23
Az üdvösség kérdése
De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok...
Galata 1,8
...az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által...; a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.
Galata 2,16
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van; Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.
Efézus 2,8-9
Ha bárki azt meri állítani, hogy a [római katolikus egyház] szentségei nem szükségesek az üdvösséghez, és hogy az ember csak hit által nyerheti el Istentől a megigazulás kegyelmét, azt ki kell átkozni.
A tridenti zsinat egy dokumentumából: Az egyház kezdetektől fogva jócselekedeteket is ajánlott fel Istennek a bűnösök lelki üdvéért... a szent emberek imái és jócselekedetei által... a bűneit megbánó személy megtisztult és elnyerte az üdvösséget...
Jézus Krisztus lépteit követve, akik Benne hittek, mindig is vitték saját keresztjüket, hogy vezekeljenek saját és mások bűnei miatt..., illetve hogy segítsék testvéreik számára elnyerni az üdvösséget... (A II. vatikáni zsinat Apostoli Konstitúciójából)2
II. vatikáni zsinat tanítása szerint „a szenthagyomány és a szentírás Isten szavának az egyházra bízott egyetlen szent letéteménye".3 Amikor a hagyomány és a Biblia szembekerül egymással, Róma a hagyományt követi. Ezen a téren van a legnagyobb ellentét a katolikusok és a protestánsok között, ez pedig nem más, mint az üdvösség kérdése. Ezt az óriási megosztást, amit 400 éven át mind katolikusok, mind protestánsok elismertek anélkül, hogy bármilyen irányban is módosítottak volna saját meggyőződésükön, ma sok evangéliumi keresztény vezető tagadja. Charles Colson például a következőt mondta, amikor arról kérdezték, hogy miért fogadja el a katolikusokat újjászületett kereszténynek: Vannak közöttünk különbségek, az igaz, de az ősi hitvallás és a keresztény hit lényegét tekintve mind ugyanazon az oldalon állunk.4
Ez az állítás azonban valótlan. Az lehet, hogy az apostoli hitvallás terén még van némi egyetértés, de ebben nincs szó arról, hogy hogyan nyerheti el valaki az üdvösséget. Az üdvösség ugyanis a keresztény hit lényege. Ebben a kérdésben a teljes evangéliumi keresztények és a katolikusok között olyan hatalmas a nézetkülönbség, mint amekkora különbség van az örök élet és az örök kárhozat között.
A „megtértek" és a „meg nem tértek"
A Biblia az embereknek két csoportját különbözteti meg: a megtérteket és a meg nem térteket, vagyis azokat, akik elvesznek. Jézus Krisztus is azt mondta, hogy az Ő küldetése az, hogy megmentse az elveszetteket: „Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett." (Lukács 19,10); „...azért jöttem, hogy... megtartsam a világot." (János 12,47). Az Atya azért küldte Jézus Krisztust, hogy „megtartassák a világ általa" (János 3,17). Pál apostol is bizonyságot tett arról, hogy „Jézus Krisztus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket" (l.Timóteus 1,15). Mit jelent az, hogy megmenti a bűnösöket? Mitől kell őket egyáltalán megmenteni? Istennek attól az ítéletétől, amikor bűneik miatt kizárja őket az Ő jelenlétéből: Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. (János 3,36) ...amikor megjelenik az Űr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent..., akik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától és az ő hatalmának dicsőségétől...; hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak... (2.Tesszalonika 1,7-9; 2,12). És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték (Jelenések 20,15)
A Biblia világosan beszél arról, hogy „a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; és hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint" (l.Koríntus 15,3-4). Teljes evangéliumi keresztények az evangéliumban nem csupán mint hiteles történelmi dokumentumban hisznek, hanem hiszik azt, hogy az evangélium felkínálja számukra bűneik bocsánatát és az örök életet mint Isten kegyelmének ajándékát. Pál apostol azt állítja, hogy ez az az evangélium, „amely által üdvözültök is" (l.Korintus 15,2). Ennek alapján tehát egy teljes evangéliumi keresztény tudja, hogy üdvössége van.
Egy ember akkor nyeri el az üdvösséget, amikor hisz az evangéliumban. Arra a szívből jövő kiáltásra, hogy „Mit kell tennem, hogy üdvözüljek?" (Apostolok cselekedetei 16,30), Pál apostol a következő választ adta: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz" (31. vers). Ilyen egyszerű az egész. Abban a pillanatban, hogy valaki hisz Jézus Krisztusban, üdvösséget nyer, és soha nem kárhozik el. „Általment a halálból az életre" (János 5,24), és soha nem esik Isten kárhoztató ítélete alá. A mennyországban lesz az otthona, a halál nem jelent mást számára, mint azt, hogy „kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz" (2Korintus 5,8). A Bibliában ez áll:
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (János 3,16); Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik (János 10,9); Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: és én örök életet adok nékik; és soha ötökké el nem vesznek János 10,27-28); nekünk, kik megtartatunk (l.Korintus 1,18); tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket (l.Korintus 1,21); amely [az evangélium] által üdvözültök is (l.Korintus 15,2); Mert kegyelemből tartattatok meg (Efézus 2,8); Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön (l.Timóteus 2,4); [Isten,] aki megtartott minket (2Timóteus 1,9); az ő irgalmasságából tartott meg minket (Titus 3,5) stb.
Egy teljes evangéliumi keresztény hiszi, hogy miután elfogadta a számára Jézus Krisztus által felkínált bűnbocsánatot és örök életet, újjászületett keresztény lett, aki a Szent Szellem által született bele Isten családjába. Biztos abban, hogy mint Isten gyermeke „soha nem veszik el" (János 10,28) és „nem megy a kárhozatra" (János 5,24). Isten csodálatos kegyelme miatt van üdvössége, és amiatt, hogy Jézus Krisztus halálával kifizette a váltságot az ő bűneiért. Ezt mondja Isten Igéje: Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az ő Fiáról. És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében, (l.János 5,10-13)
Cél: a bűnösök megmentése
Előfordulhat az, hogy valaki újjászületett keresztény családban nő fel, jár gyülekezetbe, gyermekkorától kezdve ismeri a Bibliát, és ugyanakkor rájön, hogy még nincs üdvössége. Az, hogy az elménkkel egyetértünk mindazzal, amit a Biblia mond, még nem jelenti azt, hogy üdvösségünk is van. Mindenkinek saját magának kell elfogadnia Jézus Krisztust mint személyes Megváltóját. Hit által nyerhető el az üdvösség: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által" (Efézus 2,8). így teljesen más minden - „új teremtés" Krisztusban; „a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden". (2Korintus 5,17)
Most már üdvössége van, és az egyetemes egyház tagja. Nem azért, mert csatlakozott a baptista, a református, a metodista, a katolikus vagy bármelyik más egyházhoz, hanem azért, mert Isten Szelleme, a Szentlélek belehelyezte őt Krisztus testébe: „Az Úr pedig minden napon szaporítja a gyülekezetet az üdvözülőkkel" (Apostolok cselekedetei 2,47). „Mert hiszen egy Szellem által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök (= pogányok)" (l.Korintus 12,13). Ez tehát az evangélium „jó híre".
Jézus Krisztus meghagyta a tanítványoknak, hogy „elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek" (Márk 16,15) azért, hogy beteljesedjen Jézus Krisztusnak az a küldetése, hogy a bűnösöket megmentse. A teljes evangéliumi keresztények elsődleges célja az kell, hogy legyen, hogy hirdetik az evangéliumot az elveszetteknek, hogy azok üdvözülhessenek. Péter apostol azt mondta, hogy „nincsen senki másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk" (Apostolok cselekedetei 4,12). Pál apostol legfőbb kívánsága az volt, hogy a zsidók üdvösségre jussanak (Róma 10,1). Ez kell, hogy legyen az újjászületett keresztények kívánsága is az egész emberiségre vonatkozóan.
A katolikusoknak is meg kell térniük, különben elvesznek
Maguk a reformátorok közül is többen katolikus papok voltak, akik rájöttek arra, hogy ha meg nem térnek, elvesznek, ugyanis a katolicizmus evangéliuma nem az az evangélium, ami megtartja az embereket. Az embereket nem arra ösztönzik, hogy Jézus Krisztussal mint Megváltójukkal legyenek személyes közösségben, hanem ennél sokkal fontosabbnak tartják, hogy a katolikus egyház tagjai legyenek, ami aztán majd egyszer csak betuszkolja őket a mennyek országába, ha betartják itt a földön az egyház által előírt törvényeket. A katolikus tanítás szerint az üdvösség nem hit által nyerhető el, hanem a cselekedeteknek és az egyház iránt tanúsított engedelmességnek egy soha véget nem érő folyamata révén.
A reformátorok, mivel hittek a Biblia evangéliumában, tudták, hogy üdvösségük van, és mivel örültek ennek, elkezdték hirdetni a jó hírt, vagyis „Isten kegyelmének evangéliumát" a többi katolikusról is azt remélve, hogy képesek lesznek az egyház belső reformjára. Mindezekért azonban kiközösítették, kiátkozták és üldözték őket, sokukat a szó szoros értelmében halálukig,
A tridenti zsinatot hívták össze a reformáció által felvetett kérdések orvoslására. A zsinat elvetette mindazt, amiért a reformátorok kiálltak, Isten Igéjének tekintélyétől kezdve a hitből való megigazulásig. Elutasították azt a nézetet is, hogy a hívőnek egyben papi szolgálata is van. Végül mintegy 100 átkot mondtak ki azokra, akik elfogadták a reformátorok által vallott nézeteket. Ezeket az átkokat még a mai napig sem vonta vissza senki.
Mindezek csak egyszerű történelmi tények. Azóta sem az evangéliumi keresztények, sem a katolikusok hitbeli meggyőződése nem változott. Különös módon, azokat az evangéliumi keresztényeket, akik a katolicizmus tévedéseire próbálják ráirányítani a figyelmet - mivel szeretik annyira a katolikus embereket, hogy azt akarják, hogy ők is elnyerjék az üdvösséget -, azzal vádolják, hogy „ostorozzák a katolikusokat". De hogyan kell értelmezni azt a több mint 100, a protestánsokra kimondott átkot? Nem lehet, hogy éppen ez az igazi „ostorozás"?
Nagyon elterjedt az az elképzelés, miszerint a II. vatikáni zsinat jelentős változásokat hozott. Sajnos, a tény azonban az, hogy csak néhány ponton módosította az előző doktrínákat, ilyen például az, hogy a mise most már anyanyelven zajlik, és nem latinul. Róma lényeges doktrínái közül egyetlen egy sem változott, sőt a II. vatikáni zsinat folytonosan a tridenti és más zsinatokra hivatkozik, és valójában csak megerősíti a régi katolikus tanításokat. Hogy ez még közérthetőbb legyen, nézzük meg a II. vatikáni zsinat dokumentumának egy részletét: A II. Vatikáni zsinat... a régi hithez vagy teológiához viszonyítva semmi újat nem tartalmaz, hiszen a zsinaton nem mondtak ki új dogmát, nem ítéltek el tant vagy személyt, hanem a régit csupán újra fogalmazták... és elmélyítették.5
Üdvösség - katolikus módra
Az Ószövetségi szent sátor, ahol az engesztelési szertartásokat végezték.
Természetesen a katolikus egyház is hirdeti az üdvösséget, csak éppen az szöges ellentétben áll a Szentírás tanításával és mindazzal, amiben a teljes evangéliumi keresztények hisznek. Szerintük az üdvösséget úgy lehet elnyerni, hogy valaki tökéletes engedelmességet tanúsít a katolikus egyház iránt, azt állítva ezzel, hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy Jézus Krisztus meghalt az emberekért a kereszten. Nincs egyetlen olyan katolikus sem, aki azt tudná mondani, hogy ő biztosan üdvözülni fog, és hogy tudja, hogy halálakor a mennybe fog kerülni. Ha valaki ezt merné állítani, akkor az automatikusan Róma átkát vonná magára: Ha bárki azt állítja, hogy a bűnbocsánat elnyeréséhez szükséges... teljes meggyőződéssel elhinni, hogy... bűnei meg vannak bocsátva, azt a személyt ki kell átkozni.4
A római katolikus egyház rendkívül erősen ragaszkodik ahhoz, hogy Jézus Krisztus áldozata a kereszten nem volt tökéletes és elegendő, vagyis nem elég ahhoz, hogy Jézus Krisztusba vetett hite által valaki üdvözüljön. Kitart amellett, hogy az üdvösség megszerzése a cselekedetek és az egyház által meghatározott rituálék és szenvedések véget nem érő folyamata, ami tart a földi élet során, és minden valószínűség szerint az illetőnek majd a purgatóriumban is kell szenvednie. Ha egy bűneit megbánó bűnös azt állítja, hogy a megigazulás kegyelmének elfogadása után a bűnei meg vannak bocsátva, és nincs örök kárhozatra ítélve, és hogy semmilyen büntetést nem kell elszenvednie sem ezen a világon, sem a purgatóriumban, mielőtt megnyílna előtte a menny kapuja, azt ki kell átkozni.1
A tridenti zsinat a „megigazulás kegyelme" fogalom használatával megerősíti, hogy egy „bűneit megbánó bűnös" „kegyelem" által igazul meg. Ez nagyon biblikusán hangzik, csak éppen nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a szó ugyanaz lehet, mint amit egy evangéliumi keresztény használ, a katolikus jelentés azonban merőben különböző. A tridenti zsinat úgy rendelkezik, hogy egy „bűneit megbánó bűnösnek" - jóllehet megigazult „kegyelem" által - mindenképpen szenvednie kell azért, hogy „megtisztuljon" bűneitől, és ez a szenvedés megvalósulhat akár itt a földön, akár a purgatóriumban, bár leggyakrabban mindkét helyen. Ez a dogma tehát tagadja, hogy Jézus Krisztusnak a mi bűneinkért szenvedett halála tökéletesen elegendő. Ez nem más, mint meghamisított evangélium, és erről beszél Pál apostol a Galatabeliekhez írott levél 1. részének 8. versében. A Biblia több ízben kijelenti, hogy az üdvösség nem cselekedetek és nem a törvény cselekedetei által szerezhető meg. Ennek ellenére Róma kitart amellett, hogy üdvösséget csak úgy lehet szerezni, hogy valaki olyan cselekedeteket hajt végre, amelyek összhangban állnak az „új törvénnyel". A II. vatikáni zsinat kijelenti, hogy az „evangélium hirdetése" a püspökök feladata, és célja az, hogy „mindenki elérje az üdvösséget a hit, a keresztség, valamint a parancsolatok teljesítése által"8. A pusztán hit által elnyerhető üdvösség helyett, amiről a Biblia is beszél, a II. vatikáni zsinat azt állítja, hogy „Isten maga ismertette meg emberiséggel azt az utat, amelyen neki szolgálva, Krisztusban üdvözülhet...'".
Megváltás: folyamat vagy egyszeri és tökéletes tény?
Az, hogy valaki „Őt szolgálja" és a „parancsolatokat megtartja" azért, hogy üdvözüljön, a katolikusok szerint magában foglalja azt is, hogy él a szentségekkel, elsősorban a keresztség és a mise szentségével. Az üdvösség hosszú ideig tartó kimunkálása a keresztséggel kezdődik, és egy életen át tart, magában foglalva más szentségeket, jó cselekedeteket és a szenvedést is. Egy katolikus soha nem tudhatja biztosan, hogy hová is vezet mindez, illetve milyen sokáig tart majd.
Reménykedik abban, hogy nem úgy hal meg, hogy életében valami halálos vétket követett el, ami miatt a lelke nem a purgatóriumba, hanem egyenesen a pokolba kerül, ahonnan már nincs kiút. A II. vatikáni zsinat dokumentumában ez áll: A liturgia által - legfőképpen pedig az eukarisztia isteni áldozatában - „megvalósul a megváltás műve"10 Isten azt akarja, hogy... a[z apostolok által] meghirdetett üdvösséget megvalósítsák az egész liturgikus élet központját jelentő áldozat és szentségek útján... A liturgia... az a forrás is, amelyből fakad [az egyház] minden ereje." Isten Igéje szerint a megváltást Jézus Krisztus elvégezte a kereszten, ) és ezért az üdvösség hit által nyerhető el: „Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által" (Efézus 1,7; Kolossé 1,14); „az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe [angolban: a szent helyre, a mennybe - a ford.], örök váltságot szerezve" (Zsidókhoz írt levél 9,12). Róma elutasítja Isten Igéjét, és azt állítja, hogy a megváltást újra és újra el kell végezni az egyházi liturgiában. Az, hogy a katolicizmus és Szentírás e tekintetben szöges ellentétben áll egymással, embermilliók számára végzetes lehet.
Isten kegyelmének abban az evangéliumában, amit Jézus Krisztus apostolai a lelkek megmentése érdekében hirdettek, nincs szó semmiféle liturgiáról, de még ennél is kevesebb említés esik arról, hogy ez a megváltás elvégzésének eszköze, illetve hogy ez az a „kútfő", amelyből „az egyház ereje táplálkozik". Ezek a nézetek csak később alakultak ki és váltak Róma „apostoli hagyományának" részévé, noha ezek közül egyik sem hozható összefüggésbe az apostolokkal.
Olyan keresztény evangéliumi vezetők, akik a katolikusokat újjászületett keresztényeknek fogadják el, gyakran hangoztatják, hogy sokkal több a közös vonás bennük a katolikusokkal, mint a liberális protestánsokkal. Az igaz, hogy egy hívő állhat közelebb politikai vagy erkölcsi téren még akár egy konzervatív ateistához vagy buddhistához is, mint egy liberális protestánshoz, az üdvösségnek azonban nincs semmi köze a politikához, az erkölcstanhoz vagy a szociális tevékenységekhez. Egy katolikus élhet nagyon is erkölcsös életet, vagy lehet rendkívül konzervatív is, de amikor az üdvösség kérdéséről van szó, egyháza tanítása szöges ellentétben áll mindazzal, amit a Biblia mond. Egy volt katolikus, akit családja kitagadott, a következőképpen magyarázza, hogy miben bíznak a katolikusok saját üdvösségüket illetően:
Nagyon szomorú vagyok, amikor látom, hogy mit csinál a katolikus egyház a családom tagjaival. Anyámat egyenesen a pokolba küldi. Nem látja értelmét annak, hogy Jézust személyesen megismerje, vagy hogy a Bibliát olvassa, mert azt hiszi, hogy amíg ő jó kapcsolatban áll Jézus egyházával, addig minden rendben van. Egyébként mindig eljár vasárnaponként a misére, és ott van minden kötelező nagy ünnepen a templomban. Rendszeresen gyón és tart bűnbánatot, állandóan irgalmas és jótékony tevékenységeket végez, illetve folyton imádkozik a szentekhez és Máriához a bűnei bocsánatáért.
Csak jócselekedeteit és a szentségek vételét tudja majd felmutatni, amikor - elképzelése szerint - a gyöngykapukon lép át, de persze csak azután, hogy eltöltötte a számára kijelölt időt a purgatóriumban, ahol megtisztult maradék bűneitől is. És természetesen magának Péternek adatott a mennyek országának kulcsa, viszont ő ezt a pápának adta tovább. így aztán anyám el is hiszi, hogy jobb kilátásai nem is lehetnének, már ami üdvösségét illeti.12
Üdvösség - kegyelemből vagy cselekedetek által?
A Pál apostol által prédikált evangéliumban egyetlen szó sem esik arról, hogy a megváltást újra és újra el kell végezni a katolikus szertartások során, ahogyan ezt a II. vatikáni zsinat hangoztatta. A megváltás az Atya és Jézus Krisztus tökéletes munkája, amely egyszer s mindenkorra elvégeztetett a kereszten. Az ember semmit sem tehet, amivel ezt befolyásolni tudná. A Filippibeliekhez írt levél 2. részének az a verse, hogy „félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket" (Filippi 2,12), nem azt jelenti, hogy nekünk magunknak kell tenni valamit saját üdvösségünkért (ez egyébként is egy olyan nézet, amit a Biblia teljesen elítél), hanem ez azt jelenti, hogy amikor már elnyertük az üdvösséget, akkor az üdvösség cselekedeteiben kell járnunk: „az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk" (Efézus 2,10). Egy bűnös ember (mert eredendően minden ember az) pontosan olyan mértékben képes arra, hogy önmagát megváltsa, mint amennyire egy halott képes magának vérátömlesztést adni. Természet szerint mi mindannyian halottak voltunk a mi vétkeink és bűneink miatt (lásd Efézus 2,1; Kolossé 2,13). A katolicizmus tanítása szerint azonban az ember csak „megsebesíttetett a bűntől'"3, de nem halott miatta. így aztán még mindig tehet valamit üdvössége érdekében:
Az ember akkor nyeri el [Isten által adott] méltóságát, amikor teljesen megszabadítja önmagát a szenvedélyek fogságából, és arra törekszik, hogy szabadon válassza a jót, és szorgalom és kitartás által hatékonyan biztosítja magának e cél megvalósításához szükséges eszközöket. '«A Biblia azonban azt tanítja, hogy egy bűnös embernek még az „igazsága" is olyan, mint a „megfertéztetett ruha" (angolban: szakadt, tépett - a ford.) Isten szemében (Ésaiás 64,5). Csak azután tudunk jó cselekedeteket véghezvinni, miután már megtértünk, a Szent Szellem ereje által. Nem azért cselekedjük a jót, hogy elnyerjük az üdvösséget, hanem azért, mert szeretjük azt a személyt, aki megváltott bennünket. Ahhoz, hogy valaki üdvözüljön, el kell ismernie, hogy bűnös ember, hogy nem képes az önmegváltásra, és hinnie kell abban, amit Jézus Krisztus érte tett a kereszten, vagyis el kell fogadnia azt a helyettesítő áldozatot, hogy Ő már kifizette bűneiért az árat. A Biblia sok helyen említi, hogy az üdvösség kegyelemből adatott hit által, és nem cselekedetekből: „az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk" (Apostolok cselekedetei 15,11); „kegyelemből tartattatok meg" (Efézus 2,5); „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek" (Titus 2,11).
Üdvösségünk garanciája nem az, hogy mi van rólunk feljegyezve a mennyei naplóban, hanem az, hogy Jézus Krisztus áldozata tökéletes váltságdíj: „Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által" (Róma 3,24). A cselekedetek és egyházi szertartások általi megigazulás katolikus evangéliuma teljesen ellentmond Isten kegyelmének, sőt mi több, valóságos visszautasítása annak, hogy Isten az üdvösséget kegyelemből adja, amikor hiszünk abban, amit Jézus Krisztus tett. Ezért szükséges Róma szerint az, hogy a cselekedetek és/vagy az ember szenvedése helyettesítse Jézus Krisztus áldozatát.
Az evangélium, amiben hinnünk kell ahhoz, hogy üdvözüljünk, „Isten kegyelmének evangéliuma" (Apostolok cselekedetei 20,24), ugyanis „kegyelemből tartatunk meg". A kegyelem kizárja a cselekedeteket. Pál apostol a következőket mondja: „Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből, különben a cselekedet nem volna többé cselekedet" (Róma 11,6). A kegyelem nem szerezhető meg, nem érdemelhető ki, nem vásárolható meg, pontosan azért, mert kegyelem. Az üdvösséget Isten ingyen kegyelemből adja azoknak, akik beismerik, hogy meg sem érdemlik, és nem képesek semmi olyat tenni, amivel kiérdemelnék vagy megszerezhetnék azt.
A II. vatikáni zsinat folyton a cselekedetek által való megigazulást hangsúlyozza. Egy aktív katolikus állandóan üdvössége megszerzésén fáradozik. Vannak papok és apácák, akik még ma is követ tesznek a cipőjükbe, durva szövésű inget viselnek, és korbácsolják magukat, hogy kiérdemeljék az üdvösséget. Ha valaki ellátogat egy katolikus országba egy egyházi ünnepen, az láthatja, amint a vezeklő hívek önmagukat ostorozzák, láthatja, amint a zarándokok térden csúszva igyekeznek egy Mária-oltár felé, mások súlyos kereszteket cipelve roskadoznak, vagy remélik, hogy megnövelik az üdvösség elnyerésének esélyét azzal, hogy gyertyákat vásárolnak, és elégetik a „Miasszonyunk", vagy valamelyik „szentnek" a szobra előtt. Vannak olyan helyek is, például a Fülöp-szigetek, ahol néhány buzgó hívő még keresztre is feszítteti magát, hogy ezzel legalább részben kifizesse saját, illetve a többi ember üdvösségének árát. Róma nemcsak hogy nem tesz semmit ennek megakadályozása érdekében, hanem még bátorítja is az embereket. A cselekedetek általi megigazulás annyira központi magva Róma tanításának, és a hívőknek olyan tömegei teszik ezt mindennapos gyakorlattá, hogy ezt le sem lehetne tagadni.
Julián Hernandezt 1560. december 22-én a spanyolországi Sevillában máglyán égették meg, mert Németországból Bibliákat vitt be az országba. Máglyahalálra ítélésének másik oka az volt, hogy hitte: „aki hisz Jézus Krisztusban, és aki egyedül az Ő érdemeiben bízik, az a mennybe jut..."15 . Képzeljük csak el, hogy valaki azért lesz a lángok martaléka, mert hisz Isten kegyelmének evangéliumában! Pedig százezreket mészárolt le Róma emiatt.
Róma evangéliuma Ha valaki egy katolikus hívővel beszélget, nagyon fontos, hogy tisztázzon bizonyos fogalmakat. A katolicizmus ugyanis rendkívül sok bibliai kifejezést használ (pl. kegyelem, megváltás, üdvösség stb.), de ezeket általában nem bibliai értelemben. A katolicizmus is azt tanítja, hogy Jézus Krisztus Isten egyszülött Fia, aki egy az Atyával, aki meghalt a bűneinkért, harmadnapon feltámadott és vissza fog jönni a földre, hogy uralkodjon. Ezekhez az igazságokhoz azonban olyan tanokat fűztek, amelyek teljesen elferdítik az evangéliumot, Szemet hunyva ezek fölött, sok teljes evangéliumi keresztény úgy gondolja, hogy a katolikusok újjászületett keresztények, és ezt a téves nézetüket másoknak is továbbadják.
Vannak katolikus apologéták, például Peter Kreeft is, akik csak fokozzák az e téren uralkodó zavart, mivel azt állítják, hogy „a katolikusok mind Isten ingyen kegyelméből üdvözülnek, és nem a cselekedeteik által jutnak a mennybe".16 De akkor miért van az, hogy az egész katolicizmus nem más, mint „mennybe jutás cselekedetek által"!? Kreeft természetesen nem tesz említést arról, hogy az „ingyen kegyelemből való üdvösség" egy katolikus számára azt jelenti, hogy a csecsemőkeresztséggel eltöröltetik az eredendő bűn, vagyis ezután már csak a hívőn múlik, hogy bejut-e a mennyek kapuján jócselekedetei által, vagy azáltal, hogy elég gyakran tart-e bűnbánatot, az eucharisztiában valóságos közössége van-e Jézus Krisztus testével és vérével, elég imát mond-e Máriához és a „szentekhez", és a többi ehhez hasonló cselekedet által. Mindezen túl, a „kegyelem" egy katolikus hívő számára nem közvetlenül Jézus Krisztustól vagy Istentől adatik, hanem az egyház és a szentségek által, de elsősorban Márián keresztül, akit „mediatrix omnis gratiae"-nek, azaz „minden kegyelem közvetítőjének" is neveznek.
A katolikus egyház régóta azt tanítja, hogy „a kegyelem először az Atyától Jézus Krisztusnak adatik, Jézus Krisztus azt átadja Máriának, és a hívekhez így Márián keresztül jut el. Isten kegyelme, ami gyógyír a hívők sebeire, úgy árad egy hívőre, ahogy a víz a vízvezetékeken keresztül".17 Szent Bernát a következőket mondta:
Minden ajándék, minden erény és minden kegyelem Máriától adatik, és ő annak adja, akinek, amikor és ahogyan ő akarja. Ő drága Miasszonyunk! Mivel te vagy minden kegyelem forrása, és mivel az üdvösség kegyelme csak általad nyerhető el, a mi üdvösségünk teljesen a te kezedben van.18
Mária szerepe a megváltásban
Mária játssza a főszerepet a megváltásban. Szent Bernát még azt is hozzáteszi, hogy „minden embernek úgy kell Máriára tekintenie, mint üdvössége közvetítőjére...'"9. A következő részlet még inkább rávilágít arra, hogy milyen szerepet is tulajdonítanak Máriának a megváltásban.
Szent Bonaventura szerint:
A mennyek kapui meg fognak majd nyílni mindazok előtt, akik Mária védelmében bíznak. Vannak, akik azt mondják, hogy az isteni Anya iránti elkötelezettség „a mennyei Jeruzsálem kapuinak megnyílását" jelenti, illetve Máriának gyakran elmondják, hogy „néked adattak a mennyek országának kincsei és kulcsai". Ezért aztán jól tesszük, ha szüntelen Szent Ambrus szavaival imádkozunk hozzá: „O Mária, nyisd meg előttünk a paradicsom kapuit, hisz nálad vannak annak kulcsai". A hívek mondják erre, hogy „Te vagy a kapu."
„Ugyanis — mondja a szent -, Márián keresztül jött le Isten a világba, tehát Márián keresztül juthat az ember is a mennybe", „És te, drága Miasszonyunk — mondja Szent Athanasziosz —, teljes vagy kegyelemmel, hogy te lehess a mi üdvösségünk útja, és egyedül rajtad keresztül lehetséges a mennybe jutnunk..." Boldogok azok, akik ismernek téged, Istennek Anyja - mondja Szent Bonaventura -, mert ismerni téged annyi, mint elnyerni az örök életet.Mária valójában - mondja Szent Laurence-i Richárd - a menny - királynője, ahol minden az ő parancsára történik, és ahová csak az léphet be, akit ő beenged. így aztán — mondja Guerric apát - aki Máriát szolgálja, és akiért ő közbenjár, az egészen biztos, hogy a mennybe jut, [viszont] azok, akik nem szolgálják Máriát, azoknak nincs üdvösségük. Szent Bonaventura a következőképpen nyilatkozik: „Figyeljetek nemzetek! Aki a mennybe kíván jutni, annak szolgálnia és tisztelnie kell Máriát. Ha ezt teszi, minden bizonnyal elnyeri az örök életet!" Ó, Miasszonyunk - állítja Szent Anselmus -, elég annyi, hogy te akarod, és máris biztos a mi üdvösségünk. Majd hozzáteszi:
„Azok, akiket Mária oltalmaz, és akikre szemét veti, szükségszerű, hogy megigazuljanak és elnyerjék az örök életet!"20 Egy szinte kortársnak mondható szerző is idéz az elmúlt idők szentjeitől: „Az egyház és a szentek így üdvözlik: Ó Mária, te vagy az, aki Jézus Krisztussal együtt megváltasz minket... Ó Mária, üdvösségünk a te kezedben van... Ő az emberiség társ-Megváltója, aki Jézus Krisztussal megmentette az emberiséget a Sátán hatalmától. Jézus az ő testének vére által váltott meg minket, Mária viszont szívének fájdalmával...; elszenvedte mindazt, ami hiányzott Krisztus szenvedéséből"21 Egy népszerű írás, melynek címe A három üdvözlégyre megnyílt menny, a következőket ígéri: Az üdvösség legfontosabb eszköze és az eleve elrendelés egyik leg biztosabb jele minden kétséget kizáróan az Áldott szűznek való teljes odaszántság. Az egyház nagyszerű bölcsei mind egyetértenek abban, hogy: „egyetlen ember sem kárhozhat el, aki Máriának odaszánt szolgája..."
Teljes szívemet átadom Neked [Mária], és esedezem Hozzád, hogy szerezd meg számomra azt a kegyelmet a Szentháromságtól, ami az üdvösséghez szükséges.22
Kegyelmek vagy kegyelem?
Az tagadhatatlan, hogy a katolikusok Máriától várják „az üdvösséghez szükséges minden kegyelem" elnyerését. Ezt a tényt katolikus apologéták úgy állították be, mint kizárólag egyszerű katolikus hívek gyakorlatát, akik semmi egyebet nem tudnak tenni. Ennek azonban pontosan az ellenkezője igaz; vegyük figyelembe, hogy az előbbi idézetek katolikus szentektől valók voltak, akik közül jó néhányan, mint pl. Liguori is, nagy tekintéllyel bírtak az egyházban, bíborosok és szentek voltak. A Mária-imádást nem csak hogy nem ítéli el az egyház, hanem tanítja, sőt erre buzdítja híveit. Püspökök, bíborosok és pápák maguk is odaszánt Mária-imádók voltak már régebben is, de talán egyikük sem annyira, mint maga II. János Pál pápa. XXII. János pápa volt az, akinek a „Karmel-hegyi Miasszonyunk" megjelent, s akinek kinyilatkoztatta a „szombati privilégiumot" 1322-ben. Ezt az őt követő pápák is megerősítették, pl. V Sándor, VII. Kelemen, V Piusz, XIII. Gergely vagy V Pál pápák23, és azóta is katolikusok tízmilliói támaszkodnak erre:
ígérem, hogy haláluk óráján támogatni fogom az üdvösséghez szükséges kegyelmek adományozásával mindazokat, akik öt egymást követő hónap első szombatjain gyónnak, áldoznak, ötször elimádkozzák a rózsafüzért, akik 15 percig a társaságomban maradnak a rózsafüzér 15 titkán elmélkedve, és akiknek az a szándékuk, hogy elnyerjék tőlem a bűnbocsánatot, [valamint azokat, akik barna skapulárémat viselik].24
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy eszerint az üdvösség Márián keresztül adatik, és hogy szükséges, hogy támogasson a halál óráján. Arra is jó, ha odafigyelünk, hogy a katolicizmus „kegyelmekről" beszél, és nem „kegyelem"-ről. Azt mondják, hogy a mise „közvetíti" az „üdvösséghez szükséges kegyelmeket", mindazokat, amiket Jézus Krisztus megszerzett a kereszten.25 A kegyelem azonban egyetlen egyszer sem szerepel többes számban az Igében,
A Biblia azt tanítja, hogy kegyelemből adatik számunkra az üdvösség. A bűnbocsánat és az örök élet kegyelemből adatik azoknak, akik hisznek Istennek az evangéliumon keresztül kijelentett ígéretében. Az, hogy a katolicizmus többes számban használja a „kegyelem" szót, világosan mutatja, hogy szerintük az üdvösség nem nyerhető el egyszerre és tökéletesen, hanem csak apránként, és elsősorban a szentségek vétele révén, amelyek a szó szoros értelmében kegyelmet közvetítenek. Eszerint az ember nem nyerhet bűnbocsánatot és örök életet egyszerre, és mindez nem egy befejezett tény. Mindig vannak még olyan „kegyelmek", amik az üdvösséghez vezető úton még elnyerésre várnak, ezeket meg kell szerezni, A Biblia kegyelmét azonban ember nem érdemelheti ki, nem szerezheti meg; csak a katolikus „kegyelem" ilyen.
A katolicizmusban nagyon sok mindent kell tenni azért, hogy „kegyelmet" nyerjen valaki. A Biblia azonban ennek pont az ellenkezőjét állítja: ahhoz, hogy valaki elnyerje Isten kegyelmét, mindössze csak hinnie kell abban, amit Isten az O evangéliumában nekünk ajándékoz, és el kell fogadni a bűnbocsánat és az örök élet ingyen kegyelmét. A katolikus „kegyelem" elnyeréséhez azonban sok-sok szabálynak kell engedelmeskedni, és sokféle módon megsokszorozható. Mária különleges ígérete alapján, amit XXII. János pápának adott, ezeket a cselekedeteket „öt egymást követő hónap első szombatjain" kell végrehajtani. Azokon a napokon a híveknek gyónniuk és áldozniuk kell, el kell mondani öt rózsafüzért, 15 percig vele [Máriával] kell maradniuk stb. Ez olyan „üdvösség", amit cselekedetek által, Mária közvetítésével lehet megszerezni. ' ,
A fentiek alapján nagyon világosan látszik a római katolicizmus és Isten kegyelmének evangéliuma közötti óriási eltérés. Az előbbi szerint a kegyelem Istentől való (viszont Mária közvetíti), és mindig válasz arra, hogy mit tesz az odaszánt katolikus hívő; az utóbbi lényege viszont az, hogy az isteni kegyelem amiatt jön az emberre, amit Jézus Krisztus tett. Az sérti Isten igazságát, hogy valaki csak úgy nyerheti el a bűnbocsánatot, hogy a rózsafüzért imádkozza, eljár misére, vagy végrehajt valami olyan cselekedetet, amit egyháza ír elő. Isten csak az alapján tudja megbocsátani a bűnöket és megmenteni az embereket, amit Jézus Krisztus tett, vagyis hogy kifizette a teljes árat, amit Isten igazsága megkövetelt. Mivel ez már megtörtént, Isten igaz, és ugyanakkor meg tudja igazítani azt, aki hisz Jézus Krisztusban (Róma 3,26).
Jelentéstani félreértés?
Hitvédő művében Peter Kreeft azt a meghökkentő kijelentést teszi, hogy a hit által való megigazulás, amit Luther hangoztatott, katolikus doktrína, amit mindig is tanított és még ma is tanít Róma.26
Kétség sem férhet ahhoz, hogy Kreeft tisztában van azzal, hogy a katolicizmus „hit általi üdvössége" nagymértékben különbözik attól, amiről Luther kijelentést kapott a Szentírásból, illetve attól, amiben ma a teljes evangéliumi keresztények hisznek. Ha ez nem így lenne, akkor azt kellene állítanunk, hogy Luther és a többi reformátor minden bizonnyal elmezavarban szenvedett. Az inkvizítorok pedig még kegyetlenebbek voltak, mint gondolnánk, hiszen nem mondták el a lángok martalékaivá vált szerencsétlen lelkeknek, hogy mindez csak egy jelentéstani félreértés, vagyis hogy Róma nemcsak hogy tanítja „eretnekségüket", hanem annak szerzője is.
Keith Fournier Teljes evangéliumi katolikusok (Evangelical Catholics) c. könyvében egyenlővé teszi a katolicizmust Isten kegyelmének bibliai evangéliumával. Vannak katolikusok, akik D. James Kennedy anyagát (Evangelism Explosion) használják annak bebizonyítására, hogy ők teljes evangéliumi keresztények. Amikor ennek az írásnak a használatáról kérdezték, Fournier a következőket válaszolta: ...James Kennedy evangélizációíban volt néhány dolog, amit mi, katolikusok nem tudtunk elfogadni, ugyanis nem volt a katolikus tanítás része. Tál kézzelfogható volt például az, hogy valaki teljesen meg lehet győződve arról, hogy üdvössége van..., illetve az, hogy csak hit által nyerhető el az üdvösség. Mi, katolikusok, valóban hit által üdvözülünk, de fontos az is, hogy engedelmeskedjünk Krisztusnak...; ott vannak az engedelmesség cselekedetei és az Isten Szellemével való együttműködés. Ezzel teljesen összekapcsolódnak az üdvösség kérdésével."
Pál apostol azt írja: „De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok." (Galata 1,8)
Azokra az emberekre utalt itt, akik akkor el akarták ferdíteni Krisztus evangéliumát (Galata 1,7). Ezek a judaista törvénytisztelők amellett, hogy részben elfogadták az igazi evangéliumot, azt állították, hogy még szükség van arra is, hogy valaki körülmetélkedjen és betartsa a törvényt (Apostolok cselekedetei 15,24). Ez a fajta hozzátevés az evangéliumot elferdítette, és Pál apostol átkot is mondott ki rájuk. A katolicizmus immár 15 évszázada tesz hozzá az evangéliumhoz olyan dolgokat, amiről a judaisták akkor még csak nem is álmodtak. Ez is kiérdemli Pál apostol fent idézett szavait: „legyen átok".
A Biblia evangéliumának ellentmondva
Pál apostol nagyon világossá tette, hogy az üdvösség abból származik, hogy az ember hisz az evangéliumban: „Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére..." (Róma 1,16).
Az üdvösség ennyire egyszerű, és semmi köze sincs római főpapok és az egyházi hierarchiában nekik alárendelt személyek véleményéhez. (Egyébként is, az egész római hierarchia csak jóval azután alakult ki, hogy az evangéliumot először hirdették, és százezrek nyertek üdvösséget.)
Pál apostol nem azt mondta a kétségbeesett börtönőrnek, hogy. „Higgy Jézus Krisztusban, és ez majd elindít téged egy jó cselekedetekkel kikövezett hosszú úton, majd egyháztag leszel, veszed a szentségeket, imádkozol a szentekhez, stb. Aztán, ha elég jó cselekedetre szert tettél már, a purgatórium lángjaiban elég gyötrő szenvedésen keresztülmentél, és ha elég misét és rózsafüzért mondanak érted, a menny kapuja végül megnyílik előtted." Ne feledkezzünk el arról, hogy ez Róma evangéliuma. Amelyek által Róma rendkívüli befolyásra tett szert azok fölött az embermilliók fölött, akik tőle várják üdvösségüket. És ezeknek a félrevezetett embermillióknak a sorsa egyáltalán nem lehet közömbös számunkra.
A római katolikus üdvösség tehát nem azonos azzal, amiről a Biblia beszél. Jézus Krisztus azt mondta: „jöjjetek énhozzám" (Máté 11,28); Róma pedig: „gyertek az Anyaszentegyházba". A katolikusok nem érhetik el Jézus Krisztust közvetlenül, hanem csak az egyház által, amely az üdvösséghez még felkínálja - ráadásként Jézus Krisztus elvégzett munkájához - a szentek érdemeit, a vezeklésbe és a jó cselekedetekbe vetett bizalmat, a mások helyetti szenvedést, a pápának való tökéletes alárendeltséget, az egyházi határozatok maradéktalan megtartását stb. A II. vatikáni zsinat dokumentuma nagyon egyértelműen foglal állást abban a kérdésben, hogy a katolikus egyház „szükséges az üdvösségre."28
Ezt a dogmát számos pápai rendelet is tartalmazza, pl. VIII. Bonifác pápáé is: Csak egyetlen szent, katolikus és apostoli egyház létezik, és rajta : kívül nincs üdvösség...; mindenképpen szükséges az az üdvözüléshez minden emberi teremtmény számára, hogy alárendeltje legyen a római pápának.29
Egy katolikus hívő számára az egyház az üdvösség kulcsa, és ez tartja őt az egyház által előírt cselekedetek taposómalmában. Az új egyetemes mű, A katolikus egyház katekizmusa (Catechism of the Catholic Church) utalást tesz „az üdvösség különböző módjaira", amit az egyház szolgáltat a hívek számára30, és megállapítja, hogy „az üdvösség Krisztustól, a főtől való, és az egyházon, az Ő testén keresztül adatik...; ezért az szükséges az üdvösség elnyeréséhez."31
A II, vatikáni zsinat dokumentuma ugyancsak megerősíti azt a nézetet, hogy az üdvösségnek vannak „eszközei", és ezeket az egyháznak áll jogában szétosztania:
Az egyház közösségébe azok épülnek be teljesen, akik Krisztus Lelkét hordozva magukban, elfogadják az egyház egész rendjét és az üdvösségnek az egyházban létesített minden eszközét; és a hitvallás, a szentségek, az egyházkormányzat és az egyházi közösség kötelékei által, vagyis látható szervezettségén át kapcsolódnak össze Krisztussal, aki az egyházat a pápán és a püspökökön át kormányozza."
Ahelyett, hogy egyedül Jézus Krisztust tartaná szem előtt, és Vele lenne személyes kapcsolata, egy katolikus hívő egyházára tekint, és számára az a fontos, hogy azzal legyen jó a kapcsolata, amikor majd meghal, ugyanis ez dönti majd el, hogy üdvözül, vagy sem. Ezt tanítják a katolikusoknak már gyermekkortól kezdve, ez olvasható az összes katekizmusban, és ezt mondatják el első áldozáskor is. A szentírás és a hagyomány alapján azt tanítja, hogy ez a földön vándorló egyház szükséges az üdvösségre... Ő [Krisztus] maga világosan... hangsúlyozta, hogy az egyház is szükséges, hiszen a keresztségen mint ajtón át az egyházba lépnek be az emberek.33
A Vatikán új, egyetemes katekizmusa teljesen világosan kimondja, hogy az üdvösség Jézus Krisztustól az egyházon keresztül folyik.34
A 992. egyházi törvény a római katolikus egyházat „a megváltás szolgájának" nevezi.3S
Római katolikus apologéta azt is állíthatná, hogy nem szükséges az egyháztagság ahhoz, hogy valaki üdvözüljön, és ugyancsak a II. vatikáni zsinat dokumentumát idézhetné. Azt is állíthatná ez alapján, hogy még a bálványimádók is elnyerhetik az üdvösséget anélkül, hogy az egyház tagjává kellene válniuk: Azoktól sincs távol az igaz Isten, akik homályos képekben keresik az ismeretlen Istent... az Üdvözítő is azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Elnyerhetik ugyanis az örök üdvösséget mindazok, akik önhibájukon kívül nem ismerik Krisztus evangéliumát és egyházát, de őszinte szívvel keresik Istent, és a kegyelem hatása alatt arra törekszenek, hogy teljesítsék akaratát, amelyet lelkiismeretük szavában ismernek fel.J6
Ez előző részekből azonban világosan kitűnik az, hogy „Isten népének ebbe a katolikus egységébe tartoznak vagy ehhez vannak rendelve mind a katolikus hívők, mind Krisztus más hívei, mind pedig általában az összes emberek, akiket az Isten kegyelme meghívott az üdvösségre."37
A következő bekezdésben arról olvashatunk, hogy „nem üdvözülhetnek tehát azok, akik nem akarnak belépni az egyházba, vagy nem akarnak megmaradni benne, noha jól tudják, hogy Isten, Jézus Krisztus által az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus egyházat".38 Más szavakkal, pogány bálványimádók az egyház tagjainak tekinthetők bizonyos szempontból még akkor is, ha ennek nincsenek tudatában, így az egyház üdvösséget szerezhet az ő számukra is. A protestánsokat és különösen az ex-katolikusokat azonban a kiátkozás sújtja.
Mi a baj a jó cselekedetekkel?
Nagyon lényeges, hogy megkülönböztessük az üdvösség kiérdemelésére irányuló jó cselekedeteket (egyébként ilyen nem létezik), azoktól a jó cselekedetektől, amelyeket a Galatabeliekhez írt levél „a Szellem gyümölcseinek" nevez (Galata 5,22-23). Az utóbbi annak az eredménye, hogy valaki újjászületett a Szent Szellem által. Egy bűnös ember jó cselekedetek által ugyanúgy nem válhat szentté, mint ahogyan egy vadalmafa sem lesz golden almafává azzal, ha gyönyörű golden almákat függesztünk az ágaira.
A gyümölcs a fa fajtájától függ. Egy bűnös ember is csak akkor képes Isten előtt kedves cselekedetekre, ha kegyelem által megtér, és így csodálatos módon Isten őt szentté változtatja. „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket..." (Titus 3,5).
Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ami a mi szemünkben „jó", Isten szemében nem mindig az. Jézus azt mondta: „Senki sem jó, csak egy, az Isten" (Márk 10,18). Isten tökéletes mércéjével mérve „nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is" (Róma 3,12; Zsoltárok 14,1-3). „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül..." (Róma 3,23).
Vagyis ami „jó cselekedet" a mi szemünkben, Isten számára elfogadhatatlan. Ami a törvény megtartását illeti, erről a következőt mondja az Ige: „a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg Ő előtte" (Róma 3,20).
Képzeljük csak el, hogy valakit letartóztatnak gyorshajtásért, és ő azt hiszi, hogy majd megússza a büntetést, ha elmondja, hogy sokkal többször hajtott már ezen az úton a sebességet betartva, mint ahányszor átlépte a sebességkorlátozást. Ezzel az érvvel egy világi bíróság előtt nemigen jutna semmire, mégis emberek tömegei remélik, hogy jó cselekedeteik felülmúlják a bűnöseket, és így aztán majd kiérdemlik, hogy a mennyek országába jussanak. Tegyük fel, hogy a vétkes fél - ha visszatérünk az előző példához - azt mondja a bírónak: „Kérem, engedjen szabadon, és megígérem, hogy nem szegem meg többé a törvényt, nem lépem át a megengedett sebességet!" A bíró a következőt válaszolja: „Ha nem szegi meg többé a törvényt, akkor ezzel csak betartja, amit az megkövetel," Ha ezután tökéletesen is élnénk életünk hátralevő részét (még ha ezt meg is tudnánk tenni), akkor sem tudnánk jóvátenni egyetlen múltban elkövetett bűnünket sem.
Ráadásul, az üdvösség ajándék: „az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet" (Róma 6,23); „örök életet adott nékünk az Isten, és ez az élet az ő Fiában van" (lJános 5,11); senki sem tehet semmit azért, hogy megszerezze, hogy kiérdemelje vagy kifizesse azt, ami ajándék. Ezt ingyen kell, hogy kapjuk, máskülönben már nem ajándék. Jézus azt mondta: „És én örök életet adok nekik" (János 10,28).
Az üdvösséget és az örök életet Istentől való ajándékként kell elfogadnunk. Bármilyen kísérlet, amely arra irányul, hogy cselekedeteket ajánljon fel érte, az ajándék elutasítását jelenti.
Nincs lehetőség akkor arra, hogy jót cselekedjünk? Dehogynem! A jó cselekedetek követik a megtérést, az üdvösség elnyerését, mint ahogyan egy fa is gyümölcsöt terem, vagy ahogyan a fény is együtt jár a napfelkeltével. A Biblia igenis buzdítja a keresztényeket arra, hogy „legyenek gazdagok a jó cselekedetekben" (l.Timóteus 6,18), és hogy „igyekezzenek jó cselekedetekkel elöl járni" (Titus 3,8). Aki keresztény, az „új teremtés" (2Korintus 5,17), „teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre" (Efézus 2,10), és mindig arra kell törekednünk, hogy jó cselekedetekre igyekezők legyünk (Titus 2,14).
És nincsenek olyan katolikusok, akik üdvözülnek?
„De biztosan vannak katolikusok, akiknek üdvösségük van!" - válaszolják gyakran, amikor elhangzik egy-két fontos igazság a katolicizmussal kapcsolatban. Bennem sokkal több a jóindulat, mint Rómában, amelyik kiátkozza azokat, akik azt állítják, hogy üdvösségük van. Igen, vannak katolikusok, akik elnyerhetik az üdvösséget, de csak akkor, ha ugyanabban az evangéliumban hisznek, amely által a többi elveszett ember is üdvösséget nyer. Senki sem hihet egyszerre két, egymásnak teljesen ellentmondó állításban.
Nem hiheti valaki egyszerre azt, hogy Jézus Krisztus őt megváltotta kiontott vére által, és azt, hogy a megváltás jó cselekedetek, szenvedés és rituálék által fokozatosan valósul meg. Nem hiheti valaki azt, hogy az üdvösség hit által van, és „nem cselekedetek által", és ugyanakkor azt, hogy a jó cselekedetek által valaki kiérdemelheti az üdvösséget.
Gyakran védekeznek azzal, hogy a római katolikus egyház az ortodox hitvallást vallja, így tehát minden katolikus egyben keresztény is. Az ősi hitvallás azonban nem tartalmazza az evangéliumot, sem az apostoli, sem a niceai.
Kijelentik, hogy Jézus Krisztus Isten, hogy szűztől született, hogy „szenvedett Pontius Pilátus alatt", de azt nem tartalmazzák, hogy meghalt a bűneinkért, és hogy üdvösségünk van az Őbelé vetett hitünk által.
Tévedés lenne tehát azt állítani, hogy a római katolikus egyház teljes evangéliumi keresztényekből áll csak azért, mert „az ősi egyház hitvallását" vallja magáénak.
Spanyolországban 2000 családnál végeztek egy felmérést, és csak 2(!) otthonban akadt olyan személy, aki világosan tudta az evangélium lényegét, azok is protestánsok voltak. A többi 1998 család katolikus volt, akik azt hitték, hogy jó cselekedetek, misére járás által majd bejutnak a mennybe. Misszionárius barátaim 15 évet töltöttek Spanyolországban, ahol az evangéliumot hirdették, de közülük egy sem találkozott olyan katolikus hívővel, akinek üdvössége lett volna, vagy tudta volna, hogy hogyan lehet elnyerni azt. Ha teljes evangéliumi keresztények megértik azt, hogy a katolikusok el fognak veszni, akkor minden bizonnyal éjt nappallá téve fognak munkálkodni azon, hogy az evangélium igazsága hozzájuk is eljusson!
Én, jómagam, sok olyan volt katolikussal tartom a kapcsolatot, akik megtértek és elhagyták az egyházukat. Nincs köztük egy sem, aki valaha is hallotta volna az igazi evangéliumot régi egyházában; úgy lett üdvösségük, hogy hittek abban az evangéliumban, amit a katolicizmus megátkozott.
Engem leginkább a katolikusok iránt érzett őszinte szeretet és irgalmasság indított arra, hogy ezt a könyvet megírjam. Célom, hogy elnyerjék az üdvösséget.
Címkék: vatikán
