Olvasmány: Gal 6,1–10
Mások nehézségeiben osztozni, segíteni a teher alatt élőknek valódi felüdülés a lelkünk számára, ha szívből jön.
(„Egymás terhét hordozzátok: és íg
y töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal 6,2)1Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. 2Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. 3Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. 4Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. 5Mert mindenki a maga terhét hordozza. 6Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját. 7Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: 8mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. 9A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. 10Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.
Magyarázat:
Minden hajó esetében meghatározzák azt a súlyt, amellyel még biztonsággal közlekedhet a vízen. Az emberi élet is hasonló ehhez. Van egy természetes teherviselési szint, amire teremtettünk. Egy édesanya gyermekét várva pluszterhet hordoz szíve alatt, de erre felkészült a szervezete. Ezeket a terheket nekünk magunknak kell hordoznunk, mert képesek vagyunk rá.
A nyomasztó, lebénító nehézségek azonban segítségért kiáltanak. Itt szükség van már külső támogatásra is. Erre határozottan bátorít bennünket az Úr: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15) A szégyen nem az, ha kérünk a szükségben, hanem az, ha belebukunk a terhek hordozásába, pedig lett volna segítség.
Krisztus törvénye szerint az ő kereszthordozó szeretete a példa számunkra. Süllyedő, bűnben vergődő életek mellett nem mehetünk el nap mint nap úgy, mintha nem lenne hozzájuk közünk. Ebben a teherhordozásban segítenünk kell másoknak, mert rajtunk is segített Jézus. Amíg tudunk jót tenni, addig tegyük! Ez sokszor válik áldássá az életünkben. „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11,25)