakásunk…stb.
Meg az egyházi szokásainkban sem volt a “Kis Jézusnak” szerep osztva. Az Ő személyét mint Megváltót és mint aki ismét vissza fog jönni, akként tiszteljük, várjuk.im eljn
 
Fantáziakép Jézus második eljöveteléről. A valóságos eseményt  az emberi képzelet nem tudja megjeleníteni, hiszen az Isten Fiának dicsőséges megjelenését a bibliai próféták/ apostolok is – szinte csak körülírásokkal és erősen  megrendülve – írták le. Noha némelyiküket erről a világvégi eseményről látomással ajándékozott meg Jézus, de a szókincsük nem volt elég, Inkább az érzést, az élményt jegyezték le.
 
Ami mostanára már megkövesedett keresztény (?) össztársadalmi jelenséggé vált, a túlhajtott ajándékozgatások, meg az ezzel járó frusztrációk, elkerülik lelkemet. Akiket ez boldogít, hagyom. Nem teszek megjegyzéseket, avagy kritikát, hiszen amire nekem szükségem van: a szabad gondolkozás, a véleményem szabad kinyilvánítása, a barátaimmal/testvéreimmel való összejövetel lehetősége, egyszóval az ALAPVETŐ EMBERI SZABADSÁGJOGOK, azt másnak is meg kell kapnia, élveznie. Ez az, amit kívánok egy évfordulónál, egy bármilyen ünnepnél.Tehát a karácsonynál is.(Dénes Ottó)
 
 
A következőket Ben Stein írta és olvasta fel a CBS rádió vasárnapi  kommentárjában:
         Bevallom: Zsidó  vagyok és minden egyes ősöm is zsidó volt. És engem nem zavar egy csöppet sem,  ha az emberek

ezeket a gyönyörűen kivilágított, feldíszített fákat,  Karácsonyfának nevezik. Nem érzem magam fenyegetve.
Nem érzem, hogy meg lennék  különböztetve. Ezek a fák azok, amik: Karácsonyfák.
        S  egyáltalán nem zavar, amikor az emberek Boldog Karácsonyt kívánnak nekem.  Nem gondolom, hogy 
megaláznának, vagy gettóba akarnának csukni.
A tény az,  hogy valamiképpen kedvelem is. Azt bizonyítja nekem, hogy mi mindannyian  testvérek vagyunk, akik
együtt ünnepeljük az évnek ezt a boldog időszakát. S  egyáltalán nem zavar az sem, hogy egy jászoljelenet van felállítva
az egyik  forgalmas útkeresztezésben, közel a tengerparti házamhoz, Malibuban. Ha az  emberek egy betlehemet
akarnak, az ugyanúgy rendben van számomra, mint a  Menorah néhány száz yardnyira arrébb.
    Nem  szeretem, ha piszkálnak amiatt, hogy zsidó vagyok és ugyanúgy nem gondolom,  hogy a keresztények sem

kedvelik, ha piszkálják őket azért, mert keresztények.  Gondolom, az istenhívők belefáradtak és belebetegedtek
a piszkálások  időszakaiba. Fogalmam sincs, honnan származott ez az Ünnepi Fa ötlet,  miután Amerika
kifejezetten ateista ország.
     Vagy  akár kifejezhetem másképp is: honnét jött az ötlet, miszerint imádnunk kell a  hírességeket, de tilos Istent

imádnunk? Viszont sokan vagyunk akik  elgondolkodnak azon, honnan jönnek ezek a hírességek, s hova lett az az
Amerika, amit mi ismertünk...
    Billy  Graham (a prédikátor) lányát interjúvolták az Early Show-n és Jane Clayson (a  riporter) ezt kérdezte:

Hogyan lehetséges, hogy Isten engedte, hogy ilyesmi  (Katrina hurrikán) megtörténjék? Anne Graham egy rendkívül mélységes és éles  elméjű választ adott. Azt mondta:
Úgy hiszem, Isten mélyen elszomorodott  emiatt, ahogy mi is, de évek óta mondjuk Istennek, hogy takarodjék ki
az  iskoláinkból, takarodjék ki a kormányzatunkból és takarodjék ki az életünkből.  S mivel, úgy vélem, Õ egy igazi
Úriember, végül csendben kihátrált Hogyan  várhatjuk el Istentől, hogy áldását adja ránk és védelmezzen minket,
ha mi azt  követeljük Tőle, hogy hagyjon minket békén?
     A  legutóbbi események fényében... terrorista támadások, iskolai  lövöldözések,  úgy gondolom, hogy ez akkor

kezdődött, amikor Madelaine  Murray O'Hare (megölték, tetemét néhány éve találták meg) arról panaszkodott,
hogy nem akar imádkozást az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben van.
Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát az isk038Aolában
A  Biblia mondja: ne ölj; ne lopj és szeresd felebarátodat, mint tenmagad. És mi  azt mondtuk, rendben van.
     Aztán  Dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenyítsük gyerekeinket, amikor  csintalankodnak, mert kicsiny személyiségük eltorzul és meglehet, hogy megrongáljuk önbecsülésüket  (Dr. Spock fia öngyilkos lett). Azt mondtuk, egy 
szakember kell, hogy tudja,  miről beszél. És mi azt mondtuk, rendben van.
    Most  meg azt kérdezzük magunktól:  miért van az, hogy
- a  gyerekeknek nincs lelkiismeretük,
-  miért nem tudják, mi a jó és mi a rossz,
- és  miért nem zavarja őket, ha idegeneket ölnek, akár osztálytársaikat, vagy   önmagukat?
    Valószínű,  ha hosszan és elég keményen elgondolkodunk ezeken, lehet, hogy végül is  rájönnénk. Úgy vélem,
nagy része van ebben, annak, hogy AZT ARATJUK, AMIT  ELVETÜNK.
    Vicces,  milyen egyszerű az embereknek megvetniük Istent, aztán azon csodálkozni, hogy  miért halad a világ
a pokolba.
Vicces,  mennyire elhisszük, amit az újságok mondanak, de megkérdőjelezzük, amit a  Biblia mond.    Elgondolkodtató,  hogy email-en küldünk vicceket; amelyek aztán futótűzként terjednek, de ha  üzeneteket kezdünk küldeni,
amelyek az Úrra vonatkoznak, az emberek kétszer is  meggondolják, mielőtt megosztják azokat.
    Elgondolkodtató  az is, hogy fajtalan, durva, vulgáris és obszcén cikkek mennek át szabadon a  világhálón, de

nyilvános vita Istenről tilos az iskolákban és a  munkahelyeken.
   Tetszenek  már nevetni?
   Vicces,  ha ezt az üzenetet netán továbbítod, szelektálsz: nem küldöd sokaknak a  címlistádon, mert nem vagy biztos,

miben hisznek, vagy éppenséggel mit  gondolnak rólad, hogy ilyesmit küldesz.
   Ugyancsak  vicces, hogy jobban aggódunk amiatt, amit mások gondolnak rólunk, mint amiatt,  hogy Isten mit 
gondol rólunk.
   Küldd  tovább, ha úgy gondolod, van értelme:   mindenkinek. Ha  nem, csak dobd el... senki nem fogja tudni, hogy így

tettél.  De,  ha kidobod ezt a kis elmefuttatást, ne dőlj hátra a székedben és panaszkodjál  arról, milyen rosszul alakul  a világ.
    Megbecsüléssel,  őszintén és tisztelettel:
        Ben  Stein

 

 



































Címkék: ,