Dave Hunt: A Vatikán árnyékában 27. fejezete

És mi a helyzet Máriával?
Nincs senki, ó, legszentebb Mária, aki nálad nélkül üdvözülhetne...
Szent Germanus1
Ahogy az örökkévaló Atyához is csak Jézus Krisztus által van menetelünk, ugyanúgy csak Márián keresztül juthatunk jézushoz. Általad mehetünk csak a Fiúhoz, ó, áldott szűz, életnek és üdvösségnek anyja...
Szent Bernát2
A te kezedbe teszem örök üdvösségemet, és neked ajánlom a lelkemet..., ugyanis ha te védelmezel engem, drága anya, nem félek semmitől; még a bűneimtől sem, hiszen teáltalad megbocsátást nyernek, és a démonoktól sem, mert te a pokol minden erőinél erősebb vagy. Még Jézustól, az én ítélőbírámtól sem félek, mert egyetlen imáddal ki tudod őt engesztelni irányomban. Egy dolog miatt azonban szorongás tölti el a bensőmet: félek, hogy a kísértés órájában nem hívom segítségül a te nevedet, és ezért nyomorultan kárhozom el. Majd akkor, kérlek, szerezd meg számomra bűneim bocsánatát...
Részlet egy Máriához szóló imákat tartalmazó imakönyvből. És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai kinn állnak, téged akarván látni 0 pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai ezek, akik az Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik azt.
Lukács 8,20-21
Lőn pedig, mikor ezeket mondá, fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közül, monda néki: Boldog méh, amely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál! Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok, akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt.
Lukács 11,27-28
Az előzőekben már utaltunk arra, hogy a fenevadon ülő asszony nem más, mint Vatikán városa, illetve az eljövendő vi­lágvallás, amelynek majd itt lesz a főhadiszállása. De miért
as­szony ül a fenevadon és nem férfi? Miért jelenik meg ez az eljövendő világvallás pont egy asszony képében? Ez is, mint a Jelenések könyve 17. részében szereplő többi fontos jellemvonás, tökéletesen ráillik a Vatikánra. A római katolicizmus messze legnépszerűbb alakja az asszony. Mindent elhomályosít maga körül, még Istent is. Sokkal több imát mondanak a katolikus Máriához, több tiszteletet és figyelmet szentelnek neki, mint Jézus Krisztusnak és az Atyának együttvéve. Mária-kegyhelyek ezrei vannak világszerte, milliók látogatják a világ minden tájáról, míg Jézus tiszteletére emelt kegyhelyről alig hallani. Egy talán mégis van, Québecben, Beauvoir városban.
Vannak olyan katolikus vezetők, akik még dicsekednek is, hogy a katolikus egyház mennyire együtt halad a korral, hiszen ma az „isten­női tudat" és a nők egyenjogúságának virágzását tapasztalhatjuk min­denfelé. A nőt illeti meg a legnagyobb tisztelet, övé a legnagyobb ha­talom. A katolicizmusban is egy az, akin keresztül minden kegye­lem, ajándék, áldás és erő jön az egyén életére. Ez egy olyan nőalak, aki azzal a félelmetes erővel rendelkezik, hogy akár az egész világot is egyesíti egyetlen vallássá, beleértve a muzulmánokat is. Ez az „örök szűz" azonban semmiféle kapcsolatban nem áll a Biblia Máriájával, aki nemcsak Jézus anyja volt, hanem József szerető felesége is.
Mária valóban „örök szűz"?
A Biblia szerint Mária érintetlen volt Jézus megszületéséig. Ezt köve­tően azonban több gyermeke is született férjétől, Józseftől. Erre a tény­re egyértelműen utal az a kifejezés is, hogy Jézus „elsőszülött fiú" volt, illetve, hogy „nem ismeré őt, míg meg nem szülé" Jézust (Máté 1,25). Többször találni utalást Jézus fiú- és lánytestvéreire, közülük néhányat név szerint is megemlít az Ige. Az emberek, akik ismerték Jézust, és tudták, hogy Názáretben nőtt fel, „álmélkodtak és ezt mondták: 'Hon­nét van ebben ez a bölcsesség és az erők?'" majd hozzátették: Nem ez-é amaz ácsmesternek fia: nem az ő anyját hívják-é Máriá­nak, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? És az 8 nőtestvérei is nem mind mi nálunk vannak-é? Honnét vannak te­hát ennél mindezek? (Máté 13,55-56; Márk 6,3.)
Katolikus hitvédők, mint például Kari Keating, ragaszkodnak ah­hoz, hogy itt a testvér és a nőtestvér szavakon valójában unokatestvé­reket kell érteni. Azzal indokolják, hogy Máténak és Márknak muszáj volt a testvér/nőtestvér szavakat használnia, mert sem a héber, sem az arám nyelvben nincs külön szó az „unokatestvérre". Természetesen semmi alapja nincs ennek az egyáltalán nem bibliai feltételezésnek. Egyébként Máté és Márk görögül írták az evangéliumot. Keating to­vább érvel, hogy bár létezett az unokatestvér szó görögül (anepsziosz), a görög nyelven író zsidók mégis továbbra is azt a zsidóknál bevett gya­korlatot követték, hogy minden rokonra a testvér és nőtestvér (adelphosz) szavakkal utaltak. Számos példát sorol fel, persze egyiket sem az Újszövetségből, mert abban nincs erre példa. Sőt az anepsios szó megtalálható a Kolossébeliekhez írt levél 4. részének 10. versében; itt Barnabás unokatestvérét említi a Biblia. Nem mellékes még az sem, hogy Jézus testvéreit mindig úgy említi az Ige, hogy azok Mária társa­ságában voltak, ezzel is jelezve, hogy azok az 8 gyermekei voltak, és ő viselte gondjukat, amikor pedig már felnőttek, közvetlen családtagként utaztak vele.
Katolikusok még azt az érvet is felhozzák, hogy Jézus Krisztust va­lamilyen módon beszennyezi az, hogy olyan anyaméhből jött a világra, amelyik még később is megfogant, és más gyermekeknek is életet adott. Ez az érv egyáltalán nem támasztható alá a Bibliában leírtakkal, és valójában figyelmen kívül hagyja, hogy Jézus Krisztus megalázta ma­gát azzal, hogy emberré lett. A katolikus Peter de Rosa nagyon érde­kes magyarázatot ad arra, hogy Róma miért nem ismerheti el, hogy Mária normális házaséletet élt férjével, miután Jézus a világra jött.
Azt már említettük, Hogy a papok, különösen a pápák keltették életre Máriának mint szűznek a kultuszát. Ez azzal magyarázható, hogy a cölibátusban élő személy számára az ideális nő az, aki teljesen mentes mindenfajta szexualitástól, mégis szül gyermeket. Máriának született egy gyermeke anélkül, hogy férfit ismert volna. Ez jelenti a „tökéletességet"....4
Ha Mária szüzességi fogadalmat tett volna, akkor - ahogy erre Lu­ther is rámutatott - azzal, hogy megengedte Józsefnek, hogy feleségül vegye, árulást követett volna el, és meggyalázta volna a házasság szent szövetségét. Még a katolikus egyház sem engedi meg, hogy egy feleség önmegtartóztató legyen saját kénye-kedve szerint. A Biblia pedig kife­jezetten ellene van, és ki is jelenti, hogy a házasélet Isten akarata a há­zasfelek számára (IMózes 1,28; 2,21-24, lKorintus 7,3-5), és tisztes­séges minden tekintetben (Zsidókhoz írt levél 13,4).
Teljesen nyilvánvaló, hogy Mária Gábrielhez intézett szavai - „Mi módon lesz ez, holott én férfit nem ismerek?" (Lukács 1,34) - kizáró­lag akkori helyzetére vonatkoznak. Ez nem azt jelenti, hogy itt egy szü­zességi fogadalmat tett Mária. Ha így lett volna, akkor nem jegyezte volna el magát Józseffel (27. vers). Ha viszont Mária örök szüzessége nem igaz, akkor a többi vele kapcsolatos katolikus tanítás sem igaz (pl. szeplőtelen fogantatása, a mennybe való felvitetése testben stb.).
Mária mint „Isten anyja"
Az egyik legtekintélyesebb, „szűz Máriáról" szóló könyv Liguori Szent Alfonz: Mária dicsősége címet viseli, és valójában gyűjteménye mindan­nak, amit a római katolikus egyház „szentjei" az évszázadok során Má­riáról mondtak. Meghökkentő fejezetcímekkel találkozhatunk, ame­lyek Mária különböző tulajdonságaira, képességeire, címeire és felada­taira utalnak. A legtöbb közülük senki mást nem illethetne, csak Jézus Krisztust. A következőket tulajdonítja a könyv Máriának: „Mária, a mi életünk"; „Mária, a mi reménységünk"; „Mária, a mi segítőnk"; „Mária, a mi pártfogónk"; „Mária, a mi oltalmazónk"; „Mária, a mi üdvössé­günk". Az alábbiakban néhány idézetet olvashatunk a könyvből, ame­lyek Máriának az üdvösségben betöltött szerepéről szólnak:
A bűnösök csak Márián keresztül nyerhetnek bocsánatot..., aki nem fordul segítségért Máriához, elesik és elveszik. Mária... a mennyek kapuja, ugyanis senki sem léphet be abba a szent országba nála nélkül. Csak általa léphet bárki is az üdvösség útjára...; minden ember üdvössége attól függ, hogy Mária kedveli-e és védelmezi-e. Akit Má­ria oltalmaz, megtartatik, és akit nem, az elkárhozik... A mi üdvössé­günk a te kezedben van, Mária... Isten nem fog minket megtartani a te közbenjárásod nélkül...; minden kegyelemben csak általad részesül­hetünk, ó, Istennek anyja...5
„Istennek anyja"? Igen, Jézus Krisztus valóban Isten, Mária valóban az anyja, de nem úgy anyja, mint Istennek. Jézus Krisztus már Isten volt azelőtt, hogy Mária megszületett volna. Mária annak az emberi testnek az anyja, amit Istennek Fia magára vett, amikor emberré lett. Semmi­képpen sem lehet tehát azt mondani, hogy Mária Istennek anyja. Az Ige egyébként nagyon jól rávilágít Mária szerepére: Azért a világba bejövetelekor így szól: ... testet alkottál nekem (Zsidókhoz írt levél 10,5).
Máriát a római katolikus tradíció minden bibliai alapot mellőzve felmagasztalja, és ez nyilvánvaló a hozzá intézett imákból is. A fejezet elején található idézetek csak ízelítők abból a szó szerint több ezer imából, amelyek világosan rámutatnak arra, hogy ez a hamis Mária a római katolicizmus lényege és éltető ereje. A kritikára e tekintetben nagyon is érzékeny katolikus hitvédők azonban tagadják, hogy a kato­likus hívek Máriához imádkoznának. Peter Kreeft például megtévesz­tő módon a következőket írja: „a katolikusok [nem imádkoznak szen­tekhez, hanem] csak arra kérik a szenteket, hogy imádkozzanak értük, úgy, ahogyan mi is megkérünk valakit az élők közül, hogy imádkozzon értünk".6
Ennek persze az ellenkezője valósul meg, hiszen a katolicizmus leg­népszerűbb imái többnyire szentek/ie?, különösen Máriához szólnak, és nem az Atyához vagy Jézus Krisztushoz. Sőt, ezekben a Máriához szó­ló imákban olyan dolgok megtételére kérik, hogy ehhez nélkülözhetet­lenül szükséges, hogy ő maga is Isten legyen, bizonyos esetekben ma­ga Jézus Krisztus. 1993 augusztusában Denverben egy vasárnapi misét azzal zárt be II. János Pál pápa, hogy a fiatalságot és az egész világot Mária védelmére és vezetésére bízta: Mária, kérünk, hogy helyezd rá a te védelmedet az elkövetkező na­pok előkészületeire, a fiatalok világnapjára. Mária, kegyelemmel teljes, ezt a nagy ünnepet a te gondjaidra bízzuk. Mária, aki felvitettél a mennybe, a te gondjaidra bízzuk a világ fiataljait... és az egész világot!7
A katolikusok valóban csak megkérik Máriát, hogy imádkozzon ér­tük?! Ha valaki imát kér egy barátjától, nem így kéri: „könyörgök a te védelmedért", sem úgy, hogy „rád bízom az egész világot". Az ilyen ké­rések nagyon is tipikusak a Máriához intézett katolikus könyörgések­ben, valamint az, hogy ezek mind mindenhatónak tüntetik fel, és azt állítják, hogy gondját viseli mindazoknak, akik benne bíznak.
Mária, a menny királynője"
A Time magazin úgy nyilatkozott, hogy „a modern pápák szerint" Má­ria az „univerzum és a menny királynője..."8 1993 szeptemberében Lit­vániában a pápa úgy beszélt Máriáról, mint „az egyház anyjáról, az apostolok királynőjéről és mint arról a személyről, akiben a Szenthá­romság lakozik". Arra hívta fel a figyelmét „már felszentelt és még fel­szentelés előtt álló papoknak, hívő férfiaknak és nőknek, hogy arra a Máriára tekintsenek, akit... ott, azon a helyen tisztelnek, Siluté szent­helyein"9, ahová ő maga is elzarándokol majd. Ezt követően Mária ke­gyelmére bízta a jelenlevőket. Ehhez hasonló istenkáromlás szerepel az egyik leggyakrabban mondott katolikus imában is, a rózsafüzérben. A következő kéréssel végződik: Üdvöz légy, mennyek szent királynéja, kegyelemnek anyja! Te vagy életünk és reménységünk. Te hozzád kiáltunk, Éva elűzött gyer­mekei, hozzád emeljük fel sóhajainkat, gyászunkat, könnyeinket eb­ben a siralomvölgyben. Ezért fordítsd, kegyes pártfogónk, irgalmas szemeidet felénk, hogy meglássuk méhednek áldott gyümölcsét, Jé­zust. O, drága szűz Mária!
Mária lenne „életünk" és „reménységünk"? A Szentírás szerint Jézus Krisztus az életünk (Kolossé 3,4)! Arra a kérdésre, hogy miért Mária a katolikusok reménysége, Fulton J. Sheen püspök a következő magya­rázatot adja. (Öt egyébként Billy Graham nagy elismeréssel „a XX. század legnagyobb szónokának"10 tartja.) A magyarázat a következő: Amikor felszenteltek, arra az elhatározásra jutottam, hogy az eucharisztia szent áldozatát minden szombaton a Szűzanyának ajánlom fel... Ezért teljes bizonyosságom van, hogy amikor majd Krisztus ítélő­széke elé kerülök, Krisztus a következőt mondja nekem: „Hallottam mát rólad anyámtól". Életemben eddig mintegy harminc zarándokutat tettem a lourdes-i Miasszonyunk kegyhelyhez, és tízet a fátimaihoz."
Milyen szánalmas megnyilvánulása ez az örök élet reményének! Milyen szomorú abban bízni, hogy majd Mária szól egy jó szót az érde­kében, amiért annyira odaszánta magát neki! És mi van Jézus Krisztus­ba vetett hitével, aki meghalt bűneiért? A katolicizmusban Jézus Krisztus és bűneinkért való kereszthalála nem elegendő. Ahhoz, hogy valaki üdvözüljön, ki kell érdemelnie Mária kegyeit, ugyanis ő az, aki eldönti, ki léphet be a mennyek kapuján. Legalábbis ezt a hiedelmet bizonyítja az előbbi jó néhány idézet.
Mária „irgalmas szemei" valóban látnak mindenkit a világon? Va­lóban ő az „irgalom anyja"? Nem létezett talán Isten irgalma már jóval azelőtt, hogy Mária megszületett? Olvashatunk „kegyelmes Istenről" (Zsoltárok 59,18) a Bibliában, illetve arra buzdít minket, hogy bízzunk „Isten kegyelmében" (Zsoltárok 52,10, Lukács 1,78), de soha egyetlen szó sem esik az egész Szentírásban Máriának az emberiség felé való ir­galmasságáról, kegyelméről.
Azoknak, akik megismerték Isten kegyelmét, nincs szükségük Mária kegyelmére! Ráadásul mindenhatónak, mindentudónak és mindenütt jelenlevőnek (egyedül Istenre jellemző tulajdonságok) kellene lennie ahhoz, hogy ki tudja terjeszteni kegyelmét az egész emberiségre.
Pál és János apostol is úgy írnak, hogy a „kegyelem, irgalmasság és békesség" Istentől árad a hívőkre (l.Timóteus 1,2; 2Timóteus 1,2; Titus 1,4; 2János 1,3), és sehol sincs arról szó az egész Bibliában, hogy ezek Mária közvetítésével jönnek a hívők életére. A rózsafüzér azonban azt a látszatot kelti, hogy sokkal inkább az ő irgalmasságától függ minden, és nem Istenétől. Valóban Mária tesz valamit annak érdekében, hogy a hívők Jézus Krisztus jelenlétébe kerüljenek? A rózsafüzér alapján ezt hinné az ember.
Mária lenne a „menny királynője"? A Szentírásból kiderül, hogy Jé­zus Krisztus a király, de arra még csak utalás sincs, hogy van egy ki­rálynő is, és még kevésbé arra, hogy az Mária. Ha lenne olyan király­nő, aki Jézus Krisztussal együtt uralkodna, akkor az minden valószínű­ség szerint a menyasszony lenne, vagyis a megváltott és megtisztított emberekből álló egyház. Az egyházra azonban soha nem utal úgy az Ige, mint a „menny királynőjére". A „menny királynőjét" akkor említi a Biblia, amikor arról a bálványról ír, amit a pogány népek imádtak, és amelyiknek a zsidó asszonyok áldozatokat vittek, magukra vonva ezál­tal Isten haragját: A fiak fát szedegetnek, az atyák gyújtják a tüzet, az asszonyok pe­dig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldozzanak, hogy engem felinge­reljenek... Amiatt, hogy (az ég királynőjének) füstölve áldoztatok, és vétkez­tetek az Úr ellen... azért következett ti reátok ez a veszedelem... Jeremiás 7,18; 44,23)
Róma azonban nemcsak hogy nem szégyelli, hanem még büszkél­kedik is azzal, hogy a pogánysággal hozzák kapcsolatba. Sok katolikus dicsekszik azzal, hogy Mária eredetileg a „görög mitológia nimfáját, Maiát helyettesíti, akinek Zeusszal, az egek istenével való kapcsolatá­ból született Hermész". Egyébként a május hónapot is Maiáról nevez­ték el, és ezért a nőalakra csak mint „május királynőjére utaltak...; vé­gül a jezsuiták arra irányuló erőfeszítései, hogy május királynőjét szűz Máriává változtassák, sikeresnek bizonyultak..."12
Máriák sokasága
Nagyon sok Mária létezik a katolicizmuson belül, van ilyen „Miasszo­nyunk", van olyan „Miasszonyunk" stb., ugyanis Mária sok különböző alakban jelenik meg. A legtöbb katolikusnak megvan a maga kedvenc „Máriája", van, aki a „Medjugorei Miasszonyunkat" szereti, mások a „Guadelupéit", esetleg a „Lourdes-it". II. János Pál pápának két ked­venc Máriája van: a Jasna-gorai „fekete szűz", Lengyelország védő­szentje és a „Fátimai Miasszonyunk". Az utóbbi állítólag akkor jelent meg neki, amikor az ellene elkövetett gyilkossági merénylet után lába­dozott. (A merénylet egyébként pontosan azon a napon történt, ame­lyiken a „Fátimai Miasszonyunk" először jelent meg Fátimában, 1917. május 13'án). A „Miasszonyunk" megjelenésekor közölte a Szentatyá­val, hogy azért mentette meg az életét, mert célja van vele, és még azt is hozzátette, hogy olyan jelet fog adni a világ számára, amely arra kényszeríti majd, hogy meghajoljon a pápa mint legfelső szellemi hata­lom előtt. A Time magazin is közölt egy rövid beszámolót ezzel kapcso­latban: A Mária iránti nagy elkötelezettség már hazájában, Lengyelország­ban beleivódott a pápába, ugyanis évszázadokon keresztül azt tartot­ták, hogy a [fekete] Madonna volt az, aki a muzulmán törökök csapa­tait meghátrálásra kényszerítette, aki megvédte az országot a svéd lu­theránusoktól, majd 1920-ban a szovjet bolsevikok csapataitól... II. János Pál Mária egyesítő erejét tette pápai arzenálja központi tényezőjévé. Ellátogatott számtalan Mária-kegyhelyre a világ minden táján, és szinte valamennyi beszédében és imájában a Madonnát hív­ja segítségül.13
Az a Mária, akire a pápa Denverben utalt, elsősorban az „ifjúság vi­lágnapjához" kapcsolódik, aminek megünneplését a pápa már évek óta szorgalmazza. Mária képét egyébként kitették egy éjszakai vigília alkalmából a Denver közelében levő Cherry Creek parkba, hogy a pá­pa tiszteletére oda érkező zarándokok imádkozhassanak hozzá a vigílián. A pápa helikopterrel érkezett a helyszínre. Az egyik újságíró a kö­vetkezőképpen számol be az eseményekről: Már jóval elmúlt este 9 óra is, amikor az ifjúsági világnap hivata­los szentképe feltűnik. A vigíliának ezt a részét csak úgy hívják: „az új adventi Miasszonyunk, szűz Mária képének imádása". A zarándokok csak most látják először a festményt, ami Máriát ábrázolja méhében a még gyermek Jézussal... Az új adventi Miasszonyunk a legközönségesebb ikon, amit vala­ha láttam..., ahogy a Colorado és a fiatalok kórusa a „Taize Magnificat"-ot énekli, tíz denveri fiatal felemeli a Miasszonyunk szentképét, és körbehordozza a színpad előtti részen. A tömeg teljes extázisban van, tűzijátékhoz hasonló fényjáték kíséri az üdvrivalgást, miközben virágszirmot szórnak az ikonra...14
Másnap, vasárnap a pápa újra helikopteren érkezik. A még mindig didergő zarándokok (akik az éjszakát a parkban, a földön alva töltöt­ték) újult lelkesedéssel és izgalommal üdvözlik. A mise során a jelen­levő háromezer papnak jó néhány órába telt, amíg kiosztotta az ostyát a mintegy 375 ezer emberből álló tömegnek. Beszéde során a pápa többször személyes hangon szólt a mennyben levő Máriához. Beszédét így kezdte: A szívem tele van a mennyek királynőjének dicséretével, aki a mi reménységünk és vigasztalásunk egyetlen forrása a mennyei Jeruzsá­lem felé vezető zarándokutunkon. Ezzel a reménységgel köszöntöm mindazokat, akik ezen az ünnepélyes liturgián részt vesznek... Ez a li­turgia Máriát, a napba öltözött asszonyt mutatja... Ó, napba öltözött asszony, a világ fiataljai szeretettel köszöntenek téged...! Máriában az életnek a halál fölött aratott győzelme realitássá lesz... Ó, Mária, te vagy az egyház anyja, te vezetsz minket a mennyből...; és te segítesz abban, hogy növekedjünk szentségben, azáltal, hogy le­győződ a bűnt.15
Mária-kultusz és Mária-imádás
IX. Piusz már 1854-ben fellőtte a pápai tévedhetetlenség kísérleti lég­gömbjét. Az egyház jól fogadta, ugyanis tartalmazta az örök népszerű­ségnek örvendő „szűz Mária" témát. IX. Piusz saját kezdeményezése alapján - anélkül, hogy valamelyik zsinat vagy a magisterium (egyházi tanítóhivatal) támogatta volna vagy tudomást szerzett volna róla - dogmaként jelentette be, hogy minden katolikus hívőnek el kell fo­gadnia Mária szeplőtelen fogantatását, vagyis, hogy Mária „fogantatá­sa első pillanatától fogva... mentes volt minden bűntől, még az ere­dendő bűntől is..." Ezáltal valójában saját tévedhetetlenségét nyilvá­nította ki a pápa, vagyis megmutatta, hogy nincs szüksége a bíborosok támogatására, sem az egyházi zsinatra ahhoz, hogy ilyen nagy hordere­jű dogmát elfogadtasson.
1950. november l-jén pedig XII. Piusz pápa tette meg állítólag té­vedhetetlen kijelentését apostoli alkotmányában, a Munificentissimus DeuSban, miszerint „a szeplőtelen istenanya és örök szűz Mária élete végén testben felvitetett a mennybe". A pápa egyébként azt állította, hogy a mennybemenetel dogmáját az egyház már kezdetektől fogva egyhangúan elfogadta, illetve, hogy a Szentírás is tökéletesen alátá­masztja ezt a tant. Az igazság épp ennek az ellenkezője: a korai egyház­ban teljesen ismeretlen volt ez a tanítás, és a Szentírás sem támasztja alá. Az ilyen pápai kinyilatkoztatás nem más, mint a katolikus hívek általános érzületére adott válasz, és mint ilyen, óriási mértékben hoz­zájárult a Mária-kultusz elterjedéséhez.
A Mária-kultusz fokozatosan alakult ki, szinte párhuzamosan az aposztázia felerősödésével. Miközben a pápa 1993-as denveri látogatá­sán lezajlott Mária-imádásról számolt be, egy író a következőkre em­lékeztet: „az Encyclopedia Britannica szerint az egyháztörténelem első évszázadában egyáltalán nem fektettek hangsúlyt Máriára".'6 A Kato­likus Enciklopédia pedig azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy „...nem meglepő az a felfedezés, hogy az áldott szűz kultuszának semmilyen fel­lelhető nyoma nincs a kereszténység első évszázadaiban".17 Von Döllinger a következő megállapítást teszi: Sem az Újszövetségben, sem az egyházatyák írásiban nem találni arra vonatkozó utalást, hogy mi történt a szent szűzzel Jézus Krisztus halála után. A IV, illetve az V. századból való két apokrif mű - egyi­ket Szent Jánosnak, a másikat Melitónak, Sardis püspökének tulajdo­nítják - a legkorábbi forrás, amelyekben ... utalás történik arra, hogy Mária testben felvitetett a mennybe.'8
A római katolikus egyház határozottan tagadja, hogy Mária imádásáról lenne szó. Nézzünk meg most egy olyan imát, ami rendkívül nép­szerű katolikus körökben: „Jézus, Mária és József, tiéd a szívem és a lel­kem." De miért nem csak Jézusé? Miért másé is?! Csak Isten az, aki kérheti - mivel ő az, aki egyedül megérdemli - valakinek a „szívét és a lelkét" - hogyan adhatja bárki is oda valakinek a szívét és lelkét anélkül, hogy azt a személyt ne imádná?
A buzgó katolikusok közül óriási azoknak a száma, akik magukat Mária szolgálatára szánják oda. Jó példa erre a „Mária Légió" elneve­zésű szervezet, amely „1921. szeptember 7-én kezdődött Írországban..., és ma már a világ minden részén megtalálható. A Mária-csapatok mindenütt jelen vannak"! A Légió fennállása óta már öt pápa elisme­rését vívta ki. VI. Pál pápa például azt mondta, hogy „a Mária Légió azoknak a hadserege, akik korunk gonoszságával vívnak harcot, és tel­jesen odaszánják magukat Máriának".19 Tagadhatatlan, hogy katoliku­sok körében a Mária iránti elkötelezettség sokkal jelentősebb, mint az Atya vagy Jézus Krisztus iránti.
A mindenható, mindentudó és mindenütt jelenlevő Mária
A Soul Magaziné, ami az „Egyesült Államok és Kanada területén lévő Fátimai Miasszonyunk hadseregének hivatalos folyóirata", így nyilat­kozott: „Mária annyira tökéletesen egy a Szentlélekkel, hogy a Szent­lélek csakis vele mint házastársával összhangban cselekszik...; az egész életünk, minden gondolatunk, szavunk és tettünk Mária kezében van...; minden pillanatban ő kell, hogy irányítson, vezessen és átfor­máljon minket, hogy ne mi magunk, hanem ő éljen mibennünk..., mint ahogy Jézus él őbenne, és ahogy az Atya a Fiúban".20 Az emberi­ség minden gondolata, szava és tette Mária kezében lenne? Ő irányít, vezet és önmagához hasonlóvá változtat bennünket? Hát akkor Mária nem más, mint maga Isten!
Különös, hogy a Bibliában soha nem olvasható, hogy a Szent Szel­lem csak Márián keresztül cselekszik! A Szent Szellem már az örökké­valóságtól kezdve cselekedett, jóval azelőtt, hogy Mária a világra jött volna. Az ember egész élete Isten kezében, és nem Mária kezében van. Isten az, aki vezet és irányít minket, és nem Mária. Átváltozni pedig nem Mária, hanem Jézus Krisztus hasonlatosságára fogunk. A Biblia egyébként azt sem említi, hogy Mária a hívőkben él, arról azonban be­szél, hogy Jézus Krisztus él bennünk a Szent Szellem által. Azt állíta­ni, hogy az ilyen ígéretek Máriában lesznek „igenné és ámenné", nem más, mint istenkáromlás, és ezt a Biblia igazi Máriája sem hagyná fed­dés nélkül.
A Biblia többször említi, hogy Jézus Krisztus él a keresztényekben (János 14,20; Kolossé 1,27; Galata 4,19), illetve azok őbenne (Róma 8,1; 2Korintus 5,17; Efézus 2,10 stb,), de arról még csak szó sem esik, hogy valaki Máriában lenne, vagy Mária lenne valakiben. Ehhez Má­riának, mint Jézus Krisztusnak és az Atyának, mindenütt jelenlevőnek kellene lennie. Különös módon ahhoz, hogy elnyerjük, amiről az Ige megígéri, hogy a miénk Jézus Krisztusban, a katolicizmusban Mária közbenjárása szükséges!
A pápa imájában gyakran kéri Máriát, hogy vigasztalja, vezesse, erősítse és védelmezze az „egész emberiséget". Ahhoz, hogy erre képes legyen, mindenhatónak, mindentudónak és mindenütt jelenlevőnek kellene lennie. Ami még ennél is rosszabb, a Szentatya gyakran a kö­vetkező szavakkal fejezi be imáját: „Tarts meg minket, ó szűz Mária, a hit útján, és szerezd meg számunkra az örök üdvösség kegyelmét". Ez egyenesen istenkáromlás! Ennek ellenére nap mint nap kinyilatkoz­tatják, hogy „Mária a bűnösök menedéke...; a mennyek kapuja...; az út, amely a paradicsomba vezet".21
Jézus Krisztus az, aki kifizette bűneinkért a váltságdíjat, és vérével ő vásárolta meg számunkra az üdvösséget. Ez pedig Isten kegyelme ál­tal mindenkié, aki elfogadja. Erről beszélt Pál apostol, mint ahogy a korai egyházban mindenki, és Máriáról nem lehetett prédikációt hallani. Azt állítani, hogy Máriának kell megszereznie, illetve hogy képes arra, hogy megszerezze az ember számára „az örök üdvösség kegyelmét", annak tagadása, hogy Jézus Krisztus bűneinkért való keresztha­lála tökéletesen elegendő, és egyben Isten és Jézus Krisztus kegyelmé­nek és szeretetének elutasítása is. A katolikusok próbálják ezt a ma­guk módján megmagyarázni, de az igazság mégiscsak az, hogy „Mári­át" Jézus Krisztus és az Atya fölé emelik.
Mariológia, Mária-imádás
Egyes konzervatív katolikusok II. János Pál pápát egyháza árulójának tekintik vallási ökumenizmusa miatt, mégis osztják Mária iránti elkö­telezettségét és odaszánását. A pápa ökumenizmusról szóló, Péter, sze­retsz-e engem? című írásának bevezetőjében a művet „a legszentebb szűz Mária szeplőtelen szívének" dedikálta.22
Ahhoz, hogy Mária szíve szeplőtelen legyen, magának Máriának is szeplőtelennek kell lennie. A Bibliában azonban az áll, hogy „mind­nyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül" (Róma 3,23). Mária maga is megtartó Istenében örvendezik (Lukács 1,47), megtartóra pedig csak a bűnösöknek van szükségük. Jézus Krisztus megmondta, hogy „senki sem jó, csak egy, az Isten" (Máté 19,17; Márk 10,18), és ez alól Mária sem kivétel.
Ha valaki annak a feltételezésnek adna hangot, hogy Mária a kato­licizmus fő istensége, biztos, hogy hevesen tiltakozna szinte minden katolikus. Viszont a gyakorlatban ez valósul meg. Azt mondják: ami­kor Mária parancsol, még Isten is engedelmeskedik.23 A Mária-imádást bizonyítja az a sok ezer Máriához intézett ima is, ami őt isteni tu­lajdonságokkal ruházza fel. Egy népszerű értekezésben, melynek címe „A rózsafüzér, a menny kulcsa", a következő szerepel:' A rózsafüzér az üdvösség eszköze, mert Mária egyetlen igaz gyer­meke sem veszhet el; és aki mindennap elimádkozza a rózsafüzért, az valóban Mária igaz gyermeke... Mária a mi mindenható pártfogónk, és ő az, aki megszerzi Isteni Fia szívéből azt, amire gyermekeinek szüksé­ge van... Mindenki számára megadatik az üdvösség, ha a szeplőtelen Máriához fordul.
Az, hogy Jézus Krisztus meghalt bűneinkért, és ingyen kegyelméből örök életet kínál, semmit sem ér Mária nélkül. Jóllehet a Bibliában er­re soha nincs utalás, Pál apostol sem prédikált erről soha, mégis a ka­tolikusok számára Mária lett az üdvösség és a kegyelem csatornájává. Jézus Krisztus és az Atya is fontos szerepet játszik, de Mária az, aki mindent irányít, és ő osztja szét Isten ajándékait azoknak, akik oda­szánt életükkel kiérdemelték, hogy „gyermekei" lehessenek.
Ezt az istenkáromlással egyenértékű dogmát tanítják anélkül, hogy bármilyen bibliai alap állna mögötte. A Biblia arról sem beszél, hogy valaki „Mária gyermekévé" lehet, arról viszont igen, hogy „mindnyá­jan Isten fiai vagyunk a Krisztus Jézusban való hit által" (Galata 3,26). A katolicizmusban valaki „Mária gyermeke" lesz, és azt az ígéretet kapja, hogy „Mária egyetlen igaz gyermeke sem kárhozik el".24 A ha­mis Mária ismét bitorolja Jézus Krisztus trónját!
A katolicizmus elismeri, hogy Jézus Krisztus az egyetlen közbenjáró Isten és ember között (lTimóteus 2,5), viszont állítja, hogy Mária a közbenjáró az emberiség és Jézus Krisztus között, vagyis „ő a legrövi­debb út Jézushoz".25 „Jézusnál van minden kegyelem, és Mária az, akin keresztül ez eljött a hívekhez... Jézus úgy kívánja, hogy saját anyja le­gyen a mi közvetlen pártfogónk..., akire rábízzuk szükségeinket, ő pe­dig elmondja ezeket Jézusnak..."26 így aztán a Jézus Krisztus nevében az Atyához intézett ima Mária közbenjárására szorul, Sőt „minden ke­gyelem" Mária „hatékony közbenjárása" által jön a hívőre: Ó, végtelen jóságú és irgalmú Isten, töltsd be szívünket a legszen­tebb anya iránt érzett bizalommal, akit mi segítségül hívunk, mint Mária szeplőtelen szívét, Te, szeplőtelen szív, hatékony közbenjárásod .. által add meg nekünk mindazt a kegyelmet, amire szükségünk van. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen."
A Biblia azt tanítja, hogy Jézus Krisztus által van menetelünk az Atyához (Efézus 2,18). Arról soha nem beszél, hogy Jézus Krisztushoz viszont Márián keresztül lenne menetelünk, és arról még kevésbé, hogy Máriához kellene könyörögni, vagy hogy ő ad választ az imákra saját belátása és saját hatalma alapján. Ennek ellenére a katolicizmus azt ta­nítja, hogy Mária az egyedüli közbenjáró Jézus Krisztushoz, és hogy köz­benjár azokért, illetve védelmezi azokat, akik segítségül hívják.
Egy fegyenc, aki katolikus hitre tért, elmondta Keating Ez a kőszik­la (This Rock) című magazinjában, hogy hogyan változott meg a saját élete, és hogy mit végzett „a Szentlélek" annak a többi fegyencnek az életében, akik ugyancsak „áttértek". Jézus Krisztust nem sokat emlí­tette (kivéve talán azt, hogy néha keresztet vet), viszont annál többet beszélt az egyházról, a „katolikus közösségről" és természetesen Mári­áról. Az írás egyébként külön hangsúlyozza az elítéltek felé való lelki szolgálat „szellemi gyümölcseit", és bemutatja, ahogy az áttért fegyen­cek részt vesznek azon a lelkigyakorlaton, melynek célja - nem Jézus Krisztusnak vagy az Atyának, hanem - „Mária szeplőtelen szívének való teljes odaszánás": Tudtam, hogy a Szűzanya hívta őket [az elítélteket] a szívéhez... Biztos voltam benne, hogy el lehet úgy rendezni a dolgokat, hogy a csoportból mindenki jelen legyen, amikor Oscar H, Lipscomb érsek jön majd.
Az egyetlen megfelelő időpont reggel fél hét volt, amikor az udva­ron összegyűltünk. A felkészítés 33 napig tartott. Gyilkosok, nemi erőszakot elkövetők, rablók, kábítószer-kereskedők, gyújtogatok vet­ték a fáradtságot, hogy rendszeresen összegyűljenek az Istenanya ked­véért. Nem törődtek a hideggel, a széllel, az esővel, és így készültek fel arra, hogy szívüket és lelküket teljesen odaszánják a Szűzanyának. Elérkezett a nagy nap. Közvetlenül a mise végén elhangzó aposto­li áldás előtt Lipscomb érsek engedélyt adott a nyilvános beiktatásra. Elhaladtunk a Miasszonyunk szobra előtt, és mindenki meghajolt előtte. Ezután felsorakoztunk az oltár előtt, majd letérdeltünk. Mivel én ve­zettem a beiktatási imát, nem láttam pontosan, mi történik körülöt­tem. Később elmondták, hogy az érsek és az őt kísérő papok egész vé­gig nagyon meghatottak voltak. Előttük térdelt 13 súlyos bűnöző, akik mindannyian megtértek lettek, és így Szent Anyjuk lábainál ártat­lan kis gyermekekké változtak.28
Mária a kígyó fejére tapos
Az l.Mózes 3,15-ben található a Messiás eljövetelével kapcsolatos leg­első ígéret. Isten a kígyóhoz (Sátánhoz) beszél: „És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő mag­va között: az [az asszony magva, vagyis a szűztől született Messiás] ne­ked [a Sátánnak] fejedre tapos, te [Sátán] pedig annak [a Messiás­nak] sarkát mardosod". Ugyanezt a részt a katolikus fordításban úgy olvashatjuk, hogy „az [asszony] néked fejedre tapos". Az előbb idézett, A rózsafüzér, a menny kulcsa c. értekezés szerint Mária „tapos a kígyó fejére..., vagyis mindenkinek rá van szüksége ah­hoz, hogy a mennybe jusson".
A katolikus Mária ismét bitorolja Jézus Krisztus helyét, és azt állítják, hogy Ő aratott győzelmet Sátán és a bűn fölött. A katolicizmus az igazságot a lehető legutálatosabb módon ferdítette el. IX. Piusz 1849- es Ubi Primum elnevezésű enciklikájában azt a kijelentést teszi, hogy „Mária taposta meg a Sátán fejét", illetve, hogy Mária az, aki „a keresztényeket mindig is megmentette a csapásoktól, a csapdáktól, az el­lenség támadásától, és mindig meg is őrzi őket a romlástól". Ehhez per­sze szintén Istennek kellene lennie.
1830. november 27-én „Mária" állítólag Párizsban megjelent Catherine Laboure-nak, amint éppen a kígyó fején taposott lábával, és azt a parancsot adta, hogy adjanak ki egy olyan „érmét", amely a Sá­tán fölött aratott győzelmét ábrázolja.29 Az érme rendkívül népszerű lett, és ma is katolikusok milliói viselik nyakukban, hogy védelmezze őket. Sokan esküsznek arra, hogy azért történt velük valami csoda, mert ezt az amulettet viselték.
A kígyó fején taposó Mária csak egy a közül a sok ezer jelenés kö­zül, amit a katolicizmus „szűz Máriának" tulajdonít. Ezek szerte a vilá­gon előfordultak már évszázadok óta. Az utóbbi években azonban egy­re több ilyenről hallunk, és sokkal gyakrabban is fordulnak elő.30 Van, amelyiket nem ismeri el az egyház, sokat viszont hivatalosan is elfogad. Akárhogy is legyen, római katolikusok millióira van hatással, akik eb­ből azt a következtetést vonják le, hogy a katolikus Mária valóban a világ reménysége.
János apostol egy asszonyt látott ülni a fenevadon. Elképzelhető, hogy ez arra a stratégiai szerepre utal, amit Róma hamis Máriája fog majd játszani az antikrisztusi kor előkészületei során? Ezzel a lehető­séggel mindenképpen számolnunk kell.


































































Címkék: